Esztergom vármegye

   Hazánk Duna menti vármegyéje, mely a Duna két partján terül el. Magyarország legkisebb vármegyéje. Ovális alakját északról Bars, keletről Hont és Pest-Pilis-Solt-Kiskun, nyugatról Komárom vármegye öleli át. Székhelye Esztergom városa.

   Esztergom vármegye földje a Duna bal partján többnyire 107-150 m magas termékeny síkság, melyen csak Farnad és Szőgyén, valamint Béla és Kőhidgyarmat között emelkednek kisebb dombok (egészen 276 m magasságig). Ez a terület a Kis-Magyar-alföld legkeletibb része. A Duna jobb partja többnyire hegyes. A vármegye déli részében a Magyar-középhegységhez tartozó Pilis végső nyúlványai ágaznak szét. Legmagasabb pontjai a Dobogókő (699 m, mely a vármegye legmagasabb pontja is egyben) és a Prédikálószék (639 m) a vármegye határán vannak. A Pilis egészen a Dunáig ér, és a hegyvonulat a túloldalon, a még mindig a Magyar-középhegységhez tartozó, Börzsönyben folytatódik. A két hegység közti völgy Esztergom és Dömös közt gyönyörű völgyszorossá válik. Ez a Világörökség részét képező Dunakanyar. A Pilist nyugat felől a Csévi-völgy választja el a Gerecsétől, melynek legmagasabb csúcsa (Nagy-Gerecse 633 m) még a vármegye területén emelkedik. A vármegye főfolyója a Duna, mely azt nyugat-keleti irányban kettévágja. Bal felől a Garam folyik bele, melyhez még a vármegye területén a Kétyi-víz és a Párizsi-csatorna csatlakozik. A jobbról jelentősebb dunai mellékvíznek mindössze az Esztergom alatt érkező Kenyérmezői-patak mondható, mely a már említett Csévi-völgyön folyik keresztül. Természetes állóvizei nincsenek, említésre méltó azonban a Dorog és Esztergom határán elterülő 32 ha-s bányató a Palatinusz-tó, vagy korábbi nevén Sátorkőpusztai-tó. A Szent Tamás-hegy, a Várhegy és a Kis-Duna-ág között törnek fel Esztergom hévforrásai. Valamennyiből hévízzel kevert karsztvíz tör föl, hőmérsékletük 29 °C körül mozog. Termálvíz ezen kívül még Párkányban van.

   Felszínének nagyobb része igen termékeny, főleg a Dunától északra fekvő sík területeken. Bortermelés szempontjából a vármegye déli része az Ászár-Neszmélyi borvidékhez tartozik. Jelentősebb szőlőművelés a Pilis lejtőin Esztergomban, Kesztölcön, és a Gerecse Duna menti részén, Nyergesújfalun, Lábatlanon, és Süttőn van. A Dunától északra eső területek a Nyitrai borvidékhez tartoznak, a jelentős központok Bátorkeszi, Béla, Párkány, Búcs és Dunamocs. A Magyar-középhegységben jelentős erdőségek vannak.

