Moson vármegye

   Hazánk dunántúli részének egyik vármegyéje, mely a Duna jobbpartján terül el. Északon és nyugaton Alsó-Ausztria, északon és keleten Pozsony, Délen és keleten Győr, délen és nyugaton Sopron vármegye határolja. Moson várának 1271. évi pusztulása után Magyaróvár vette át a központi szerepet, és a vármegye 1924-es megszűnéséig annak székhelye volt.

   Határai legnagyobb részt természetesek, a Duna, Lajta, Rábca, Hanság és Fertő jelölik azokat. Földje majdnem teljesen sík, mely a Kis-Magyar-alföld része, csak északnyugati sarkába nyúlnak be a Lajta-hegység végső ágai (Ürge-hegy 300 m, mely a vármegye legmagasabb pontja is). Ebből a hegységből a Fertő északkeleti oldalán a magasabb fekvésű Pándorfalvi-fennsík indul ki, mely délkelet felé Féltoronyig terjed, észak felöl pedig a Lajta folyó határolja. Ez a fennsík Nemesvölgynél a Kőhegybe (286 m) megy át. A Hanság és a Fertő közti szögletben, a Fertőszögben, számos kisebb-nagyobb tavacska van. Folyóvizei közül a Duna részben a vármegye határát képezi. Számtalan ágra szakadva, északnyugatról délkelet felé folyik. Rajkánál szakad ki belőle a Mosoni-Duna, mely nagy kanyargásokkal tart délkelet felé, az öreg Dunával a Szigetközt zárva be. Egyéb folyóvizei közül a Lajta a vármegye északi határát jelöli Lajtafaluig, innen délkelet felé fordulva, a vármegye földjét szeli Magyaróvárig, ahol a Kis-Dunába ömlik. A Rábca Győr vármegye felé képezi a határt. Ásványos forrásokat Mosonmagyaróváron, Lipóton és Nemesvölgyben találunk.

   Termékeny földjének köszönhetően a vármegyében magas szintű földművelés folyik. Leginkább búzát és repcét termelnek, ezenkívül még kukoricát és rozst. A modern mezőgazdasági gépeket itt alkalmazták hazánkban legelőször. A XVIII. században katonai jelentőségét elvesztve, a virágzó település körüli védőműveket lebontották, míg a belsővárban, Albert Kázmér herceg, a magyaróvári uradalom birtokosa 1818-ban gazdasági tanintézetet alapított, hogy birtokai számára felsőfokú szakembereket képezzen. Ez az intézmény néhány éves megszakítással folyamatosan működött. Ennek jogutódja a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara, így a sok évszázados történelmi viharokat látott falak között jelenleg fiatalok százait tanítják. A szőlőművelés régi virágzásából aláhagyott ugyan, de még most is elég jelentős. A legtöbb szőlő a Fertő északi végénél terem. Központjai Védeny, Sásony, Nezsider, Gálos, Barátudvar, Nyulas. A vármegye a ruszt-sopron-pozsonyi borvidék része.

   Császárkőbánya mellett már a rómaiak is bányásztak itt követ, és erre Titus Calidius Severus Bécsben őrzött sírköve a példa. Az 1529-es török pusztítás után sok kőre volt szükség az újjáépítéshez, és itt Bécshez és Pozsonyhoz közel erre különösen alkalmas kemény mészkő volt kitermelhető. Kitűnő minősége miatt Kaisersteinnek azaz Császárkőnek nevezték el. Ebből a kőből épült számos bécsi templom és palota, köztük a Hofburg és a Schönbrunni kastély több része, oltárok, lépcsők, kapuzatok is. Ezen kívül található még jelentős kőbánya Nyulason, meg egy kisebb Nezsideren.

