Baranya vármegye

   A Dunántúl egyik vármegyéje, a Dunántúl déli részén helyezkedik el, a Duna és Dráva szögletében. A vármegyét keletről Bács-Bodrog, délről Verőce, nyugatról Somogy, északról pedig Tolna vármegyék határolják. Trapéz alakú, természetes határait délen a Dráva, keleten a Duna jelenti. Székhelye kezdetben Baranyavár, majd Pécs.

   Északi része hegyes, déli fele inkább sík. Ez a Dráva és a Duna mentén felhúzódó Nagy-Magyar-alföldhöz tartozik. Fő hegysége a Mecsek, mely nyugat-keleti irányban a vármegye északi részén átvonul. Szigetszerűen emelkedik ki a környező dombvidékből. Északi oldala lankás, déli része meredek. Pécs vidékén a Jakab-hegy (602 m), a Tubes (612 m), és a Misina (535 m) emelkedik. A Mánfai-hágó (394 m) választja el az északkeletre emelkedő hegytömegtől, melyben megtalálható az egész Mecsek-hegység legmagasabb csúcsa a Zengő (682 m, mely a vármegye legmagasabb pontja is). Míg a bükkösdi és husztóti völgyeket összekötő alacsony abaligeti nyereg (211 m) a vármegye nyugati szélén emelkedő alacsonyabb Zselicet (Hollófészek 357 m) csatolja a Mecsek főtestéhez. A hegység csak észak felé nyúlnak messzebbre szétterülő ágakat, dél felé hirtelen ereszkedik alá. A Mecsektől kezdődően, a dél felé ömlő vizeivel (Bükkösdi-víz, Okor, Pécsi-víz, Karasica) egyenletesen ereszkedik a Dráva, keleti részében a Duna felé a Pécsi-dombság és a Geresdi-dombság. Ezt követően a fokozatosan laposodó táj a hosszú, keskeny szigetekként kiemelkedő Villányi-hegységen (Szársomlyó 442 m, Tenkes 409 m) és Báni-hegységen (242 m) túl, alacsony (93-84 m) síksággá válik, mely a Karasica 1794-es szabályozása előtt nagyrészt hasznavehetetlen posvány volt. A Duna itt a nagy Mohácsi-szigetet, lentebb számos kisebb szigetet képez. A vármegyének két fontosabb folyója a Dráva és a Duna. Valamint ezek mellékvizei. A Dunáé a Karasica, valamint a híres-hírhedt Csele-patak. A Dráváé a Fekete-víz, melybe az Okorral és a Bükkösdi-vízzel egyesült Pécsi-víz már korábban belefolyik. Észak felé a Baranya-patak említhető, mely a rövid szakaszon Tolna felé határfolyóként funkcionáló Kaposba folyik. Számos tava van a vármegyének, de külön említést az abaligeti, és az orfűi érdemel. Ásványvizei találhatók Harkányban, Siklóson, Magyarhertelenden, és a Komlóhoz tartozó Sikondán.

   A két nagy folyó partja többnyire termékeny síkság, melynek különösen déli része egyike hazánk legjobb termőföldjeinek. A sík részeken gabonatermesztés folyik, míg a délre néző dombok és a napsugaras órák magas száma a szőlőtermesztésnek kedveznek. Felsorolni sem érdemes a borászattal foglalkozó településeket, hiszen a vármegye északi részének kivételével mindenhol magas fokú a bortermelés. A vármegyének két jelentős borvidéke is van. A vármegye középső részén, Somogyba átnyúlva a Mecsekaljai Borvidék, a déli részen a Siklós-Villányi Borvidék. A baranyai szőlőkultúra a római kor óta folyamatos. Gyümölcse is sok van, különösen a szilva, a barack és a gesztenye. Az erdők nagy része bükkös, a többi tölgyes. Fenyves alig van.

   Baranya hegyei ásványkincsekben is bővelkednek. Pécs környékén, Komlón, Szászváron kőszénbánya-telepek, Hidason lignit van. Az 1900-ban Bakóca határában talált lignitmező máig kiaknázatlan. Gránitlelőhelyek találhatók Erdősmecske térségében. A Pécs szomszédságában bányászott kaolin miatt vált jelentőssé a Zsolnay porcelángyár. Jelentős volt még Kővágószőlősön az urán bányászata is. Mára inkább a bányászat hanyatlása, ami jelentősnek mondható. 1903-ban nyílt meg Nagyharsány az a kőbánya, melyben ma a beremendi cementmű részére történő mészkőbányászat folyik.

