Fejér vármegye

   Hazánk Duna jobb parti részében található. Határai északon Komárom, keleten Pest-Pilis-Solt-Kiskun, melytől a Duna választja el, délen Tolna, nyugaton Veszprém vármegyék. Székhelye már megalapítása óta Székesfehérvár.

   A vármegye felülete két jól elkülöníthető részre oszlik. Északi részében hegyes, déli részében sík. Északi részét a Magyar-középhegység borítja, melynek gerince részben a vármegye határát képezi. Legjelentékenyebb emelkedései a Mórtól nem messze található Csókahegy (mely 479 méteres magasságával a vármegye legmagasabb pontja), és a vármegye legészakibb részében emelkedő Somlyó (448 m). Egyébként csúcsainak magassága 300 és 400 m között mozog. A Velencei-hegységet (Meleg-hegy 351 m) a Csákvári-medence választja le a Középhegység fő tömbjétől. A vármegye területére benyúló Zsámbéki-medence pedig az Etyeki-dombságot (287 m) határolja el északról. A két kiemelkedést a Váli-víz völgye választja el egymástól, mely átjáró a Nagy-Magyar-alföld, és a Zsámbéki-medence közt. Egy ugyanilyen jelentős átjáró választja el a vármegye nyugati részén benyúló Bakonyt (a vármegye területén a legmagasabb pontja a Sárberek 436 m) az északi határhegyként emelkedő Vértestől. Ez a Nagy-Magyar-alföld és a Kis-Magyar-alföld közti kapcsolatot biztosító Móri-árok, melynek tengerszint feletti magassága néhol 200 m alá süllyed. A Sárrét­­ és a Velencei-tó valamint a Vál-Sóskút-Diósd vonaltól délre eső területet már csak apró dombsorok tarkítják, melyek leginkább északnyugat-délkeleti irányban húzódnak és átlagban 140-160 méternél nagyobb magasságot nem érnek el. Ez a Mezőföld a Nagy-Magyar-alföldnek Dunán átnyúló része. Ez a dimbes-dombos jelleg különbözteti meg a Nagy-Magyar-alföldön megszokott tájtól, de legmagasabb pontja (Hangos-domb 188 m) sem haladja meg a 200 m-t. De csak a Duna partján Ercsi és Adony közt, valamint a Sárvíz mentén ereszkedik száz méteren környékére. Fő folyóvize a Duna, mely Érdtől Kisapostagig mintegy 70 km kiterjedésben a vármegye keleti határát képezi. A vármegye területén egyetlen nagyobb mellékvize a már említett Váli-víz. Ennél jelentékenyebb a Sárvíz, mely a Séd és a Gaja vizével egyesül, és a Sárréttől a Malom-csatornával párhuzamosan halad Cecéig, ahol összetalálkoznak. De ez csak Tolna vármegye területén folyik bele a Dunába. Mocsarai és tavai a csatornák építése és a folyók szabályozása következtében jobbára már eltűntek, csak a Velencei tó foglal el még jókora területet. A tó a Csákvári-medencében eredő vizeket veszi magába, és lefolyása nincs. A kisebb tavai inkább csak korábbi mocsarakból kialakított halastavak. Említésre méltó székesfehérvári Sóstó, a többi nem számottevő. Ásványvizei vannak Mohán, Bodajkon, Gárdonyban, Vajtán és Székesfehérváron.

   Földje igen termékeny, elsősorban Mezőföldön. De a vármegye a jó borok hazája is. Két híres borvidék is van az északi részen. A Móri Borvidék és az Etyek-Budai Borvidék. A Duna mentén azonban az alföldi borvidékek hatása érezhető. Budapest közelsége miatt a vármegye északkeleti részén nagyobb kertgazdaságok létesültek, melyekből városok nőttek ki, mint például Érd, ahol elsősorban őszibarack a jelentős. De találunk gyümölcstermelő helyeket a vármegye déli részén is. Híres a cecei görögdinnye. Martonvásáron 1951-ben mezőgazdasági kutatóintézet alakult, amely 1953-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia kezelésében áll, és a legfejlettebb ilyen intézmény Magyarországon.