   1842-ben a főhercegi uradalom a mosoni kikötőnél épült gabonaraktárat cukorgyárrá alakították át, amely 1873-as megszűnéséig dolgozta föl a környék répatermését. Az 1856-ban alapított mosoni gépjavítóműhelyt később Kühne Ede híres mezőgazdasági gépgyárrá fejlesztette. 1899-ben a hirtenbergi tölténygyár alapított fióküzemet Magyaróváron, és 1913-ban itt kezdték építeni a monarchia nagy fegyvergyárát, amelyet a trianoni béke után leszereltek és nagyrészt megsemmisítettek. Az egykori lőporgyár területén 1923-ban alapították meg a Magyaróvári Műselyemgyárat. 1990-ig a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár jelentős könnyűipari üzem, kiemelt foglalkoztatója volt a városnak. 1990 után nem tudta megőrizni helyét és szerepét a magyar gazdaságban, területén több, kisebb magánvállalkozás jött létre. 1934-ben telepedett le a városban a MOTIM Rt elődje, a timföldgyár, amely 2003-ig változatlan profillal, de folyamatosan korszerűsödő technológiával állította elő termékeit. Pár éve a timföldgyártás – annak gazdaságtalansága miatt – megszűnt. Az említett fegyvergyár volt egyébként a mai MOFÉM Rt elődje, mely jelenleg is üzemel, csak teljesen más profillal. Jelentős mezőgazdasági termékfeldolgozó az Óvártej Rt. Az Óvártej az egyik legrégebbi sajtgyártó Magyarországon, melynek hagyománya egészen 1903-ig nyúlik vissza. Ebben az évben alapították meg az akkori Magyaróváron a Magyar Királyi Tejgazdasági Állomást. A magyaróvári sörfőzde alapítására 1710-ben került sor, majd az évszázadok során a malommal együtt ezt az üzemet is korszerűsítették. A ma álló épületszárnyak a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedeiben készültek el. A sörfőző és malátagyár 1937-ig működött. Jelenleg üres, és kihasználatlan. 1895-ben hozták létre Mosonszentjánoson a vármegye második legnagyobb szemestermény-tárolóját és -feldolgozóját. A gyártelepnek beillő malom-komplexum mellé 1911-ben újabb gyár, és cikória-feldolgozó is üzem csatlakozott. A két vállalkozás területi-építési alapjain napjainkban is modern élelmiszeripari gyártóüzemek működnek. 1903-tól tejgyűjtő és -feldolgozó állomást létesítettek, az itt készült sajtok híre vetekedett az Óvári sajtéval. A királyhidai konzervgyárat az országban az elsők között nyitották, de 1921 után megszűnt, és gépeit a kecskeméti konzervgyárba szállították át.