   Zsolnay Miklós 1852-ben alapította meg a tönkrement lukafai keménycserép manufaktúrából a gyár elődjét, a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben idősebb fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetlegesen felszerelt, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem bírta a piaci versenyt. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg, amikor 1865-ben átvette a vezetést Ignác bátyjától. Ր fejlesztette az üzemet világhírű gyárrá. Zsolnay Vilmos az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé nem fejlesztette az egykori kisüzemet. 1874-től az 1880-as évek végéig a magyaros és perzsa stílusú díszítmények voltak a Zsolnay legjellegzetesebb mintái. Az 1878-as párizsi világkiállításon a Zsolnay kerámiák elnyerték a kiállítás aranyérmét, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a Francia Becsületrendet. Itthon a korszak legkiválóbb építészeivel dolgoztak együtt, az úgynevezett pirogránit kerámiát szállítottak a legjelentősebb építkezésekhez, mint például a budavári Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a kecskeméti Városháza, az Országház, vagy az új Műcsarnok. Az első világháború utáni általános válság és elszegényedés, a nyersanyagforrások elvesztése, az új politikai és vámhatárok meghúzása a Zsolnay-gyárat is nagyon rosszul érintette. Az 1948-ban államosított gyár 1963-ban a nevét is elvesztette, és Finomkerámia-ipari Országos Vállalat Pécsi Porcelángyára néven működött. A Zsolnay nevet 1974-ben kapta vissza. 1999-ben a Zsolnay Porcelángyár Rt. három különálló céggé vált szét. A Zsolnay Porcelángyár Rt. feladata a tulajdonában lévő épületek bérbeadása, alapanyag- és energiaellátás lett. A Zsolnay porcelán edény, és díszáru, a Zsolnay eosin és a Zsolnay pirogránit tárgyak a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt.-ben készülnek. A harmadik cég, a Zsolnay Örökség Kezelő Kht. a gyár területén található műemlékek és műemlék jellegű ingatlanok kezelését és felújíttatását végzi. A gyár területén kulturális negyedet kíván létrehozni a pécsi önkormányzat, az új porcelántermékeket egy teljesen új gyárban fogják készíteni a pécsi ipari parkban. Pécs városának sörfőző hagyománya a középkorra nyúlik vissza, hiszen az ispotályos rendek már 1301-től főzték itt a Mecsek kristálytiszta forrásainak vizéből készített sört. A Pécsi Sörfőzde Magyarország legrégebbi sörfőzdéje, az iparkamaránál 1907-ben bejegyzett Szalon sör pedig a legkorábbi hazai sör neve. A Pécsi Bőrgyár a XX. század második felének egyik legnagyobb magyarországi bőrüzeme volt, míg 2009-ben anyagi gondok miatt végleg be nem zárták. A gyárat az 1762-ben létesült Höfler András-féle tímárságból származtatják. Már a XIX. század végén a pécsiek szerették volna, hogy városukban a kormány állami dohánygyárat létesítsen. Ez 1906-ban vált valóra, amikor a gyár építése elkezdődött. Hosszú munkálatok után, 1912-ben indult el a gyártási munka. A mára már londoni székhelyű tulajdonossal működő gyár, még mindig meghatározó tényező a magyar dohánypiacon. A Littke pezsgőgyár Magyarország egyik első pezsgőgyára, melyet Littke Lőrinc alapított 1859-ben. 1996-tól a gyár svéd tulajdonba került, és jelenleg is működik. A Pezsgőház Pécs leghosszabb, kb. 2 km hosszú, a látogatók által bejárható pincerendszerével rendelkezik. A rendszer a járda szintjétől egészen 12 m mélységig húzódik. Beremenden a cementgyár mindössze 1972 óta működik, de az egyik legjelentősebb ilyen gyár az egész országban. Mohács legnagyobb ipari üzeme, a farostlemezgyár az ártéri erdők faanyagát dolgozza fel. Termékei részben a mohácsi bútorgyárban kerülnek felhasználásra.