   A Dorogi-szénmedence alapításának azt a szénbányászatról szóló első szerződést tartják, melyet 1781. január 27-én kötött Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász a csolnoki bíróval, Krempf Józseffel. Az első bánya a Csolnokhoz tartozó Miklósbereken nyílt meg, majd 1795-ben a Sárisáphoz tartozó Annavölgyön is megindult a bányászat. Az 1810-es években nyitották meg a mogyorósi bányákat. Az 1830-as években nyitnak bányát a Tokodhoz tartozó területen, a mai Tokodaltárón. 1843-ban Dorogon is bánya nyílt a Kőszikla északi peremén, de mivel a bérlők nem tartották be szerződéseket, 1850-ben elhagyták a bányákat. Egy bécsi nagyiparos vette meg az itteni bányászati jogot. Majd téglagyárat alapított, amit dorogi szénnel üzemeltetett. 1851-ben nyitotta meg a Henrik-aknát, amely hamarosan Dorog legnagyobb bányája lett. A vasút építésének köszönhetően 1857-ben előbb a pécsi, 1867-ben a salgótarjáni szén szorította ki a dorogi szenet a piacról. Az 1895-ben megépült Budapest-Esztergom-vasútvonal azonban újra fellendítette a térség szénbányászatát. A vasút kiépülésének és újabb szénrétegek feltárásának köszönhetően 1911-ben Dorog vált a szénmedence központjává. A fejlődés egészen 1967-ig tartott, mikor megkezdődött a széntermelés rohamos hanyatlása. 1977-től szerény növekedés következett be, amely a később megnyitott új bányának, a Kesztölchöz tartozó Lencsehegynek is volt köszönhető. Az 1990-es évekre a Lencsehegy maradt az egyetlen üzemelő bánya, a többit bezárták. Lencsehegy 2004-ben zárt be, ezzel 224 év után megszűnt a szénbányászat a Dorogi-medencében. Lábatlan környékén található Pisznicei-hegységet nagy mennyiségű vörös márvány alkotja. A bányaművelést a XIX. század végén indították meg. Ekkor lendült fel Piszkén és Süttőn is a kőfaragó ipar. Itt fejtették a híres díszítőköveket, melyet generációk óta helyi családok bányásszák és dolgozzák fel. Innen szállították a Parlamenthez, a Halászbástyához, a Hilton Szállóhoz, a Duna Szállóhoz, az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájához, a bécsi Belvedere Palotához is a szebbnél szebb márványokat. Néhány évvel ezelőtt azonban a lábatlani kőfaragó telep megszűnt.

Az esztergomi bazilika Párkány felől

Párkány, Sétáló utca

Bajna, Sándor-Metternich-kastély

Esztergom, Prímás Palota és a Vízivárosi plébániatemplom

Esztergom, vámház

   A vármegye két teljesen különböző területből tevődik össze. Míg a Dunától északra elsősorban a mezőgazdaság a domináns, addig a Dunától délre jelentékeny ipari létesítmények is vannak. Bár Esztergom kezdetben inkább kereskedőváros volt. Ezt földrajzi fekvésének köszönhette, mert már a X. századtól kezdve dunai vámszedőhelyként működött. A XIX. században lépett a fontos bortermelő városok sorába. Az Dorogi-medence bányászatának köszönhetően a XIX. század végén fontos bányászváros lett. A XX. század elején repülőgépgyár működött itt, idősebb Rubik Ernő vezetésével. Majd a szerszámipar és a műszeripar volt jelentős a városban. Már a jelen történése, hogy a város határában, 1991-ben gyárat épített a Suzuki autógyár, ami a régió legnagyobb munkaadója lett. Dorogon a város gazdasága hagyományosan a szénbányászatra épült. Ezért okozott gondot a bányák bezárása, de a már korábban is meglévő létesítményeknek köszönhetően viszonylag gyorsan végbement a szerkezetváltás. Az első villamos erőművet 1906-ban helyezték üzembe. A hőerőmű a mai helyén 1916-ban épült fel, és a folyamatos bővítéseknek köszönhetően még ma is ez a környék első számú energia ellátója. Itt működik a Richter Gedeon gyógyszergyár gyártelepe is. Elődje az 1922-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. által épített szénlepárló telep volt. Az építőiparban a korábban Dorogi Mészművekként ismert Baumit a hazai piac meghatározó homlokzati hőszigetelő gyártója. A vasút kiépítésének hatására 1892-től a Tokod környéken fellelhető kvarchomokra üveghuta, majd üveggyár épült. Nyergesújfalun már 1862 óta működött a Hoffmann-féle téglagyár, amelyet 1969-ben, a Magyar Viscosagyár bővítése során bontottak le. A Sátori Cementgyár alapítása az 1867 évi kiegyezés utáni időszakra vezethető vissza. Az első világháború után, a gazdasági válság időszakában, 1927-ben felszámolták. 1903-ban az osztrák Hatschek Lajos létesítette az Eternitgyárat, amelyet 1949-ben államosítottak. 1989-ben az alapító unokája visszavásárolta a gyárat, amely napjainkban is üzemel. A már említett Magyar Viscosagyár alapkövét 1941-ben tették le. A termelés 1943-ban indult meg, ma amerikai tulajdonban működik. A Vasbetonipari Rt. néven alapított társaság a jelenlegi gyártelepen, 1943 őszén indította meg a termelését. A Lábatlani Cementgyár 1872-től kezdte működését. A lábatlani cement jó minőségével növelte a falu hírnevét és keresett építőanyag-ipari termékké vált. Nagymértékű gyárépítés kezdődött 1952-ben. Ennek során a régi gyárat csaknem teljes egészében lebontották, és helyébe teljesen új, korszerű üzem épült. Ma már svájci tulajdonosa van a gyárnak. 1908-ban kezdte működését a papírgyár a mára Lábatlanhoz tartozó Piszkén. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb gyára volt, de 2009 márciusában felszámolási eljárás során bezárták.

