Belovár-Kőrös vármegye

  Horvátország egyik vármegyéje, a Dráva és a Száva közén. Északon Varasd és Somogy, Keleten Verőce és Pozsega, Nyugaton Zágráb vármegye határolja. 1883-tól a két különálló vármegye egyesítése után létrejött a vármegye, Belovár székhellyel.

   Földje túlnyomóan hegyes, de hegyei nem haladják meg a 650 métert. Határai nagyrészt természetesek. Mindössze a Nagy-Magyar-alföldtől idáig elnyúló Drávamenti-síkságon, a Podravinán nincs természetes határa. Északon a Kálnik-hegység (643 m, mely a vármegye legmagasabb pontja) emelkedik, melyet a dél felé folyó Glogovnica, és az északnak tartó Kapronca, valamint a Carevdar mellett lévő 192 m magas hágó választ el a Bilo-hegységtől (Rajcsevica 309 m), mely mintegy 75 km hosszúságban, és 10-15 km szélességben északnyugat-délkeleti irányban kettészeli az egész vármegyét. A Kálnik-hegységtől a vármegye határa délnek fordul, és végig követi a Lónya folyót. Keresztülmegy az úgynevezett Lónyamezőn, és egyszer sem érinti a Száva vonalát. A Lónya addig a határfolyója, amíg bele nem érkezik az Ilova. Itt aztán északnak fordul, és ezt a folyót követi egészen a forrásig. Itt újra eléri a Bilo-hegységet, melynek főgerincén megy tovább Sedlaricáig. Itt letér a hegységről, újra átvág a Podravinán, és meg sem áll a Dráváig, mely a vármegye északkeleti határfolyója. A Bilo-hegység nemcsak a vármegyét vágja ketté, de vízválasztó is. Az északi lejtőin eredő patakok a Drávába, a déli oldalon eredők pedig a Lónyába, és innen a Szávába folynak. Északi lejtői rövidek, és hirtelen ereszkednek a Dráva alacsony (107-124 m) síkjára. A hegységhez délen alacsony dombvidék csatlakozik, melynek számos patakjait a Csázma veszi magába. Ez hatalmas félkörben körülfolyja a Monoszlói-hegységet (Humka 489 m), amelyből a kelet felé folyó patakok az Ilova folyóba jutnak. A Csázma völgye Belovár táján legszélesebb. Dél felé összeszűkül és csak a Lónyába való ömlésénél tágul ki ismét. Mellékvölgyei közül a Glogovnicáé a legnagyobb, mely pont Csázmánál folyik bele. Ásványvize Apatovacon van ahol palackozó is üzemel, valamint Ivanicsváron ásványvíz mellett gyógyító olaj tör a felszínre.

   Belovár-Kőrös vármegye földje általában véve termékeny, és terjedelmes völgyeit szántóföldek borítják, a hegységeket pedig kiterjedt erdőségek. A vármegye éghajlata miatt földművelés fő cikke inkább a kukorica és a rozs, míg a kenyérgabona háttérbe szorul. De a takarmánynövények termelése is jelentős, mint a burgonya, és a káposzta. A gyümölcsök közül főleg szilvát termesztenek, de sok alma és a dió. A szőlők terjedelme nagy. A vármegye a Verőce-Belovár borvidék része. Elsősorban domboldalaiban van jelentős szőlőművelés. Kiemelkedő területei a Kálnik-hegység lejtői Verbovec környéke, a Monoszlói-hegység teljes területe, és a Bilo-hegység északi és déli lejtői, kiemelve Szentgyörgyvár környékét. Erdői vadban bővelkednek. A Bilo-hegységben jellemző a bérvadásztatás.

Az ásványok a Bilo-hegységben találhatók. Leginkább terméskő, gránit, és kőszén. Szentgyörgyvár mellett jelentős földgáz lelőhely található. A Monoszlói-hegység kőolajat, földgázt, és vasat szolgáltat. Itt 1926 óta folyik a termelés. Ivanicsvár területén kőolaj és földgázmező is található.