Bóly, Batthyány-Montenuovo-kastély (Kéri Tamás)

Mohács, városháza (Kéri Tamás)

Pécs, Dzsámi (Radnai Tamás)

Pécs, Székesegyház (Radnai Tamás)

Siklós, vár (Kéri Tamás)

   A római uralom a vármegye több mai helységének területén épített erődítményt, és szelte át katonai utakkal. A római kultúrának pompás emléke a pécsi ókeresztény katakomba. Mikor Pannoniát négy részre osztották, a III. század végén, Sopianae lett a Valeria nevű tartomány fővárosa. Központja ott volt, ahol ma a Postapalota áll. A fejlődésre nagy hatással voltak a rómaiak által épített, és a megalakult Baranya lakosainak a XI. század után is közlekedési eszközökül szolgáló nevezetes útvonalak, melyek Mursából (a mai Eszék) kiindulva Aquincumig (Óbuda) vezettek. Baranya vármegye a keresztes hadak történetében is fontos volt mindazon keresztes csapatokra nézve, melyek Magyarországon keresztül vonultak, és az említett útvonalat használhatták. Baranya vármegye szintén egyike volt a legrégebben alapított magyar királyi vármegyéknek. Pécs már a honfoglalás idején jelentékeny város volt, de a vármegye központja Baranyavár lett. Szent István alapította a pécsi püspökséget és a pécsváradi apátságot. A tatárjárás a vármegye viruló életét majdnem teljesen tönkretette. IV. Béla király bölcs intézkedéseinek köszönhette, hogy csakhamar újból felvirágzott. Pécs és Siklós jelentőségének növekedésével Baranyavár fokozatosan háttérbe szorult. 1367-ben Nagy Lajos egyetemet alapított Pécsett, mely a mohácsi vész korában oszlik fel. A rossz emlékű mohácsi csata a vármegye területén zajlott. Nem sokkal később, a Dráván túli részek, már megszállás alá kerülnek, majd 1543-ban az egész vármegye török kézre kerül, és teljesen csak 1687-ban szabadult fel. A XVI. században mikor az Oszmán Birodalom elfoglalta a vármegyét, megalapította a Mohácsi szandzsákot, aminek székhelye Mohács volt. Pécs azonban a török korban is virágzó város maradt. Száz éven át a béke szigete volt a körülötte forrongó háborús zűrzavarban. Az Eszéktől Dárdáig vezető római töltést Szolimán császár kijavíttatta, de Zrínyi Miklós 1664-ben szétromboltatta és a vele kapcsolatos erősségeket felégette. Ideiglenesen Pécset visszafoglalta, valamint az eszéki hidat is elpusztította, így egy fontos utánpótlási útvonal veszett oda a törököknek. A mohácsi csata helyszínétől nem messze Nagyharsány határában vívott meg 1687. augusztus 12-én a Lotaringiai Károly herceg vezette keresztény sereg és a Szulejmán nagyvezír vezette török sereg. A nagyharsányi csatában a keresztények serege teljes győzelmet aratott. Bár még zajlottak hadmozdulatok a déli országrészben, és törökök teljes ellenállását csak az 1697-es zentai csatában sikerült teljesen megtörni, a nagyharsányi diadal után Magyarország lényegében felszabadult. Gyakorlatilag tehát, ez a csata vetett véget a törökök 150 éves magyarországi uralmának. A török hódoltság után eleinte a török közigazgatási beosztás maradt érvényben. Baranya vármegye határait Esterházy Pál nádor elnöklete alatt Somogy, Tolna és Baranya küldöttei az 1534. évi lajstrom alapján állapították meg. Ezzel elvesztek a Dráván túli falvak Baranya számára, mert 1534-ben az a rész már török fennhatóság alatt volt. Viszont észak felé tolódott Tolna vármegye kárára. I. Lipót Baranya földjét nagyrészt szétadományozta, és az azelőtt tisztán magyar vármegye tele lett szerb, sokác és német telepesekkel. Pécs nem támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, ezért Rákóczi seregei 1704-ben kifosztották a várost. Ugyanebben az évben Siegbert Heister tábornagy elfoglalta Siklóst, amit nem sokkal később felszabadítanak. 1848-ban 10 nappal Jellasics után Roth is átlépi a Drávát, és Pécsen keresztül Buda felé vonul. Október 4.-én értesül arról, Jellasics a vereséget követő hadmozdulatai miatt, szinte odadobta őt a magyar seregnek. Azonnal megkezdi a visszavonulást, de időközben mögötte kitört a népfelkelés, elfogták az utánpótlását szállító szekérkaravánt, és a Pécsen hátrahagyott helyőrségét is. 1849 januárjában Jellasics csapatai tartották megszállva a várost. 1857-ben megépült a Pécs és Mohács közötti 56 km hosszú vasútvonal, melyen a Pécsett bányászott szenet szállították a Dunára, melyet onnan hajókkal vittek tovább. 1868-ban megépült a Pécs-Barcs, majd 1882-ben Pécs-Budapest vasútvonal is. 1918. decembertől 1921. augusztusig Szerbia szállta meg. Mivel nem akarták visszaadni a Horthy által irányított Magyarország részére, ezért kikiáltották a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot, ami valójában egy szerb bábállam volt, és mindössze 8 napig létezett. Utána visszaintegrálódott az anyaországba. A trianoni diktátum után, a vármegye a szerbek által elfoglalt délkeleti sarkát, csak 1941-ben kapta vissza.