   Esztergom vármegye jelentősége különösen az Árpád-házi királyok alatt töltött be vezető szerepet. A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyének Esztergomot választotta. Itt született Vajk, azaz I. (Szent) István király, akit itt is kereszteltek meg. István uralkodása óta érseki székhely. A várhegyen építette fel hazánk legelső székesegyházát, amit nevelőjéről Szent Adalbert-templomnak nevezett el. I. István keresztény kultúránk gócpontjává tette. Az ő idejében Esztergom királyi székhely volt. Dömösön is volt egy királyi vár. Ebben a várban halt meg 1063-ban Béla király, trónszékének összeroskadása következtében, ami állítólag merénylet volt. Álmos herceg 1110-ben ugyanitt alapította meg a Szent Margitról nevezett prépostságot. Könyves Kálmán itt vakíttatta meg Álmost fiával Bélával együtt, mert a trónt a saját fiának szánta. Ebben az időben Dorogon, a mai Ódorog területén a királyné szakácsai éltek. A középkori Esztergom több önálló egységbe szerveződött. A királyi várost több külváros vette körül. Itt működött a XIII. század elejéig az ország egyetlen pénzverdéje. Imre király 1198-ban az érseknek adta a várost. Ebben az időben a város lakossága elérte a 12.000 főt. A tatárjárás Esztergom vármegyét is érintette. 1242 telén a tatárok Pest és Buda feldúlás után erre fordultak, és a várost lerombolták, de a fellegvárat nem tudták bevenni. A tatárjárás után azonban a királyi udvar előbb Visegrádra, majd Budára költözött. Ezt követően Esztergom sosem nyerte vissza régi gazdagságát és hatalmát. Az érsekek 1270 óta Esztergom vármegye örökös főispánjai. 1301-ben Esztergomban kapott magyar koronát Károly Róbert. Ez a koronázás nem volt törvényes, mert nem a Szent Koronával és nem Székesfehérváron, a koronázó városban történt. Ennek a két feltételnek a szintén 1301-ben megkoronázott III. Vencel felelt meg, csakhogy Vencelé is érvénytelen koronázás volt, mivel nem az esztergomi, hanem a kalocsai érsek koronázta meg. Az interregnum idején a város többször is gazdát cserélt. Mikor II. Vencel fiáért 1304-ben haddal Magyarországba jött, Kőszegi Iván jó pénzért a kezére játszotta Esztergom várát. Vencel néhány hónapi itt tartózkodás után fiával és a Szent Koronával Csehországba távozott. Ekkor Kőszegi kegyetlenül kiraboltatta, még a székesegyház kincseit és a káptalan leveleit sem kímélte. Uralma azonban nem tartott sokáig. A következő évben a száműzött Tamás érsek a Kőszegi testvéreket kiközösíti, és fegyvereseket gyűjt Esztergom visszavételére. Majd 1307-ben véres harcok árán ugyan, de sikerül a várat elfoglalni, és Esztergom újra érseki székhely lehet. Az Anjouk alatt azonban újból virágzásnak indul. Az esztergomi érsekek akkoriban kialakult hatalmát jól mutatta, hogy I. (Nagy) Lajos nápolyi hadjárata során Telegdi Csanád érsek 1347-ben lett a királyi helytartó. 1453-ban Széchy Dénes érsek újjáépítette az esztergomi székesegyházat. Munkáját a sorban következő érsek, Vitéz János folytatja. Sokat tartózkodott ebben az időben, a várban Mátyás király is. Vitéz európai hírű könyvtárába sok művészt maga köré gyűjtött. 1471-ben azonban az érsek összetűzésben keveredik a királlyal, aki seregei élén ostrom alá fogja Esztergom várát, de sikerül békésen megoldani az ellentétet. Vitéz azonban ismét alkalmat adott Mátyásnak a bizalmatlanságra, mire a király elfogatta és Visegrádon őrizet alá helyeztette. A pápai követ és a főrendek közbenjárására 1472-ben visszabocsátotta ugyan Esztergomba, de itt az egri püspök felügyelete alá helyezte, akire az esztergomi érsekség kormányzását is bízta. Vitéz nem sokkal ezután meghalt. Mátyás halála után özvegye, Beatrix élt a várban. 1497-1521 között Bakócz Tamás lett Esztergom érseke, aki az első és egyetlen magyar, akinek komoly esélye volt, hogy a pápai trónra kerüljön. Jelentős építkezések fűződnek a nevéhez. Többek közt az 1506-1511 között épült kápolna, mely később már Bakócz nevét viselte, mely csodával határos módon menekült meg az 1594-es ostrom alatt, mikor az eredeti székesegyházban tárolt lőpor felrobbant, és romba dőlt. 1526-1543 között hat alkalommal ostromolták Esztergomot, hol Ferdinánd, hol Szapolyai János seregei, hol pedig a török. 1530-ban végleg Ferdinánd kezére került a vár. 1543-ban Esztergomot kétezer gyalogos védelmezte. A vár őrsége eleinte hősiesen harcolt, de alig több mint egy hét után tárgyalásokat kezdetek, és a várat átadták az ellenségnek. Míg Esztergom és vidéke török kézen volt, a vármegye székhelye Érsekújvár lett, és a püspöki székhely Nagyszombatba költözött. 1594-ben előbb egy 56 napig tartó sikertelen ostromot hajtottak végre, melyben hősi halált halt Balassa Bálint, a kiváló költő. Párkányt azonban sikerült visszafoglalni. 1595-ben 65 napi ostrom után Pálffy Miklós Esztergomot is visszafoglalta. 1599 szeptemberében Ibrahim nagyvezír kijelentette, hogy békét akar kötni a magyarokkal. A két fél megbízottjai meg is kezdték a tárgyalásokat Esztergomban. A törökök Esztergomot, Nógrádot, Győrt és Füleket követelték, a másik oldalról viszont Eger átadásához ragaszkodtak. A tárgyalások kudarcba fulladása után Ibrahim 1600-ban újabb hadjáratot indított. Ez 1604 szeptemberében érkezett meg Esztergom alá. Ez még sikertelen volt, de 1605-ben egy újabb ostrom után végül árulás révén török kézre jutott. Még 1661-ben és 1663-ban Forgách Ádám érsekújvári várkapitány két sikertelen felszabadítási kísérletet is tett. De 1663-ban Érsekújvár eleste után, a vasvári békével újabb húsz évre a törököknek adták Esztergom vármegyét. 1683-ig, a végleges felszabadításáig, Esztergom többször gazdát cserélt, és az egymást követő ostromok során majdnem az egész város elpusztult, elnéptelenedett. Az 1543-ban még 10.000 lakosú Esztergom népessége 1683-ban mindössze 400 fő. 1683 márciusában a törökök nagy hadjáratra készülődtek, és III. Sobieski János lengyel király félt, hogy csapást mérnek Podólia területéről kiindulva Lvovra és Krakkóra. Megerősítette ezeket a városokat és összehívta a hadsereget. Törökország azonban Ausztriát támadta meg, és Kara Musztafa vezír megostromolta Bécset. Sobieski a lengyel hadsereggel az ostromzár alatti osztrák főváros alá vonult. 