   Belováron már korán, a XVIII. században fejlődni kezd a selyemfeldolgozó ipar. 1772-ben felépült a szövőgyár. A városban a ma azonban már az élelmiszer, fafeldolgozó és fémfeldolgozó ipar a legjelentősebb. Kiemelendő a jelenleg is működő, 1905-ben alapított kekszgyár. 1906-1913 között indul be az iparosodási folyamat Kaproncán, mikor a vegyiparral foglalkozó Danica épített gyárat. 1934-ben nyitották meg a városban azt a gyümölcsfeldolgozó üzemet, mely a híres Podravka elődje. De jelentős a város sörgyára is. Grobosincon 1897-ben alapították a település sajtgyárát. Kutina jelentős foglalkoztatóvá lépett elő nagy műtrágya, és elektronikai gyárával.

Kutina, Erdődy-kastély

Szentgyörgyvár (Damir Jelic)

Kapronca, városközpont (Mihovilhrgovic)

   Belovár-Kőrös vármegye területét a magyarok a honfoglalás után viszonylag hamar megszállták, így kezdettől része volt a kialakuló Magyar Királyságnak, és a veszprémi püspökséghez tartozott. Így lényegében nem érintette a Zvoinimir horvát király halála utáni belviszályok, mikor a király özvegye Ilona testvérét I. László magyar királyt hívta meg a rend helyreállítására. Aki 1091-ben egész Horvátországot elfoglalta, ami akkor csak a tengerparti részt jelölte. Majd az újra lázongó horvátokat Kálmán király megverte, és 1103-ban Kőrösön a horvát zsupánnal egyezséget kötött, mely szerint ez őt ismerte el Horvátország királyának. Kőrös már a XII. században várispánság székhelye volt. Várát 1223-ban említik először, ekkoriban lett az újonnan szervezett, Somogy vármegyéből kiváló, Kőrös vármegye székhelye. 1252-ben pedig IV. Béla szabad királyi várossá tette. 1299-ben itt tartották az első horvát országgyűlést. A XIV. századra az Horvátország egyik legnagyobb városa lett, melynek lakossága több volt, mint Zágrábé és Kaproncáé együttvéve. Ekkoriban több országgyűlést is tartottak itt. A plébániatemplomban tartott országgyűlésen zajlott 1397-ben az úgynevezett "véres szábor", ahol Zsigmond adott szava ellenére meggyilkoltatta Lackfi István horvát bánt és harminc hívét. A vármegye másik virágzó települése Csázma lett, melyet 1226-ban alapított az akkori zágrábi püspök. Legelőször kialakítatta a település főterét, aztán a saját rezidenciáját, majd a gazdasági épületeket, végül kereskedőket is iparosokat telepített le. Már 1229-ben mezővárosi privilégiumokat kapott a település. Nem sokkal később IV. Béla király öccse Kálmán herceg is ide helyezte a székhelyét. Csázma a XIII. századra meghatározó hitéleti székhely lett. Itt született 1434-ban Janus Pannonius. Meghívására Mátyás ellátogatott ide mikor 1464-ben boszniai seregét ment megszemlélni. Kapronca 1356-ban I. Lajos királytól kapott szabad királyi városi rangot és vásártartási jogot. A vármegye ekkor a Száva és a Dráva közét elfoglalta egészen Pozsegáig. Csak Verőce várának környéke ékelődött bele. Miután a törökök 1470-ben elfoglalták Boszniát, a vármegye déli részén lévő Ivanicsvárt erőteljesen meg kellett erődíteni, ezért a legkülönfélébb akadályokkal ellátott, cölöpkerítéssel kerítették körbe. A minden oldalról, a Lónya folyó vizével táplált mocsarakkal övezett vár, egy igazi példája lett az úgynevezett vízi-váraknak. Erdődy Simon zágrábi püspök, Frangepán Kristóffal együtt, 1527-ben, Dombróba hívta össze a horvát és a szlavón nemességet. Ám erre a száborra, a nemesek nem jöttek el, akik pár nappal a dombrói gyűlés előtt már Kőrösön I. Ferdinándot választották meg királlyá. A dombrói száboron ennek ellenére, Szapolyai Jánost választották királlyá. A török először 1532-ben a bécsi hadjáratról visszatérőben pusztította el a környéket. Majd a közvetlen török veszély 1537-ben, Pozsega eleste után érte el. 1542-ben egy hatezer fős török had támadt a Kőrösre, de Zrínyi Miklós visszaverte őket. A török seregek 1552-ben először elfoglalták Verőcét, majd miután Szentgyörgyvárnál visszaverték őket, a vármegye akkori keleti felét. Ezután váratlanul rátámadtak Csázmára és elfoglalták, miután a kevésszámú őrség pánikba esvén felgyújtotta és elszökött belőle. Köszönhetően a fontos stratégiai jelentőségének, a török nagyon gyorsan újjáépítette a csázmai várat. Ezzel egy időben a török elfoglalta Monoszló és Dombró várát is, sőt a környékükön még egy 1500 fős csapatot is elhelyeztek, akik szüntelenül