   Sóskút kőbányászata és kőfelhasználása közel 400 éves múltra tekint vissza. Mikor a XIX. század közepén a gazdasági élet fellendülése lehetővé tette a nagy beruházásokat, a budapesti és vidéki építkezésekhez igen nagy mennyiségű követ használtak fel, melynek jelentős részét Sóskútról szállították. A sóskúti bányákban készültek a millenniumi létesítményekhez, a kőépítő- és szobrász elemek. De innen szállítottak követ a budapesti, a bécsi operaház, a Lánchíd, az Országház, a Bazilika, a Budai vár építéséhez. Gánton az első külszíni bauxitbányát 1926-ban nyitották. Itt volt Európa leggazdagabb bauxitbányája. A bányát 1962. zárták be. Iszkaszentgyörgyön és környékén 1941-ben indult be a bauxit kitermelése. Balinka térségében már 1842-ben szénkitermelő aknát nyitottak, majd 2003-ban zárták be az egykor a lakosság zömének munkát adó utolsó környékbeli széntelepet. Pusztavámon a művelésre alkalmasnak talált széntelepek feltárásával elkezdődött az évtizedek óta tartó bányászkodás. Napjainkban itt működik Dunántúl utolsó mélyművelésű szénbányája.

   Székesfehérvár kezdetben inkább kereskedővárosként funkcionált. A XIX. század folyamán Budapest árnyékában csak nehezen ment az iparfejlődés. Jelentősebb iparvállalatai is ennek megfelelően alakultak ki. Kereskedelme és forgalma élénk maradt, ez utóbbit elsőrangú vasúti összeköttetése lényegesen elősegítette. Ezért kiemelkedett a város vasúti gépjavító műhelye. A közeli bauxittelepek miatt a 1941-ben alumínium-hengerművet alapítottak, mely jelenleg is meghatározó üzeme a városnak. 1993-ban amerikai, majd 2009-ben svéd tulajdonba került. 1938-ban pedig megalakult a Vadásztölténygyár, mely tulajdonképpen a Videoton jogelődjének tekinthető, mely 1955-től kezdi meg ezen a néven a szórakoztatóelektronikai, informatikai és elektronikai termékeket gyártását. Az idők viharát túlélve a város egyik legjelentősebb vállalata. A Kárpát-medencén kívül Bulgáriában is van egy gyára. Budapesten Uhri Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzeme 1895-ben kezdte meg működését. 1949-ben a korábban repülőgép- és gépkocsialkatrészeket gyártó Ikarus Gép és Fémgyár Rt.-t az Uhri-féle vállalatba beolvasztva létrejött az egységes, állami Ikarus Karosszéria- és Járműgyár. 1962. október 26-án a székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyárat beolvasztották az Ikarusba. Ekkor jött létre a székesfehérvári részleg, mely 2004-ben zárta be a kapuit. Ercsin az 1830-as években szesz- és likőrgyár létesült, amely később cukorgyártással is foglalkozott. 1912-ben épült meg Közép-Európa sokáig legkorszerűbb cukorgyára, mely 1997-ig folyamatosan működött. Már 1942-ben olajművet akartak telepíteni a kis halászfalu Százhalombatta mellé, azonban csak 1960-ban kezdték el építeni a máig is működő hatalmas olajfinomítót. Szabadegyházán a szeszgyárat 1912-ben Kufler Benő építette, melyben hosszú ideig cukorrépából állítottak elő szeszt. Adony mindig is folyami kikötő, és a környék mezőgazdasági központja volt. Ennek folyományaként 2006-ban került átadásra az európai igényeket kielégítő hatalmas Adony Kikötő Gabonatárház és Logisztikai Központ. Dunapentele szintén jelentős folyami kikötő volt, de mégsem ezzel írta be magát az ipartörténelembe. A második világháború után az eredetileg Mohácsra álmodott, és a komlói feketeszénre épülő vasgyárnak a megromlott magyar–jugoszláv kapcsolatok miatt új helyszínt kerestek. Második körben Sióagárd jött szóba, de az alacsony vízhozamú Sió nem tudta volna biztosítani azt, amit elvártak volna tőle, ezért hamar elvetették. Így esett a választás a Mezőföld szélén álló település melletti területre, mely abban az időben az ország egyik legjobb kukoricaföldje volt. Viszont a terület egyházi kezelésben volt, így könnyen kisajátítható lett. 1950-ben kezdődött tehát a vasmű, és az új város építése. Amiért mindenképp említést kell tennünk róla, az nem más, minthogy a dunaújvárosi vasmű a vármegye jelenleg legnagyobb, és legjelentősebb ipari létesítménye.