Köpcsény, Batthyány-kastély

Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum

Mosonmagyaróvár, Moson községháza

Mosonmagyaróvár, Posta

Mosonmagyaróvár, Sóház

Mosonmagyaróvár, Vár

Mosonmagyaróvár, Vármegyeháza

Mosonmagyaróvár, Városi Bíróság

Féltorony, Harrach-kastély

   Moson szerepe akkor nőtt meg, amikor a kalandozások kényszerű fölhagyása után I. István a központi hatalom bázisaként a határok védelmére megyeközpontot és királyi várat létesített. E köré a gerendákból összerótt mosoni ispáni vár köré szerveződtek a környék települései. Mosont erős várként és forgalmas kereskedővárosként emlegették a 11. századi krónikák. 1030-ban az őrség mégsem tudta megakadályozni, hogy a hatalmas sereggel betörő II. Konrád német császár elfoglalja, és a Rábáig törjön előre. 1063 és 1067 között, a trónviszályok idején Salamon király gyakran tartózkodott Moson várában. Fontos szerep jutott az erősségnek az 1096. évi keresztes hadjáratok idején, amikor Kálmán király Moson és Győr között győzte le a 15 ezer főnyi pusztítva és rabolva betörő sváb-bajor hadat, majd még ez évben megfutamította itt Emicho gróf 30 ezres seregét. Hogy Moson már az Árpád-házi királyok korában a jelentékenyebb helyek között foglalt helyet, abból is gyanítható, mert Imre király 1198-ban kereskedőkről emlékezik, akik Buda és Moson közt élénk közlekedést tartottak fönn. 1264-ben Köpcsényben tartotta esküvőjét IV. Béla másodszülött fia Béla, és Kunigunda. Moson a 13. század első felében jelentős fejlődésen ment keresztül. E fejlődésnek vetett véget II. Ottokár cseh király 1271. évi hadjárata, amelyben a mosoni erődítményt annyira lerombolta, hogy királyaink már nem tartották érdemesnek az újjáépítést, s az ispánság székhelyét Magyaróvárra tették át. Magyaróvár várának építését még az a Győr nemzetségbeli Konrád kezdte el, aki ezért IV. Bélától birtokokat kapott Moson megye területén. Kun László 1282-ben neki adta a mosoni vám királyi részének felét, hogy dicséretes várépítő tevékenységét tovább folytassa. Konrád – elsősorban birtokai védelmében – többször is a magyar király ellenségéhez, II. Ottokár cseh királyhoz, majd Albert osztrák herceghez pártolt, ezért a hűtlen főurat megfosztották Moson megyei birtokaitól, és bár jelentős érdemei voltak Magyaróvár fejlesztésében, végül Baranya megyei birtokán halt meg. Magyaróvár legkorábbi települési szintje Moson várának pusztulása után alakult ki, amikor a megmaradt lakosság ide húzódott védelemért. Magyaróvár fejlődéséhez nagyban hozzájárult élénk kereskedelme, iparosodása és az oklevelekben emlegetett fejlett malomipara. A Lajtán működő királyi malmok mellett a város lakói is több malommal rendelkeztek. Erzsébet királyné a városiasodást ismerte el, amikor 1354-ben Magyaróvárt a királynéi városok rangjára emelte. Nagy Lajos, majd Zsigmond is megerősítette ezeket a kiváltságokat, a városnak azonban állandó küzdelmet kellett vívnia jogai érvényesítéséért. Mikor Ferdinánd király 1527-ben magyar földre lépett, Köpcsényben fogadta a magyar követeket, és itt esküdött meg arra, hogy az ország jogait és szokásait fenntartja. 1529-ben a törökök Bécs alól vert hadként visszavonulva fölgyújtották a várost és a várat, ekkor semmisült meg a kéttornyú román stílusú templom és a vármegye középkori levéltárával együtt sok érték. Buda török megszállása, majd Győr 1594. évi eleste után olasz hadmérnökök tervei alapján megerősítették és korszerűsítették, csillag alakban elhelyezkedő bástyáit kőfalazással erősített földsánc kötötte össze. 1605-ben Bocskai hajdúi gyújtották föl a várat, 1619-ben pedig Bethlen Gábor foglalta el két évre. 1607-ben átépítették és korszerű berendezéssel látták el a Lajta két partján álló uradalmi malmot. 1665-ben egy török küldöttség tagjaként megszállt a városban Evlija Cselebi híres utazó is, aki saját élményei alapján leírta a korabeli Magyaróvárt. Ekkor már működött a két híres vendégfogadó, a Fekete Sas elődje, és a városfalon kívüli hatalmas Ökör fogadó. 1683-ban Bécs sikertelen ostroma után a visszavonuló törökök fölégették a vármegye szinte valamennyi települését. Ekkor pusztult el majdnem teljesen a város levéltára, és vele a céhek okmányai is. A Rákóczi szabadságharc idején a kurucok nem tudták tartósan megvetni a lábukat a városban, és a szabadságharc bukása után a katonai jelentőségét elvesztett vár fölszerelését 1712-ben Pozsonyba szállították. A háborús idők elmúltával ismét föllendült Moson és Magyaróvár kereskedelme és céhes ipara. A virágzó állatkereskedelem mellett a XVIII. század második felétől egyre jelentősebb Moson gabonakereskedelme és a malomipar. III. Károly király idősebb korában is szívesen vadászott. Egy ilyen, Féltorony mellett tartott vadászaton azonban megbetegedett, és néhány nappal később, 1740. október 20-án 55 éves korában váratlanul elhunyt. Halála után lépett trónra leánya, Mária Terézia főhercegnő. II. József rendeletileg egyesítette Győr és Moson megyét. 1809-ben Napóleon hadai feldúlták a vármegyét, és maga a császár eltöltött egy éjszakát Miklóshalmán. Királyhida 1814-ben nagy hadgyakorlat színhelye volt, melyen I. Ferenc császáron kívül az orosz cár, a porosz, a dán és a bajor király is részt vett. 1848 nyarán megszervezték Magyaróváron és Mosonban is a nemzetőrséget, amely kénytelen volt október 4-én visszavonulni Jellasich túlereje elől, a hátrahagyott 40 katonát azonban a felmentő magyar sereg huszárjai lekaszabolták. Október 23-án Kossuth Lajos mondott toborzó beszédet a főhercegi kastély erkélyéről. 1848 őszén a királyhidai vasúti pályaházban volt Görgei főhadiszállása, míg Mógáé Pándorfaluban. 1848 december 16-án, hogy Windischgrätz betörését meggátolja, a magyar sereg a vármegyében a Köpcsény-Lajtakáta-Pándorfalu-Nezsider vonalon volt fölállítva. Az osztrák hadsereg első hadteste Pándorfalunál Zichy Lipót csekély számú hadát legyőzte, akik kénytelenek voltak Kmety fedezése alatt hátrálni. A magyar hadak az osztrák túlerő, előtt a többi ponton sem tudtak ellenállni, ezért Magyaróvárra vonultak vissza. December 17-én Görgey Pozsonyból Magyaróvárra érkezve, ott találta a visszavonult sereg egy részét, majd december 18-án Moson déli oldalán megütközött az ellenséggel, és miután azt megfutamította, Győr felé folytatta útját. Windischgrätz erre megszállotta Mosont, és a vármegyét osztrák kormányzás alá vette. A vármegyét a vasút nagyon korán elérte, és teljesen be is hálózta. 1855-ben indult meg a vasúti közlekedés Győr és Királyhida között. Ezt a fővonalat keresztezi Pándorfalunál az 1872-ben engedélyezett sopron-pozsonyi vonal, valamint Hegyeshalomnál az 1891-ben megnyitott pozsony-szombathelyi vonal. 1897-ben megépült a Fertővidéki Helyiérdekű Vasút, mely Nezsider és Fertőd között húzódik, és keletről kerüli meg a Fertő-tavat. Már 1908-ban fölmerült Magyaróvár és Moson egyesítésének gondolata, amit végül belügyminiszteri határozat mondott ki, és a két képviselőtestület 1939. június 28-ai ülésén ünnepélyesen jóváhagyott. A vármegyét Trianonban jelentősen megcsonkítják, majd 1924-től megszűnik önállósága. Magyarországon maradt területeit a szintén csonka Győr és Pozsony vármegyékkel összevonják, létrehozva Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét, melynek neve a második világháború után Győr-Moson megye lett. 1947-ben a párizsi békekötéskor tovább csonkítják, mert újabb 3 község Csehszlovákiához kerül. Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megye egyesítik Sopron megyével, így jött létre Győr-Sopron megye, melynek neve 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye.