pusztították a környékbeli várakat. Dombrót lerombolták, Csázma pedig szandzsákszékhely lett, és a boszniai vilajet része. Csak ezután kezdték a Szlavón védelmi vonalat kiépíteni, mely Zágrábot, és Stájerországot védte. A határ a vármegye területén húzódott, és várai jelentős fejlődésen mentek keresztül. Különösen Ivanicsvár, Ivanics, Szentkereszt, Verbovec, Rakolnok, Cirkvena, Kőrös és Kapronca várainak erősítésébe fogtak bele. Szentgyörgyvárat már 1549-ben teljesen újjáépítették, és megerősítették. Ez a védelmi vonal ki is tartott, sőt miután Lenkovich János 1557-ben Rakolnok mellett vereséget mért egy török seregre, aztán ezzel egy időben egy másikat Kaproncánál vertek meg, a török elhagyta Csázmát miután lerombolta, és a szandzsákszékhelyet Monoszlóra költöztette át. 1570-ben még távolabb, a Pozsega vármegyei Pekrecre menekítették át. Cirkvena erődítési munkálatai 1578-ban kezdődtek meg. Ekkor új sáncokat emeltek, kiszélesítették az árkokat és a tervek alapján, megkezdték egy új és hatalmas, bástyás-rendszerű, reneszánsz kastély kiépítését is. A határvidék legerősebb vára lett. 1579-ben megalakították a kőrösi kapitányságot, majd a következő tíz évben a várost jelentősen megerősítették. 1591-re a visszafoglalt Dombró várának újjáépítése is befejeződött. A horvát szábor Csázma újjáépítését határozta el, és 1610-ben határőröket telepített oda. 1591-ben a török rövid időre Verbovec várát is elfoglalta és felgyújtotta. Még ebben az évben Dombró mellett ütött rajta Erdődy Péter horvát bán Hasszán pasa hadjáratról visszatérő seregén és súlyos veszteségeket okozott a töröknek. Az utolsó török ostromot 1606-ban verték vissza, ezután Köröst a török többé nem támadta. A vármegye keleti felének felszabadítása az 1591-1606 között zajló tizenötéves háború során történik meg. Az 1606-os zsitvatoroki béke után megszűnt közvetlen veszélyezettsége is. Kapronca várát észak-itáliai és németalföldi mesterek tervei alapján korszerűsítették, az 1660-as évekre Szlavónia egyik legerősebb vára lett. A teljes felszabadulás, csak 1684-ben történik meg, mikor Verőcét is visszafoglalják a keresztények. A vármegye nyugati részén polgári közigazgatásban működött Kőrös vármegye. A keleti rész az 1746-ban felállított horvát-szlavón határőrvidékbe tagozódik. Északon Szentgyörgyvár, délen Kőrös központtal. 1839-ben a Kőrösi határőrezred Belovárba telepítésével megszűnt a katonai közigazgatás Kőrösben. A török veszély elmúltával a végvárak jelentősége is csökkent, és az enyészet martalékává váltak az egykor híres erődök. Az 1755-ös parasztfelkelésben a parasztok Verbovec várkastélyát felégették. Ezután az egykori vár egyik szárnyán, egy új, téglából épített kastélyt építtettek. Miután Kapronca katonai szerepe megszűnt, a XVIII. században a várat barokk várkastéllyá építették át. Dombró egykori várának katonasága és szolganépei szétszéledek, a hanyatlást egy földrengés is elősegítette. Mikor megszüntették a határőrvidéket, az egykori várfalakat is lebontották, mára nyomuk sem maradt. Még az alapfalai is eltűntek. Ugyanígy járt Csázma is. Ivanicsvár továbbra is katonai támaszpont maradt, és mint ilyet, az újjászervezett Belovár vármegyéhez csatolták. De a régi vár teljesen lepusztult. Annak ellenére, hogy a császári katonaság már 1776-ban elhagyta a várat, II. József még szemlét tudott tartani benne. Miután a gondozatlan várárkokban tenyésztek a maláriát terjesztő szúnyogok, a helyiek 1827-ben megkezdték a várárkok feltöltését, mely majd húsz éven át tartott. A terepmunkálatok során Ivanics vára teljesen eltűnt. Szentgyörgyváron a külső várat a XIX. században bontották le, majd a határőrvidék megszüntetése után a katonaság a belső várat is elhagyta. 1892-1909 között leánynevelő intézet működött benne, melyet az irgalmas nővérek vezettek. A katonai határőrvidéket 1871-es megszűnése után a szentgyörgyi és kőrösi ezred által felügyelt területen megalakítják a polgári közigazgatású Belovár vármegyét, Belovár központtal. Majd 1883-ban egyesítik Kőrös vármegyével Belovár-Kőrös vármegye néven. A vasút 1870-ben éri el a vármegyét, és nagyon fel is lendíti a fejlődésben. Ugyanis a Budapest-Zágráb-Fiume vonal megy át rajta, érintve Kaproncát, és Kőröst is. A Belovár és Kőrös közötti vasútvonal az 1890-es években készült el.