1683. szeptember 12-én a vezénylete alatt lezajlott kahlenbergi csatában legyőzte a törököket. Ezután a Magyarországon keresztül visszavonuló török csapatokat követve még egy jelentős győzelmet aratott október 7.-én Párkánynál, majd decemberben egész seregével visszatért Krakkóba. A Magyarország északi részeit megszálló török csapatok visszavonhatatlanul vereséget szenvedtek. A vár parancsnoka, Ibrahim pasa rövid alku után 1683. október 28-án feladta a várat. 1685-ben Sejtán Ibrahim még megkísérelte Esztergom visszavételét. De Lotaringiai Károly 44 ezres seregével megindult Esztergom felmentésére, és végül a táti csatában megverték a törököket. A város és a vármegye újjáépítését hamar megkezdik, de az 1699-ig elhúzódó török elleni háború miatt ez csak lassan történik meg. A török uralom után a megfogyatkozott városban kezdtek újra letelepedni az emberek, és a középkori alapokon négy önálló települést hoztak létre: Esztergom királyi várost, Vízivárost, Szenttamást, Szentgyörgymezőt. A vármegye újjászületése 1690-1691-re esik. Ekkor adja vissza 10.000 forintért I. Lipót az érseknek Esztergomot és Érsekújvárt. Az új jobbágytelepítések következtében ekkor németesedik el több falu. 1699-ben is még csak 10.000-re nőtt a vármegye lakossága, Esztergomé 2.000 fő. Aztán jó ideig nem is tudott tovább fejlődni, mivel a Rákóczi-szabadságharc alatt is komoly harcok dúltak a vármegyében. Ezekben a harcokban jelentős szerep jutott Esztergom híres szülöttének, Bottyán Jánosnak, aki már az 1683-as ostromban is részt vett. A kurucok hatheti ostrom után, 1706. szeptember 16-án, Rákóczi személyes vezetésével foglalták el Esztergom várát. Sajnos mindössze 1 hónapig sikerült megtartaniuk. 1708-ban a város visszakapja szabad királyi városi rangját. 1761-ben az érsekség visszakapta a várat, ahol két év múlva megkezdték a hatalmas, új egyházi központ kiépítésének munkáit. A Várhegy közepét, a Szent Adalbert és Szent István templomok és várfalak jelentős maradványaival együtt elhordták, hogy helyet nyerjenek az új székesegyház számára. Már az 1723-as országgyűlés is sürgette az esztergomi érseket és a káptalant, hogy térjen vissza ősi székhelyére Nagyszombatból, ahova még 1543 előtt menekült a török elől. Ez azonban csak 1820-ban történt meg. Ekkor Rudnay Sándor érsek grandiózus terveivel elhatározta, hogy ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. A Várhegyet betakaró épületegyüttest terveztetett, amelynek makettje ma is megtekinthető a bazilika kincstárának előterében. Pénz hiányában végül a komplexumnak csak egyes részei készültek el: a székesegyház, az Ószeminárium épülete, a Sötétkapu és az érseki palota. Az építkezést a bécsi udvar nem nézte jó szemmel. Ellenezték és megpróbálták meghiúsítani, hogy Esztergomban épüljön fel az egész birodalom legnagyobb temploma, olyan, amilyen még Bécsben sincs. 1831-re elkészült a hatalmas altemplom, és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Hét évvel később Packh Jánost, az építés vezetőjét meggyilkolták. Az érsek ekkor Hild Józsefre bízta az építkezés vezetését, aki módosította a terveket, így neki köszönhető a bazilika végső formája. 1846-ban került fel a kereszt a kupola tetejére. Az 1848-as szabadságharc alatt Kossuth Lajos és Széchenyi István is megszálltak a városban. 1849. január 28-án Esztergom vármegye bizottmánya elhatározta a megyeszékhely Bátorkeszibe való áttételét, ahol egészen április 28-áig ülésezett, így Windischgrätz 1849. január 5-én kardcsapás nélkül bevonulhatott Esztergomba. Azonban 1849. április 16-án a magyar sereg győztes csatát vívott itt az osztrákok felett. A szabadságharcot követően Scitovszky János, az újonnan kinevezett érsek türelmetlenül sürgette a főtemplom elkészültét, ezért 1856. augusztus 31-én, jóval az építkezések befejezése előtt felszentelték a templomóriást. Már 1848-ban felmerült a királyi város, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező egyesítése. Azonban csak 1853 és 1868 között tudták ideiglenes jelleggel, és csak adózás szempontjából összevonni. A tényleges összevonásra csak 1895-ben került sor. Esztergomot hátrányosan érintette, hogy 1850-ben a Bécs–Pest-vasútvonal elkerülte, helyette Párkányt érintette. Ezt tetézte, hogy 1876-ban törvényhatósági jogú városi jogai megszűntek, és rendezett tanácsú városként, szabad királyi városi címmel, betagolták Esztergom vármegye szervezetébe. Ezt azzal indokolták, hogy lélekszáma nem érte el a 15 ezer főt, és gazdasága sem volt elég erős. Esztergom számára egyre sürgetőbb lett, hogy egy állandó híd épüljön Párkány felé. 1895-ben átadták a Budapest–Esztergom vasútvonalat. Ugyanebben az évben, szeptember 28-án nyílt meg a Mária Valéria híd is Esztergom és Párkány között. A trianoni békeszerződés után a vármegye elvesztette a Dunától északra lévő területeit. 1919-ben cseh légionáriusok lerombolták a Mária Valéria hidat, amelyet csak 1927-re sikerült újjáépíteni. 1923-ban ideiglenesen egyesítették a szintén megcsonkított Komárom vármegyével. Az így létrejött vármegyének Esztergom lett a székhelye. 1938-ban mikor visszakapja elcsatolt területeit, ismét külön választják Komárom vármegyétől. A második világháborúban, 1944-ben ismét felrobbantották a hidat, de most a visszavonuló német csapatok. A háború után újra elveszti északi területeit, és újra egyesítik Komárom vármegyével. Esztergom hivatalosan az 1950-es megyerendezésig, ténylegesen azonban 1952-ig maradt megyeszékhely, mivel a megyei tanács végrehajtó bizottsága csak ekkor tudott Tatabányára költözni. Több megyei intézmény azonban, mint például a megyei földhivatal, a levéltár, a megyei börtön és az 1980-as évek végéig a megyei bíróság is Esztergomban maradt. 2012-ig a város a rendszerváltás után alakult Alkotmánybíróság hivatalos székhelye volt.