   Területe 2.021 km2, lakossága 85.050, ebből  25% magyar, 64% német, 10% horvát és 1% tót. A települések többnyire kicsik. Egynek sem éri el a lakossága az 5.000 főt, csak ha Magyaróvár és Moson lakosságát összeadjuk, de ekkor még külön volt a két település. Népsűrűség 42,1 fő/km2 (1890). Területe 1.989 km2. Lakóinak száma 94.479, ebből 35% magyar, 55% német, 9% horvát, 1% tót. Népsűrűsége 47,5 fő/km2, így a Dunántúl legritkábban lakott vármegyéje (1910). Húsz év alatt a magyarok száma 59%-kal nőtt. A németek száma 5%-kal, a horvátoké 4%-kal csökkent. A megmaradt területe, hozzászámítva a Pozsony vármegyéből megmaradt és közigazgatásilag hozzácsatolt résszel, 949 km2. Lakossága 53.227, ebből 55% magyar, 39% német, 6% horvát (1920). A vármegyéből a megcsonkítás után csak 2 csonka járás maradt, a magyaróvári és rajkai. Ezután Moson vármegye megmaradt része Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyébe lett olvasztva. Az 1910-es állapotokon nem kellett változtatnom, így területe 1.989 km2 maradt, lakossága 123.798, ebből 55% magyar, 39 német, 3% horvát és 3% tót. A járások lakossága: Magyaróvári járás 62.265 (a vármegye lakosságának 50,3%-a), Nezsideri járás 39.136 (31,6%), Rajkai járás 22.397 (18,1%). A települések továbbra is kicsik. 10.000 fölé csak Mosonmagyaróvár lakossága emelkedett. A járások etnikai összetétele elég vegyes képet mutat. A magyarok Magyaróvári járásban (91%) döntő többségben vannak, míg a Rajkai járásban (45%) csak relatív többségben. A Nezsideri járásban (3%) már csak szórványban. Értelemszerűen a németeknél ugyanez fordítva van. Ők a Nezsideri járásban (91%) vannak döntő többségben. Igaz a Rajkai járásban (37%) csak kisebbségben vannak, de a Magyaróvári járásban (8%) azért jelentős a számuk. A horvátok számban és arányban is a Rajkai járásban (5%) vannak a legtöbben. A tótokról ugyanez elmondható, hiszen közel 95%-uk a Rajkai járásban (13%) él. Népsűrűség: 62,2 fő/km2 (2001). Az elemzett 111 év alatt a magyarok száma több mint háromszorosára, a tótok száma több mint hatszorosára nőtt. A németek száma 11%-kal, a horvátoké 65%-kal csökkent.