   Területe 5.048 km2, lakossága 266.210, 75% horvát, 4% magyar, 2% német, 1% szlovén, 15% rác. Népsűrűség: 52,7 fő/km2 (1890). Területe 5.070 km2, népessége 332.592, 77% horvát, 5% magyar, 2% német, 13% rác. Népsűrűség: 65,6 fő/km2(1910). A húsz év alatt a horvátok száma 28%-kal, a magyaroké 69%-kal, a németeké 15%-kal, a rácoké 7%-kal nőtt. A ’90-es évek háborúja miatt a vármegye komoly etnikai átalakuláson ment keresztül. Ennek megfelelően az 1910-es közigazgatási határok mentén lakossága 328.178, 93% horvát, 1% magyar, 3% rác, 1% cseh. A járások lakossága: Belovári járás: 67.892 (a vármegye lakosságának 20,7%-a), Szentkereszti járás: 82.670 (25,2%), Kőrösi járás: 61.560 (18,8%), Kaproncai járás: 49.903 (15,2%), Szentgyörgyvári járás: 37.529 (11,4%), Alsógerzencei járás: 17.788 (5,4%), Grobosinci járás: 10.836 (3,3%). Mindegyik járásban a horvátok alkotják az abszolút többséget, csak eltérő arányban. A Szentgyörgyvári járás (99%) olyan tisztán horvát, hogy egyik nemzetiség aránya sem éri el a fél százalékot. Arányuk 90% felett van még a Kőrösi- (97%), a Kaproncai- (95%), és a Szentkereszti járásban (93%). A Belovári- (88%), az Alsógerzencei- (85%), és a Grobosinci járásban (68%) már jelentősebb a nemzetiségek aránya. A magyaroké csak a Grobosinci- (3%), a Belovári- (1%) és az Alsógerzencei járásban (1%) mérhető. A többiben csak szórvány található. A rácok aránya egyedül a Szentgyörgyvári járásban nem éri el az 1%-ot. Számuk a Belovári járásban (4%), arányuk pedig a Grobosinci járásban (10%) a legnagyobb. Ezen kívül még az Alsógerzencei járásban (8%) jelentősnek. A Szentkereszti- (2%), a Kaproncai- (2%) és a Kőrösi járásról (1%) mindez már nem mondható el. Az említetteken kívül még a csehek vannak jelen komolyabb arányban, de ők is csak a két legkisebb lakosságszámmal rendelkező járásban a Grobosinciban (13%), és az Alsógerzenceiben (2%) vannak 1% felett. Népsűrűség: 64,7 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a horvátok száma 52%-kal nőtt, a magyarok száma 12%-ra, a rácoké 24%-ra esett vissza. A németek és a szlovének pedig szinte eltűntek a vármegyéből.