Dég, Hollandi-ház

Bodajk, Lamberg-kastély

Csákvár, Esterházy-kastély

Dunaújváros, római kori fürdő

Fehérvárcsurgó, Károlyi-kastély

Martonvásár, Brunszvik-kastély

Seregélyes, Zichy-Hadik-kastély

Székesfehérvár, Bory-vár

Érd, Wimpffen-kúria

   Az ország legelső vármegyei közé tartozott. Eredeti területe átnyúlt a Dunán, és leért egészen Kalocsáig. Székesfehérvár Szent Istvántól az ország fővárosa volt egészen Károly Róbertig. A város kiváltságai szolgáltak mintául a XII. században adományozni kezdett többi város kiváltságainak. Szent István a székesfehérvári templomot közvetlen befolyása alatt akarta tartani, és számára a római pápától olyan jogokat kért és kapott, melyekhez hasonlókkal hazánk egyik egyháza sem dicsekedhetett, még a későbbi időkben sem. Ezek értelmében nem tartozott egyik egyházmegyéhez, de püspök hatósága alá sem. Így Székesfehérváron az ország egy püspöke sem gyakorolhatott püspöki jogokat, és úgy a prépost, mint a káptalan és a bazilika is ki volt véve minden püspöki joghatóság alól, és egyedül a pápa alá volt rendelve. Századok múlva azonban, amikor az esztergomi érsekséghez odafűzték a született pápai követi címet, megszűnt a kiváltság és a függetlenség is. Szent István halála utáni időkben, Péter gyönge és nemzetietlen kormányzása alatt az idegeneket megunt magyarság Vata vezetésével fellázadt. A Békés vármegyéből indult lázadás egyik központja Székesfehérvár és környéke volt. Péter bukását megbosszulandó, II. Henrik német császár nagy hadsereggel Magyarországba tört és Székesfehérvárt akarta elérni, azonban a magyarok által serege úgy megverte, hogy a németek vértjeiket elhagyva menekültek. Azt a hegységet, ahol a németek szerteszét heverő vértjeit összeszedték, krónikáink szerint Vértes hegységnek nevezték el. Salamon király a mogyoródi vesztett csata után a vármegye területén lévő, Rácalmás melletti, Szigetfőnél kelt át a Dunán, és menekült Mosonyba. 1222-ben II. András Székesfehérvárott bocsátotta ki az Aranybullát, mely tartalmazta a nemesek jogait, és a király kötelességeit. Ez az okmány volt 1848-ig a magyar alkotmány alapja. A tatárok a mocsárral körülvett Fehérvárt nem tudták bevenni, de a vármegyét feldúlták. 1249-ben lebontották a régi várat, és új fellegvárat, és királyi palotát építettek helyette. Az utolsó Árpád-házi királyok alatt, a XIII. század végén építették a Csákok a Vértes hegység egy fontos közlekedési pontjára Csókakő várát. Az Árpádház kihalásával beállt pártharcok az egész országot feldúlták, és az akkori fővárost körülvevő vármegye fokozottan ki volt téve az elkeseredett küzdelmeknek. A pártharcok lezajlása után Károly Róbert trónra lépésével, Székesfehérvár, miután ő már nem itt tartotta udvarát, koronázó és temetkező fővárossá alakul át, de fontosságát és tekintélyét még sokáig megőrizte. Mátyás király, a vármegye felső vidékének erdeiben igen szeretett vadászni. Az Érd melletti vadászkastélyában tartotta kutyáit, és a velük foglalkozó embereit. Az általa kedvelt és hozzá hű Rozgonyiaknak 1458-ben Csókakő várát, mely még V. Lászlótól nyert királyi adomány volt, végleg megerősítette és a család egész a kihalásáig birtokolta. A parasztlázadásnak is egyik központja volt Fehérvár, így ismét heves belharcok ezt a vármegyét is feldúlták. II. Lajos utolsó útja a vármegyén vezetett keresztül, mikor Mohács felé indult. Először Érden állt meg seregével Sárkány Ambrus birtokán, hol kedvenc lova hirtelen elpusztult, amit rossz jelnek tulajdonítottak. Innen Ercsibe vonult tovább, ahol Báthory András csatlakozott hozzá seregével. Ercsiből Dunapentelére mentek, ahol Bácsy György, Szapolyai János küldötte jelent meg, hírt hozva a sereg gyülekezéséről. A mohácsi csata után Fejér a legborzasztóbb