   Területe 5.153 km2, lakossága 322.285, 53% magyar, 35% német, 7% horvát, 4% szerb. Települései többnyire aprók, 5.000-nél több lakosa 3 településnek van a vármegyében. Népsűrűség: 62,5 fő/km2 (1890). Területe 5.177 km2, lakossága 352.478, 57% magyar, 32% német, 3% horvát, 3% rác. Népsűrűség: 68,1 fő/km2 (1910). A 20 év alatt a magyarok száma 19%-kal nőtt. A németeké, és a rácoké jelentősen nem változott, viszont a horvátok száma több mint a felére csökkent. Területe 4.014 km2, lakossága 311.660, népsűrűsége 77,6 fő/km2 (1930). Mikor visszatért a Délvidék, területe 5.241 km2, népessége 377.868. Népsűrűség: 72,1 fő/ km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási határokon mindössze annyit kellett változtatnom, hogy az Eszékkel összeépült Jenőfalva területét Verőce vármegyéhez csatoltam, ennek megfelelően a vármegye területe 5.172 km2, lakossága 426.302, 83% magyar, 6% német, 7% horvát, 2% rác, 2% cigány. 10.000-nél nagyobb településből 5 van a vármegyében. A közigazgatási egységek lakossága: Pécs város: 162.498 (a vármegye lakosságának 38,1%-a), Pécsi járás: 28.323 (6,7%), összesen: 190.821 (44,8%). Hegyháti járás: 57.667 (13,5%), Baranyavári járás: 45.588 (10,7%), Mohácsi járás: 44.731 (10,5%), Siklósi járás: 34.858 (8,2%), Szentlőrinci járás: 29.630 (7%), Pécsváradi járás: 23.007 (5,4%). A magyarok aránya 90% fölött a Pécsi (Péccsel együtt) (94%), a Szentlőrinci (93%), a Hegyháti (93%), és a Siklósi járásban (91%) van. A Mohácsi (74%), és a Pécsváradi járásban (70%) a vármegyei átlag alatt marad az arány, de még mindig abszolút többség van. Egyedül a Baranyavári járásban (29%) van kisebbségben a magyarság, de ott is a második legnagyobb nemzet. A németek sehol sincsenek többségben, de arányuk mindenhol jelentős. A legtöbben a Mohácsi járásban (16%) vannak, de nem sokkal marad el ettől a Pécsi járásban (4%) élők száma. A nagy népességkülönbség miatt ilyen jelentős az arányszámbeli különbség. Arányuk viszont a Pécsváradi járásban (26%) a legnagyobb. Számszerűségben viszont ez csak a harmadik. A Hegyháti (4%), a Baranyavári (3%), és a Siklósi járásban (2%) is találunk jelentős arányban németeket, viszont a Szentlőrinci járásban arányuk nem éri el az 1%-ot. A horvátok egyedül a Baranyavári járásban (47%) vannak többségben, de ez is csak relatív többség. Ezen kívül csak a Mohácsi járásban (8%) jelentősek, a többi járásban arányuk 2%, kivéve a Hegyháti járást, ahol számuk nem éri el a 100 főt. A rácok is csak a Baranyavári járásban (18%) vannak nagy számban, a többi járásban nem mérhető az arányuk. A cigányok legnagyobb arányban a Siklósi járásban (5%) vannak. Népsűrűsége: 82,4 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 évben a magyarok száma több mint duplájára nőtt, a horvátoké pedig 28%-kal. Ellenben a németek száma 21%-ra esett vissza, a rácoké 35%-kal csökkent.