   A horvátországi településeknél nehéz pontos adatot közölni a lakosságról, mivel ritkán lehet találkozni részletesen lebontott statisztikákkal. Jellemzően az úgynevezett „politikai község” a legkisebb közigazgatási egység, amely viszont egy kisebb járásnak felel meg, hiszen nem ritkán 50-60 kisebb települést csatol egy vagy több nagyobb településhez. Az 1890-es népszámlálásnál mindössze a szabad királyi városok népességi adatai használhatóak. Csak azok településre lebontott adatok, a többi a már nevezett politikai községet adja meg. Ezt a jó szokásukat megőrizve a mai napig így megy az adatközlés. Ennek megfelelően tudom én is közölni a népességi számokat. Ahol a politikai község (p.k.) adatait közlöm, azt külön jelezni fogom.

   A vármegye és a Belovári járás székhelye Belovár 3.801, 66% horvát, 4% magyar, 8% német, 3% szlovén, 13% rác (1890). 7.231, 73% horvát, 5% magyar, 5% német, 11% rác (1910). 20.998, 77% horvát, 15% rác (1971), 27.783, (p.k.) 41.869, 91% horvát, 1% magyar, 5% rác (2001).

   A Kőrösi járás székhelye Kőrös 4.092, 84% horvát, 2% magyar, 5% német, 4% szlovén, 3% rác (1890). 4.897, 88% horvát, 2% magyar, 3% német, 3% rác (1910). 11.236, 91% horvát, 4% rác (1991), 11.541 (2001). Kaproncai járás, székhelye Kapronca, 6.512, 88% horvát, 3% magyar, 5% német, 2% szlovén, 1% rác, 1% cseh (1890). 8.018, 89% horvát, 4% magyar, 3% német, 2% szlovén, 1% rác, 1% cseh (1910). 25.776 (2001). Szentkereszti járás, székhelye Szentkereszt, (p.k.) 5.697, 85% horvát, 1% szlovén, 7% rác, 6% cseh (1890). (p.k.) 7.419, 86% horvát, 3% magyar, 6% rác, 5% cseh. 1.905, (p.k.) 7.406, 98% horvár (2001). Szentgyörgyvári járás, székhelye Szentgyörgyvár, (p.k.) 12.565, 97% horvát, 2% magyar, 1% német (1890), 15.102, 98% horvát, 1% magyar (1910), (p.k.) 8.862, 99% horvát (2001). Alsógerzencei járás, székhelye Alsógerzence, (p.k.) 6.504, 58% horvát, 6% magyar, 6% német, 26% rác, 4% cseh (1890), (p.k.) 8.560, 53% horvát, 12% magyar, 10% német, 19% rác, 6% cseh. 3.002, 80% horvát, 9% rác (1971), 4.252, (p.k.) 11.630, 83% horvát, 2% magyar, 11% rác, 1% cseh (2001). Grobosinci járás, székhelye Grobosinc, (p.k.) 9.669, 21% horvát, 11% magyar, 1% német, 53% rác, 13% cseh (1890), (p.k.) 7.462, 17% horvát, 14% magyar, 2% német, 53% szerb, 13% cseh, 1% szlovén (1910). 2.741, 40% horvát, 36% rác (1971), 3.171, (p.k.) 7.523, 63% horvát, 4% magyar, 11% rác, 18% cseh (2001).