pusztításoknak volt kitéve, mert a győztes török sereg a Duna mellett vonult fel Buda felé, és a vármegyét teljes hosszában feldúlta, Duna melléki községeit mind elpusztította. A hosszas belharcok és török dúlás nagyon leapasztotta a vármegye lakosságát. A mezőföldi települések szinte kivétel nélkül elnéptelenedtek. A középkori Székesfehérvár jelentőségét az is mutatja, hogy 36 királyt koronáztak, 15 királyt temettek és 47 országgyűlést tartottak falai között. Ezek között a legutolsót 1526-ban I. Ferdinánd alatt. Azonban 1543-ban elesett a város, mert Varkocs György várkapitányt, és embereit egy portyázás után a helyiek nem engedtek vissza a városba, így őket a budai kapu előtt koncolta fel a török. Ezzel a török hódoltság megkezdődött a vármegyére nézve is. A bazilikában 1540-ben eltemetett Szapolyai János földi maradványait 1543-ban Ahmed basa a sírboltból kidobatta, de a városi polgárok a váron kívül álló Szent-Mihály templomban temették el. A bazilika levéltára, melyben az aranybulla egyik példányát is őrizték, elpusztult vagy elvitték a török időkben. A bazilika végső pusztulását is a török okozta, mikor 1601-ben Mercoeur tábornagy visszafoglalta a várost, a kétségbeesett törökök lőporral robbantották föl a bazilikát és a királyi palotát, a már korábban kifosztott királysírokkal együtt. A visszafoglalás mindössze 1 évig tartott, 1602-ben Hasszán nagyvezír újra megszállta a várost. Az elfoglalt vármegyét a török közigazgatás három szandzsákja fedte le: a budai, a székesfehérvári és a simontornyai. Mivel a két ország határára került, a török alatt sok véres harcnak volt színhelye. A Fehérvár körül megkísérelt ostromok mindig a vármegyei községek feldúlásával jártak. 1593-ban Pákozdnál volt nagy ütközet. 1601-ben pedig a véres sárréti csata volt. Mindkettő a török vereségével végződött. Csókakő a hódoltság alatt többször cserélt gazdát, és végül rommá lett. 1684. július 22.-én a keresztény hadak Érdnél verték szét Musztafa pasa seregét. Majd 1688-ban végleg felszabadult Székesfehérvár, és vele a vármegye is. Már korábban, az 1569. évi LII. törvényben a megszállt solti széket igazságszolgáltatás szempontjából Pest vármegyéhez csatolták, majd a magyar közigazgatás visszaállítása után a vármegye Duna-Tisza közti része végleg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez került. A vármegye lakosságának nagy részének elpusztulása miatt, a Duna mellékén rácok telepedtek le. A Vértesben tótok, és németek. A rác lakosság egy része, a Rákóczi szabadságharc alatt elvonult, vagy mivel ellenséges érzelmű volt, elűzték. Székesfehérváron 1702-ben rombolták le a vár falai, és kezdett fellélegzeni és szervezkedni a város. A Rákóczi-féle szabadságharc idején Fehérvárt 1705-ben Bottyán János ostromolta. 1843-ban Székesfehérvár déli része a tűzvész miatt teljesen elpusztult. 1848. szeptember 26.-án a Buda felé igyekvő Jellasics elfoglalja Fehérvárt, de szeptember 29.-én Pákozdnál megsemmisítő vereséget szenved Mógától. Ugyancsak ebben a vármegyében folyt le a szerencsétlen kimenetelű móri ütközet is, melyben Perczel seregét Windischgrätz hadai győzték le. Windischgrätz herceg Bicskén táborozott, mielőtt seregével Budára bevonult. Ide érkeztek 1849. január 3.-án az országgyűlés békítés céljából hozzáküldött tagjai, akik nem jártak sikerrel, mivel Windischgrätz kijelentette, hogy a béke egyetlen feltétele a teljes megadás. A vasút 1860-as években éri el a vármegyét, és Székesfehérvár jelentős vasúti csomóponttá válik. A csonkítások földrajzi helyzete miatt elkerülték a vármegyét, de a II. világháború után újra komoly változtatások jöttek. A Veszprém vármegyéhez tartozó Enyinget és környékét a vármegyéhez, Érdet és környékét pedig Pest megyéhez csatolták.