   Területe 1.075 km², lakossága 78.378, 80% magyar, 12% német, 8% tót. Érdekesség, hogy a magyarság inkább a Dunától északra lakik, míg délre a németekkel és a tótokkal vegyesen. 5.000 fő felett csak Esztergom van. Népsűrűség: 72,9 fő/km2 (1890). Területe 1.077 km2, lakossága 90.817, 81% magyar, 11% német, 8% tót, népsűrűsége 84,3 fő/km2 (1910). A 20 év alatt a magyarság száma 18%-kal, a németeké 6%.kal, a tótoké 17%-kal nőtt. A csonkítás után területe 532 km2, népessége 55.793, 73% magyar, 16% német, 11% tót, népsűrűsége 104,9 fő/km2 (1920). Újraegyesítés után területe 1.121 km2, lakossága 115.415, népsűrűsége: 103 fő/km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási határokon belüli terület népessége 135.257, 88% magyar, 3% német, 8% tót, 1% cigány. 10.000 fő feletti lakossággal 3 település rendelkezik. A vármegye mindössze 2 járással rendelkezik. Ezek népessége: Esztergomi járás: 96.002 (a vármegye lakosságának 74,7%-a), Párkányi járás: 39.255 (25,3%). Mindkét járásban a magyarok vannak döntő többségben. Ez a szám az Esztergomi járásban (91%) magasabb, mint a Párkányiban (79%). A tótnak így értelemszerűen a Párkányi járásban (19%) lényeges nagyobb arányban vannak, mint az Esztergomiban (3%), de a két járás közti magas népességkülönbség miatt számuk már nem olyan sokkal nagyobb. A németek jelentős számban, és arányban csak az Esztergomi járásban (5%) vannak. Az említett nemzetiségeken kívül mindössze a cigányság van jelen nagyobb számban, de arányuk mindkét járásban 1% körül mozog. Népsűrűség: 125,6 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a magyarok száma 89%-kal, a tótoké 75%-kal nőtt, a németeké 43%-ra esett vissza.