   Látnivalók: Belovár, mely korábban jelentéktelen település volt, Mária Terézia idejében lett igazi nagyváros, amikor a katonai határőrvidék fontos központjává vált. Mai, szabályos városszerkezete ennek a nyomait őrzi. Igazi látnivalók inkább a környezetében vannak, de mint minden igényt kielégítős város jó kiindulópontja lehet a közeli Bilo-hegység kirándulásaihoz. Kapronca központja az egykori vár helyén áll. A szabálytalan négyszögletű, sarkain bástyákkal erősített vár a török ellen épült a XVI. században. Később itáliai és németalföldi mesterek irányításával még ötven évig tartott az építkezés. A Dráva és Száva közének egyik legerősebb vára volt. A XIX. század közepén a vár központi részén tágas parkot alakítottak ki, más részeit beépítették. Falait a város terjeszkedésével egyidejűleg fokozatosan lebontották. Mára csak egy bástyája és két falmaradványa áll. Kőkapronca várának romjai a várostól délre egy erdővel borított dombon állnak. A régészeti feltárás során a domb fennsíkjának a vár által egykor elfoglalt részét megtisztították. A várfal a keleti oldalon mintegy 50 méter hosszúságban maradt meg. A központi platón a vár alapfalainak szerény maradványait tárták fel. A Monoszló-hegységben található Podgaric határában állnak Garics várának romjai. Kőrösben azonban még áll az egykori vármegyeháza. Verbovec várkastélya a Patacsich-kastély felújítva, irodaházként hasznosítva ma is áll. A várkastélyt eredetileg 1528 körül a török ellen építették. 1591-ben a török, 1755-ben a felkelő parasztok gyújtották fel. A régi kastélyból mára csak egy torony maradt, mely Zrínyi Péter nevét viseli. A ma is álló kastélyt 1755 után építtette fel a Patacsich család. Ma irodaház és kulturális központ. Nem messze a városközponttól az akkor a gostovicai uradalom területén a középkorban árokkal körülvett síkvidéki vár állt. A török veszély elmúltával elveszítette korábbi jelentőségét és tulajdonosai kényelmes kastélyt építettek helyette. Szentgyörgyvár legnevezetesebb emléke a XV. századi Öreg vár, az egyik legősibb és legismertebb fennmaradt erősség a Dráva és a Száva között. Ma négy galériának ad helyet. A város kiemelkedő kulturális eseménye az évente megrendezésre kerülő "Picokijada". A játék egy megtörtént történelmi eseményen alapul. A török sereg 1552-ben elfoglalta Verőce várát, majd Szentgyörgy vára ellen vonult. A több napos ostrom után a várvédők helyzete egyre reménytelenebbre fordult. Ekkor a hagyomány szerint nagy ötletük támadt. Miután kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket az ágyúkba töltve a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét, elvonultak a vár alól. Ettől fogva a szentgyörgyieket csirkéseknek (horvátul picoki-aknak) nevezték. A Picokijada előadásban több száz statiszta, amatőr színész, lovas és hivatásos színész vesz rész. A "Picokok legendája" színdarab csupán egy része az eseménysorozatnak, ugyanis ezen kívül a népszerű fesztivál még több különböző kulturális- és sporteseményt is tartalmaz. Ivanicsváron a városháza épülete az egykori vár platóján a plébániatemplom mellett áll. 1871-1889 között építették. A bejárat felett a város címere látható az 1889-es évszámmal. Európában egyedülálló gyógyító olajára pedig szanatórium épült. A Kutinán található Erdődy-kastély a XVIII. században épült. Ma múzeum. Cirkvena a katonai irányítás alatt pusztult le azzá a közönséges faluvá, ami mára lett, a vára a katonaság kivonulása után teljesen tönkrement. A vár helyét időközben teljesen benőtte a fű, így alapfalainak maradványaira, csak egy régészeti kutatással lehetne rátalálni.