   A vármegye és a Magyaróvári járás székhelye Mosonmagyaróvár, mely 1939-ben jött létre Moson és Magyaróvár egyesítése révén. Még külön Magyaróvár 3.811, 37% magyar, 59% német, 2% horvát, 1% tót (1890),  5.273, 62% magyar, 35% német, 2% tót (1910). 7.098 (1920), 8.584, 85% magyar, 14% német (1930). Moson  4.815, 23% magyar, 73% német, 2% horvát, 2% tót (1890), 6.258, 57% magyar, 41% német, 1% horvát (1910). 6.336 (1920), 6.393 (1930). A már egyesített Mosonmagyaróvár 17.097, 83%-a magyar, 13%-a német (1941), 21.188 (1960), 29.728 (1980), 30.432, 98% magyar, 1% német (2001).

   A Nezsideri járás székhelye Nezsider. 2.899, 11% magyar, 87% német, 2% horvát (1890), 2.898, 26% magyar, 73% német, 1% tót (1910), 3.616 (1939), 3.826 (1961), 4.122 (1980), 5.584, 3% magyar, 93% német, 1% horvát (2001). A Rajkai járás székhelye Rajka. 2.575, 9% magyar, 89% német, 1% horvát (1890), 2.682, 16% magyar, 83% német, 1% tót (1910), 2.781 (1920), 2.491 (1960), 2.560 (1980), 2.625, 96% magyar, 3% német (2001).