   Területe 4.159 km², lakossága 222.445, 86% magyar, 12% német, 1% tót. Települései közepes nagyságúak, 5.000 főnél több lakosa ötnek van. Népsűrűség 53,5 fő/km². Területe 4.129 km², népessége 248.562, 89% magyar, 10% német, 1% tót, népsűrűsége 60,2 fő/km2 (1910). A 20 év alatt a magyarok népessége 15%-kal nőtt, a németeké 4%-kal csökkent. Területe 4.108 km², népessége 262.307, népsűrűsége 63,9 fő/km² (1920). Lakosság 271.183, 89% magyar, 10% német, 1% tót. Népsűrűség 66 fő/km² (1930). Területe 4.105 km², népessége 296.241, népsűrűsége 72,2 fő/km² (1941).  Az 1910-es közigazgatási határokon belül népessége 510.144, 98% magyar, 1% német, 1% cigány. A települések elsősorban az Adonyi járásban nőttek nagyot. A 100.000 fő fölötti Székesfehérvár mellett van kettő 50.000 fő fölötti város, valamint 10.000 fő fölötti lakosságszámmal még további 4 település rendelkezik. A járások lakossága: Székesfehérvári járás: 184.035 (a vármegye lakosságának 36,1%-a), Adonyi járás: 170.186 (33,4%), Váli járás: 65.952 (12,9%), Sárbogárdi járás: 51.249 (10%), Móri járás: 38.722 (7,6%). Mivel a vármegye tisztán magyar, arányuk mindenhol 97% felett van. Egyedül a Móri járásban (94%) kevesebb, a jelentős számú német (6%) miatt. A Váli- (2%), az Adonyi- (1%), és a Székesfehérvári járásban (1%) találhatóak még említésre méltó arányban. A Sárbogárdi járásban csak csekély számban vannak, itt a cigányság aránya (2%) a jelentős.  Népsűrűség: 123,6 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a magyarság száma 2,3-szorosára nőtt, a németeké 22%-ra esett vissza.

   A vármegye, és a Székesfehérvári járás székhelye Székesfehérvár 27.548, 97% magyar, 3% német (1890). 36.625, 97% magyar, 2% német (1910), 39.109 (1920), 40.714 (1930), 48.264 (1941), 56.576 (1960). A ’70-es évekig normális fejlődés volt tapasztalható, majd a nagymértékű ipartelepítések miatt hirtelen megugrott a népesség. 101.014 (1980). 1989-ben mikor elérte csúcspontját, már 110.000 fő fölött volt a lakosok száma. Ezután csökkenésben kezdett, de úgy tűnik ez a folyamat napjainkra is csak lassult. 106.346 (2001).