  Baranya vármegye, és a Pécsi-járás székhelye Pécs 34.067, 76% magyar, 19% német, 2% cseh, 1% horvát, 1% tót (1890), 49.822, 84% magyar, 13% német, 1% horvát, 1% cseh (1910). 47.556, 86% magyar, 12% német, 1% horvát (1920). Ehhez az adathoz érdemes odailleszteni azt a népszámlálási adatot, amit a szerbek végeztek az általuk megszállva tartott Pécsett.  56.120, 32% magyar, 26% német, 26% délszláv (1919). A szörnyű az, hogy ilyen és ehhez hasonló adatok álltak rendelkezésre Trianonban is. Ezek után ne legyen senki meglepődve, ha fenntartásokkal kezelem a környező országok statisztikáit. 61.663, 93% magyar, 6% német (1930). 72.307 (1941). A később hozzácsatolt településekkel együtt 43.385 (1890), 62.798 (1920), 116.042 (1960), 161.784 (1980). A korábban önálló, és be nem olvadó települések nélkül 156.513, 95% magyar, 3% német, 1% horvát, 1% cigány (2001).

  Mohácsi járás székhelye Mohács 14.403, 57% magyar, 15% német, 23% horvát, 5% rác (1890). 17.092, 64% magyar, 12% német, 20% horvát, 4% rác (1910), 15.684, 63% magyar, 14% német, 20% horvát, 3% rác (1920). 17.369, 76% magyar, 11% német, 13% horvát (1930). 18.392 (1941), 18.015 (1960). 19.223, 88% magyar, 5% német, 5% horvát, 2% cigány (2001). Baranyavári-járás székhelye Dárda. 2.723, 21% magyar, 49% német, 2% horvát, 28% rác (1890), 3.368, 40% magyar, 32% német, 24% rác (1910), 6.751 (1991), 5.394, 12% magyar, 1% német, 52% horvát, 28% rác, 2% cigány (2001). Hegyháti-járás székhelye Sásd. Sásd, 705, 92% magyar, 8% német (1890), 1.145, 91% magyar, 9% német (1910), 1.356 (1920). 2.640 (1960). A székhely 1978 végén Sásdról Komlóra került. 3.358, 96% magyar, 4% német, 2% cigány (2001). Komló, 427, 43% magyar, 57% német (1890). 1.513, 67% magyar, 31% német, 2% cigány (1910), 1.977 (1920). Lakossága az 50-es években nőtt meg ugrásszerűen, majd az 1980-as években elért csúcsról folyamatosan csökken. 24.820 (1960), 27.081, 96% magyar, 2% német, 2% cigány (2001). Pécsváradi járás székhelye Pécsvárad. 3.016, 45% magyar, 53% német, 1% rác (1890), 2.640 (1920), 3.199 (1960), 4.147, 83% magyar, 15% német, 1% cigány (2001). Siklósi járás székhelye Siklós, 4.956, 79% magyar, 17% német, 3% rác (1890), 5.791, 88% magyar, 8% német, 1% horvát, 2% rác (1910), 5.523 (1920), 5.897 (1960), 1977-ben hozzácsatolták Máriagyűdöt. 10.338, 94% magyar, 2% német, 3% horvát, 1% cigány (2001) Máriagyűd nélkül 8.839 (2001). Szentlőrinci járás székhelye Szentlőrinc, 1.821, 98% magyar, 1% tót (1890). 2.568 (1920), 3.105 (1960), 7.202, 96% magyar, 2% német, 1% cigány (2001).