   Látnivalók: Mosonmagyaróvár legnagyobb kincsét és vonzerejét az a termálvíz jelenti, ami 1966-ban egy 2000 méter mély kútból tört elő. A kút vize 75 °C-os hévíz. 1967-ben gyógyvízzé nyilvánították. 1969-ben két ülőmedencével nyílt meg a termálfürdő. Az 1990-es évek közepétől jelentős beruházás indult a területén, így ma már télen-nyáron igénybe vehetik a sportolni, pihenni és gyógyulni vágyó vendégek. Természetesen a város épített öröksége sem elhanyagolható. Mosonmagyaróvár várának alapjait már I. István király letette. A jelenlegi vár a XIII. századtól kezd kialakulni. A XVIII. századtól stratégiai jelentőségét vesztett várban jelenleg egyetemi oktatás folyik. A vár bejáratával szemben áll a Habsburg-ház. Az egyemeletes épület egykor főhercegi kastély volt. Kossuth ’48-as beszédét emléktábla őrzi az épület falán. Napjainkban Piarista Rendház és Vendégház található a kastélyban. A magyaróvári régi városháza 1827-ben épült, és homlokzati domborműve is hirdeti, hogy falai között választották meg a vármegyei rendek 1847-ben országgyűlési képviselőnek Széchenyi Istvánt. Az új városháza 1891-ben épült, de akkor még Vármegyeháza funkcióval. Mellette található a Fekete Sas szálloda, mely a város legrégebbi vendégfogadója. A mosoni községházát 1828-ban építették. A ma zeneiskolának, postának és lakásoknak otthont adó épület 1941-ig közigazgatási funkciót töltött be, majd csendőrség, kocsma is üzemelt itt. A valamikori kapucinus kolostort a városfalon kívül kezdték el építeni 1689-ben és a szerzetesek rendek feloszlatása után a kapucinusok 1787-ben hagyták el Mosonmagyaróvárt. Az épületet a XIX. század elején átépítették és volt sóraktár és hivatal is, innen kapta a nevét a Sóház. A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum hazánk legrégibb alapítású múzeumai közé tartozik. A múzeumot létrehívó egyesület 1882-ben alakult meg "Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet" néven. A múzeumnak helyet adó épület már eredetileg is erre a célra épült közadakozásból, és 1912-ben nyitotta meg kapuit. Hőnel Béla építész leginkább ismert épülete az 1909-ben elkészült, saját magánlakásának épített magyaróvári Postapalota, amelyik úgy vált postahivatallá, hogy az ő felesége, Freiss Mária volt a postakezelő. Miután Moson vármegye nagy részét elcsatolták, Magyaróvár is elvesztette megyeszékhelyi rangját. A helyiek igyekeztek minden lehetőséget megragadni, hogy a település visszanyerje korábbi rangját, 1927-ben elhatározták, hogy új járásbíróságot emelnek, és ez az épület megjelenésében legyen palotaszerű és monumentális. 1929-ben már tárgyalásokat tartottak az új épületben. Az épület a város akkori méretéhez képest nagy, sőt hivalkodó volt, betölti a Városkapu tér egyik oldalát. Az erkély felett, a tetősíkban az épület legfőbb díszéhez tartozott a koronás kis címer a két angyallal, továbbá Justitia szobra. 1952-ben a szent korona már nem volt a címeren, és deszkával volt körbe véve az egész szoborcsoport. 1968-ban a járásbíróság épületét felújították, az eltakart angyalokat és kiscímert elbontották. Daruval leemelték, és a Hansági Múzeumban helyezték el. 1999-ben a város és a bíróság összefogása eredményeként a főhomlokzat díszét, a szoborcsoportot visszahelyezték, az eltűnt koronát pedig újra faragták. Az 1968. évi első fúrások után felszínre törő termálvizének, illetve az arra telepített fürdőjének köszönheti hírnevét Lipót település. Termálvizét 2004-ben gyógyvíznek minősítették. Nemesvölgy déli részén feltörő Römerquelle-forrás gyógyvízét 1890-óta palackozzák. Dunakilitin a Batthyány-család 1858-62 között épített kastélyát szép park övezi, az épületben jelenleg iskola működik. Máriakálnokon 1936-ban épült a Marsowszky-kastély. Sokáig szociális otthonként funkcionált. Ma ismét magántulajdonban van. Rajkán a Hennin-Zichy-kastély, a Stahrenberg-ház, ma evangélikus paplak, Liszt Ferenc nagyapjának háza. Az oroszvári Zichy-kastélyt 1841 és 1844 között emelték az angol windsori kastély mintájára. Szép parkjában az 1613-ban épített Szent Vid templom áll, melyet a 19. század második felében átalakítottak. 1711-ben gróf Anton Harrach Féltoronyba vadászkastélyt épített. Albert Kázmér szász–tescheni herceg a kastélyban helyezte el az Albertina múzeum grafikai gyűjteményét. 1960-ban tulajdonosai szőlészettel és borászattal kezdtek foglalkozni. Ma a kastély kulturális központ. Magánbirtok, de a nyilvánosság előtt is nyitva áll, kiállításokat, koncerteket tartanak benne, egy része múzeumként szolgál. A volt gazdasági udvarból nyíló barátok pincéje vendéglátóhelyként működik. Lajtakáta régi kastélya XVII. századi a XVIII. század első felében bővítették. Helyreállítása ma is tart. Új kastélya a XVIII. század első felében épült. Köpcsény régi kastélya 12. századi vízivár volt, 1344-től említik, 1529-ben a török pusztította el. Helyére 1552-ben új udvarházat emeltek. Újabb kastélya 1668-ban épült az udvarház bővítésével, 1969-ben megújították, 1974-óta néprajzi múzeum. Főbejáratának vasrácsos kapuja eredetileg az osztrák-francia pavilont díszítette a párizsi világkiállításon 1900-ban. Nezsider mellett egy magaslaton áll a XII. századi királyi vár maradványa, egy lakótorony romja. Pomogy határában egykor vízivár állott, melyet magas árok és sáncrendszer vett körül. Maradványai még láthatók a község északi részén. Pándorfalu határában az 1703 és 1711 között kiépült osztrák védelmi rendszer maradványai ma is láthatók. Boldogasszony Mária-kegyképét 1661-ben hozták ide a Fraknói vár várkápolnájából, ahol az Eszterházyak tulajdonában volt. Az Esterházy Pál által 1668-ban újjáépíttetett templomát és kolostorát 1683-ban a török ismét elpusztította. 1696 és 1702 között bővítve építették újra fel. Eredetileg egy tornya volt, mely közvetlenül a felszentelés után ledőlt. Ebben égi jelet látva a herceg két torony építését rendelte el. Régi híres búcsújáróhely. Királyhidán a Magyar Koronához címzett fogadó eredetileg kolostornak épült, a török támadások idején majdnem teljesen elpusztult, majd fogadónak épült újjá. A határváros szálláshelyeként évszázadok óta szolgálja az utazókat.