   Járások székhelyei: Adonyi járás székhelye Adony, 4.426, 77% magyar, 23% német (1890). Ekkor még Ercsi után a második legnagyobb település volt a járásban. Járásszékhelyi rangját központi helyének köszönhette, azonban jelentősége, és népessége folyamatosan csökkent. 4.342, 99% magyar (1910), 4.119 (1920), 3.959 (1941). A második világháborút követő rövid fellendülés után a szomszédságában felépült új város végleg kiszorította. 1957-ben a járás irányítása is átkerült a Dunapenteléből kinőtt városba. 4.211 (1960), 3.761 (2001). Dunapentele az 1950-es építkezés megkezdéséig teljesen átlagos település volt. 3.637 (1890), 3.958, 98% magyar, 2% rác (1910), 4.023 (1920), 3.905 (1930), 3.949 (1949). Ezután 10 év alatt a népesség a 8-szorosára nőtt. 30.976 (1960). Az ekkor már Dunaújvárosnak nevezett városban 80-as években bekövetkezett csúcspontot, mikor 60.000 fő fölé emelkedett a népesség, folyamatos csökkenés követi, ami azóta sem állt meg. A lakosság folyamatosan vándorol ki a városkörnyék egyre dinamikusabban fejlődő településeire. 55. 309 (2001). Móri járás székhelye Mór, 9.309, 36% magyar, 64% német (1890), 10.654, 46% magyar, 54% német (1910), 10.032 (1930), 10.144 (1941), 11.479 (1960). A folyamatos nemzetiségcserélődés miatt nem tudott normálisan növekedni. Ez csak az utóbbi években indult meg. 14.728, 91% magyar, 8% német (2001). Sárbogárdi járás, székhelye Sárbogárd, 4.492 (1890), 5.776 (1910), 6.518 (1920), 6.951 (1960). Komolyabb előrelépés 1969-ben történt, mikor a település összeépült a szomszédos Sárszentmiklóssal. Sárszentmiklós 3.274 (1960). A hozzájuk kapcsolt településekkel együtt 13.109 (1980). Ezek leválasztásával 12.055 (2001). Váli járás, székhelye Vál. A török kiűzése után a magyar közigazgatás visszaállításakor a járásszékhely Bicske lett egészen 1877-ig, ekkor került át az irányítás a központi fekvésű Válra. 3.017 (1890), 3.100 (1910), 3.226 (1920), 2.778 (1941). 1945 után a járásszékhely újra Bicskére kerül, és így további visszaesés következett be. 2.696 (1960), 2.348 (2001). A járásszékhely Bicskére kerülése után 1948-tól a járás nevét is Bicskei járásra változtatták. Bicske fejlődésében nem okozott törést a járásszékhelyi rang elvesztése. 6.035, 97% magyar, 3% német (1890), 6.729, 99% magyar, 1% német (1910), 7.150 (1920), 7.696 (1930), 9.106 (1960), 11.673 (2001). Jelentős települések fejlődtek a Budapest vonzáskörzetéhez tartozó északkeleti részen. Érd, 3.368, 36% magyar, 22% német, 37% horvát, 5% tót (1890), 4.017, 62% magyar, 13% német, 23% horvát, 1% tót (1910), 4.009 (1920), 5.693 (1930). Az addig tapasztalható lassú fejlődést ekkor hatalmas ugrás követi, ami napjainkban sem ért véget. 13.078 (1941), 23.175 (1960), 39.283 (1980), 56.567 (2001). Százhalombatta 1.133 66% magyar, 34% rác (1890), 1.607, 72% magyar, 1% német, 25% rác, 1% tót (1910), 1.523 (1920), 2.006 (1960). A ’60-as évektől beindul építkezések magával hozták a népességnövekedést is. 13.303 (1980), 16.602 (2001).