   A vármegye, és az Esztergomi járás székhelye Esztergom. 9.349, 94% magyar, 4% német, 1% tót. A hozzá épült településeivel együtt 15.749 (1890). Az évek során nem volt kiugró lakosságnövekedés a település életében, de növekedése folyamatos. 17.881, 93% magyar, 4% német, 2% tót (1910), 22.170 (1941), 23.021 (1960), 29.124, 95% magyar, 2% német, 1% tót, 2% cigány (2001).

   A Párkányi járás székhelye 1908-ig Muzsla, utána Párkány 2.417, 97% magyar, 2% német, 1% tót (1890). 3.079, 98% magyar (1910), 4.221, 98% magyar (1941). 6.570 (1961). Jelentős növekedés csak ezután következik be, mikor 20 év alatt szinte megduplázódik a lakosság száma. A növekedés ekkor megáll, majd ’91 után csökkenésbe megy át. 12.807 (1980), 13.347, 74% magyar, 24% tót, 1% cseh (1991). 11.708, 71% magyar, 28% tót, 1% cseh (2001). További jelentős település még Dorog 1.363, 14% magyar, 81% német, 4% tót (1890), 1.949, 36% magyar, 62% német, 2% tót (1910). A két háború közt jelentős fejlődés indult a szénbányászatnak köszönhetően. 3.943 (1920), 5.863 (1930), 8.182 (1941), 9.994 (1960), 11.978 (1980). A növekedés következménye lett a nemzetiségi arányok megváltozása. 12.609, 94% magyar, 5% német, 1% cigány (2001).