   Látnivalók: Pécs rengeteg látnivalóját a római-kornak, a hódoltsági-kornak, és az egyházi szerepének köszönheti. Az Ókeresztény Mauzóleum szerepel az UNESCO Világörökség-listáján. A Széchenyi teret a török építészet egyik legjelentősebb magyarországi emléke a Gázi Kászim pasa dzsámija uralja. Az óvárosban található a bazilika, melyet Szent István király idejében alapítottak, és több évszázad stílusjegyeit hordozza magán. Legjelentősebb átalakítása Pollack Mihály nevéhez fűződik. Az 1882-1891 közti újabb átépítés során nyerte el a mai formáját. A várostól északra emelkedik a Misina-tető, melyen a tv-toronyból felejthetetlen körpanoráma nyílik. A Postapalota Pécs belvárosának egyik legjelentősebb épülete. Jelenleg is postaként működik. Az épületen lévő mázas címer, a domborművek és a tetőcserép mind a pécsi Zsolnay porcelángyárban készült. A Zsolnay-porcelánok állandó kiállítóhelye Pécsett a Zsolnay Múzeum, mely mellett még számtalan múzeum található a városban. A Mecsek másik oldalán található gazdag tórendszer, melyben találunk rezervátumot, strandot, csónakázó- és horgásztavat, melyek közül leghíresebb az Orfűi-tó, de itt van az Abaligeti-tó is, mely mellett híres cseppkőbarlang is található. Gyógyfürdői közül Harkány világhírű. 1823-ban fedezeték fel kénes hőforrását, mely 62 C° hőmérsékletű vizet szolgáltat. 1877-ben még egy kutat nyitottak. Azóta fürdőt, szállodát építettek hozzá és mind több gyógyulni vágyó keresi fel. Sikondán 1928-ban szénkutató furás hozott termálvizet a felszínre. Az 1995-ben gyógyvízzé minősített szénsavas víz, és a Sikondai-völgy mikroklímája is segíti a gyógyulást. Magyarhertelenden pedig uránkutató furások eredménye az 1958-ban talált 40 °C-os víz. Azóta fürdő létesült, és újabb fúrások 62 °C-os vizet találtak. Siklóson is van gyógyfürdő, de elsősorban arról híres, hogy itt találjuk Magyarország egyik legépebben megmaradt középkori várát, benne börtönmúzeummal. Malkocs bég dzsámijának felújítása pedig példaértékű, és 1992-ben Europa Nostra-díjjal jutalmazták. A hozzácsatolt Máriagyűd 1805 óta hivatalosan is zarándokhely. A mai kereszt alaprajzú kegytemplom 1742-ben épült. Várak vannak még például a Mecsek hegység északi oldalán Magyaregregy közelében, egy 340 méter magas meredek csúcson találhatjuk meg Márévár kicsiny erődítményének romjait. Mely a tatárjárást követő várépítések során keletkezhetett. A pécsváradi vár a Szent István király által alapított bencés monostorra épült, ez a város egyik legjelentősebb középkori emléke. A Városházát 1857-ben építették neogótikus stílusban. A mohácsi busójárás karneválszerű vidám mulatsággá, tízezreket vonzó idegenforgalmi látványossággá alakult. A mohácsi csata helyén történelmi emlékhelyet létesítettek, mely a Pélmonostorra vezető út mellett van. Villányban a főutca műemléki pincesorai mellett találjuk a Bormúzeumot. Bikalon a Reneszánsz Élménybirtok Magyarország első tematikus élményparkja. Egyedülálló módon idézi fel és kelti életre a középkori Magyarországot, mesterek, színészek, harcedzett lovasok és íjászok, gyakorlott madarászok közreműködésével. Az időutazás során kortól és nemtől függetlenül mindenki megtalálja a számára legizgalmasabb elfoglaltságot. A birtok szomszédságában található a Puchner-kastély, mely luxusszállodaként üzemel. Bóly Batthyány-Montenuovo-kastélya és 27 holdas parkja ma is a város dísze. Ma gyermekotthon. Sellyén az egykori Draskovich-kastélyban ma fiúkollégium van, de parkja látogatható. Bükkösdön Petrovszky-, Szentlőrincen Esterházy-kastély található. Bellyén Savoyai Jenő herceg vadászkastélya van. Bakócán a Majláth-kastély régebben gyermekotthon volt, ma kihasználatlan. Dárdánál a Zrínyi Miklós által megrongált töltés maradványai még mindig láthatók. A törökök az eszéki híd védelmére erődöt is építettek itt. Nagyharsány régi mészkőbányájában a helyszínen faragott alkotásokból 1967-től szoborparkot alakítottak ki. Ibafán pedig nem más van, mint a Pipamúzeum, mely a XIX. századi nyelvtörő mondókának köszönhette születését. Kezdetben pipák gyűjtésével indult, majd 1968-ban egy pipatörténeti kiállítást hoztak létre. Ennek 1989-es újrarendezésével jött létre a jelenlegi múzeum, melyben megtalálható többek közt, egy 1849-es alföldi pipafej, melyen Kossuth-címer látható, egy 1865-ben készült pipa, melyen Deák Ferenc reformpolitikus portréja fedezhető fel, valamint a vörös gróf, Károlyi Mihály pipája 1919-ből.