   Látnivalók: Székesfehérváron a Püspöki Palota 1802-ben épült, az előtte lévő téren az 1941-1943 között készített vörös márvány díszkút, az Országalma áll. Mögötte található a romkert, ahol Szent István bazilikájának alapfalai vannak, mely Székesfehérvár legnevezetesebb műemléke, és melyet Szent István király szűz Mária tiszteletére épített. A bazilika első a magyar négytornyos templomok közül, alakját követték később a pécsi, az esztergomi, és a nagyváradi templomok. A város legrégibb megmaradt épülete a Szent Anna-kápolna 1480-ból. A városháza díszes kapuja fölött a város 1703-ból való címerét ábrázoló kőfaragvány látható. A vármegyeháza előtti téren áll Szent István lovas szobra. A Püspöki Székesegyházban őrzik Szent István koponyaereklyéjét, és itt található III. Béla koporsója is. A város különlegessége még a Bory-vár, amelyet Bory Jenő építész, szobrász épített és díszített, 1923-tól egészen 1959-ben bekövetkezett haláláig. Ma múzeum. Bicske csillagvizsgáló tornya, melyet 1847-ben Nagy Károly matematikus rendezett be, csonkán, de még ma is áll. 1849-ben Windischgrätz seregétől szenvedte el sérüléseit. Itt áll még az 1755-ben megépült Batthyány-kastély is, melyhez 11 hektáros kastélypark tartozik. Ez az ország egyik első angolparkja volt, melyben hidakat, grottát, és a kor új igényei szerint holland házikót és üvegházat is emeltek. A kastélyban jelenleg gyermekotthon működik. Nem véletlen, hogy Móron az ősi magyar szőlőfajta a móri ezerjó hazájában minden a szőlőről, és a borról szól.  Találunk itt Bormúzeumot is, ahol a szőlőművelés és a borkészítés eszközeit mutatják be. Két kastélya közül az 1791-ben épült Láncos-kastély ma városházaként, az 1766-ban épült Lamberg-kastély pedig könyvtár, és művelődési otthonként funkcionál. Érd egyetlen jelentősebb, nem egyházi jellegű műemléki épülete a volt Wimpffen-kúria, amelyben 1983 óta a Magyar Földrajzi Múzeum működik. 2000-2001-ben felújított kertje csodálatos környezetet nyújt a legkiemelkedőbb magyar utazók szobrainak. A városban van még egy épségben levő, látogatható török minaret, és a Kutyavár ahol Mátyás király vadászkutyáit tartották, aminek már csak a falának romjai láthatók. Tordason a Sajnovics-kastély ma szociális otthon. Csákvár központjában hatalmas parkkal körülvett 1781-ben épült Esterházy-kastély ma tüdőszanatórium. A parkban különleges fák mellett egy csaknem 40 méter magas, közel 150 éves mamutfenyőt, és egy mesterséges barlangot is találunk. 1783-1785 között épült meg Martonvásáron a Brunszvik-kastélynak azon része, amely egy földszintes, barokk kúria volt. Brunszvik Ferenc az 1820-as években emeletet építtetett a kastélyra és az egészet klasszicista stílusban átépítette. A 70 hektáros angolkertet is ő alakíttatta ki. A parkon átfolyó Szent László patak vizét felduzzasztva kis szigetet hoztak létre. Az angolkertet 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították. Fia Brunszvik Géza neogót stílusban építtette át, a kastélyt 1872-1875 között. Ekkor nyerte el ma is látható, végső formáját. A kastélyban Beethoven emlékmúzeum működik. Nádasdladány kastélyát a XVIII. században építtette a Nádasdy család. 1873-ban átalakították, és az épülethez tornyot és egy kétszintes szárnyrészt is építettek még. A kastély főbejárata feletti homlokzaton a család festett címere látható. 1993 óta védett műemlék. A 24 hektáros kastélyparkot még az 1860-as években alakították ki. A váli Ürményi-kastély egykor földszintes épületének az 1700-as évek végén alakult ki ma is látható U-alaprajzú formája. 1961-től mezőgazdasági szakiskola működött a falai közt, de ma már nem használják. Lovasberényben a Cziráky-kastély leromlott állapotban szintén elhagyatottan áll. Vajta 1923-ban épült Zichy-kastélya, ma teológiai főiskola, és konferenciaközpont. A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély 1844-ben épült a régebbi kastélyépület felhasználásával.  A kastélyt hatalmas fákból álló 45 hektáros parkerdő veszi körül. A második világháború után az épületet nevelőotthon céljára hasznosították, majd miután az épület alkalmatlan lett a lakhatásra, a gyerekek a soponyai nevelőotthonba kerültek. Nemrég felújították, és kulturális központ lett. A mai kastély elődjét Soponyán 1751 és 1757 között Zichy János építtette. A következő építkezés 1772-1773 között történt, ekkor nyerte el mai alakját. Védett angolkertje az 1810-1820-as években készült. 1959-ben iskola és gyermekotthon céljára alakították át, ezután az épületben hosszú ideig a Soponyai Gyermekváros működött. A kastély jelenleg üresen áll és nem látogatható. Bodajkon az 1839-ben a Lamberg-kastély szintén rossz állapotban van. Iszkaszentgyörgy kastélyához hasonló kálváriája azonban valószínűleg kevés kastélynak van. A kastély eredeti részét még 1735-ben építette eredeti tulajdonosa, majd többszöri tulajdonosváltás, és átépítés után, a második világháború után megüresedett. Nem sokáig, mert a megszálló szovjet csapatok előbb kórházat rendeztek be a falai közt, majd később görögországi menekültek is laktak itt, de volt munkásszálló is. A ’60-as évektől a községi hivatal, a rendőrőrs, a gyógyszertár, a postahivatal, egy vegyesbolt, a művelődési ház helyet kapott klubokkal, könyvtárral, mozival, de itt volt az OTP, az Autójavító vállalat, gyermekgondozó, iskola, valamint itt lakott 10 család is. 1995-ben a hivatalok kiköltözése után a teljesen felújított barokk szárny megüresedett, jelenleg hasznosításra vár. Szállodát szeretnének kialakítani belőle. A másik részében az iskola még napjainkban is működik. Seregélyesen a Zichy-Hadik-kastély mely 1821-ben épült, és 1982 óta már szállodaként funkcionál. Velencén a Hauszmann-Gschwind-kastély 1923-ban épült 1960-as évek óta vállalati üdülő. A város fölé magasodó dombon kialakított kilátóról belátni az egész Velencei-tavat. Akárcsak Pákozdon, ahol a híres csata emlékműve mellett szintén találunk kilátót. Nem messze innen találunk egyébként egy doni emlékművet is. De a híres ingó köveket is érdemes felkeresni. Több híres szülötte is van a vármegyének, de csak kettőt említünk. Gárdonyi Gézának Gárdonyban, Vörösmarty Mihálynak Kápolnásnyéken van emlékmúzeuma. A vármegye egyetlen jelentős várának Csókakő mellett találjuk jelentős romjait. Mely alacsony, de meredek hegyen emelkedik. A mészkövekből rakott vár a XVIII. század óta gazdátlanul áll, és egyre jobban omladozik. Az utóbbi időben jelentős feltárási és állagmegóvási munkálatok kezdődtek. Bizonyos részeit rekonstruálni is sikerült. Alcsútdobozon 1819-1827 között épült a Habsburg-kastély. 1825-ben az uradalom akkori tulajdonosa, József nádor kezdett a völgybe különleges növényfajokat telepíteni, ezzel megteremtve a mai arborétum alapjait. 1945-ben a máig tisztázatlan körülmények közt a kastély leégett. Jelenleg csak a főhomlokzat egy része van meg. 1952-ben ismét védetté nyilvánították a parkot. Nadap mellett, egy gránitsziklán található a Szintezési Ősjegy, amely Magyarországon a tengerszint feletti magasság meghatározásánál alappontként számít. Az alappontot 1888 óta egy obeliszk jelöli. A gyönyörű környezetben álló Balinkán az elhagyott bányászlakásokból a természetjárók kulcsosházakat alakítottak ki. A faluban a bányászat megszűnése után élénk turizmus fejlődött ki, melyre a Gaja-patak völgyének és szurdokainak szépségei nagy vonzerővel bírnak. Gánton az elhagyott bauxitbánya ma már múzeumként működik. A lelőhelyet Balás Jenő székely származású bányamérnök fedezte fel. A múzeum is az ő nevét viseli. Balás Jenő irodája a jelenlegi Vértes vendéglőben volt, ma a helyiség emlékszobaként tekinthető meg. Szabadtéren kiállítva láthatók az egykori szállító eszközök is, köztük az Imre mozdony, mely a gyerekek kedvence. Egykor Gánt, és Moharakodó közt szállította a bauxitot keskeny nyomtávú vonalán. Moha nevezetessége az országos hírű Ágnes-forrás, melynek vize Magyarország legkedveltebb és legelterjedtebb ásványvizei közé tartozik. 1880 körül került először forgalomba, bár az első írásos feljegyzés 1374-ben készült róla. Tác hírnevét az ország legnagyobb méretű római kori szabadtéri múzeumának, Gorsiumnak köszönheti. Az 1958 óta folyó ásatások nyomán a Duna-vidék egyik legnagyobb Régészeti Parkja jött létre, városfalakkal, fórummal, szentélyekkel, a szentélykerület csarnokaival és templomaival. Százhalombatta nevét a 123 vaskori halomsírról kapta. Az itt lévő Matrica nevű római városról elnevezett múzeum a feltárt gazdag régészeti leleteket mutatja be a történelem előtti időktől kezdve. A 6 hektáron elterülő Régészeti Park egy látogatható feltárt halomsírral és a mellette kialakított őskori skanzen rekonstruált rézkori és vaskori házaival, kemencéivel egyedülálló látnivaló. Dunaújváros területén feküdt Intercisa nevű római város, melynek romjai a legjelentősebb látnivalók a városban. Azonban sajnos csak kevésbé vannak kihasználva az ebben rejlő lehetőségek, ahogy a város közel 10 km-nyi Duna partja is, mely sokak szerint a legszebb a magyarországi szakaszok közül, egyben igazi látványosságok hiányában, a legunalmasabb is.