   Látnivalók: Esztergomban minden kétséget kizáróan a legjelentősebb látványosság Magyarország legnagyobb temploma a kereken 100 méter magas bazilika. Kupolájának belső átmérője 33,5 méter. A timpanon 22 méteres oszlopai mellett szinte eltörpül a látogató, aki ha belép, a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképével találja szemközt magát. Az épület déli oldalán emelkedik a Bakócz-kápolna. A bazilika altemplom hagyományosan az esztergomi érsekek temetkezési helye. 1991 óta itt található Mindszenty József néhai hercegprímás sírja is. A Főszékesegyházi Kincstárban kiállított világhírű, nagy értékű ötvösmunkák ejtik ámulatba az odalátogatókat. A XII. századi királyi várkápolna mellett található a magyar királyok panoptikuma. A megújított Vármúzeum bemutatja az ezeréves magyar államiság kezdeteit. A Várhegyen találjuk még Melocco Miklós hatalmas szobrát mely, az István megkoronázása címet viseli. A Várhegyről természetesen páratlan panoráma tárul elénk. A vízivárosi Prímási Palotában található a Keresztény Múzeum, az Érseki Simor Könyvtár és a Prímási Levéltár. A Keresztény Múzeum a vatikáni és a müncheni után, a világ harmadik legnagyobb egyházmegyei múzeuma. Az Érseki Simor Könyvtár Magyarország leggazdagabb egyházi könyvtára, ami 2010-es adatok szerint 160 935 kötetet őriz. Az akkori érsek Simor János alapította 1867-ben, állománya kb. 70.000 kötet. A Prímási Levéltár a Magyar Országos Levéltár után hazánk második legnagyobb és legjelentősebb Mohács előtti állományával rendelkezik, közöttük oly jelentős oklevelekkel, mint II. András Aranybullája. A XVIII.-XIX. századi polgárházakkal szegélyezett Széchényi-tér és környéke maga a megtestesült történelem. A városháza, ami hajdan Vak Bottyán kastélya volt, 1773-ban nyerte el jelenlegi alakját, és azóta funkcionál városházaként. A tőle nem messze lévő vármegyeháza egykor Török András generálisé volt. 1700 körül épült, és a mai barokk belváros első jellegzetes épülete volt. A másfajta élményre vágyóknak viszont a Fürdő Szálló, valamint a termál-, gyógy- és élményfürdő nyújt megfelelő kikapcsolódást. Fél évszázados roncsaiból 2001-re épült ismét újjá a Mária Valéria híd. A híd megint összeköti a várost történelmileg kialakult vonzáskörzetével. Esztergom külső részén az ötvenes években homokkitermelés következtében keletkezett Palatinusz-tavat napjainkban strandolásra és horgászásra használják. A tó fenekén 2006-ban megnyitott egyedülálló Búvármúzeumot, azonban a megszűnő búvárbázis miatt 2009 novembere óta sajnos nem látogathatják az érdeklődők. Sorsa kérdéses. Más természeti értékek is találhatók a közelben. Ilyen például a Vaskapu menedékház (403 m) a várostól 4 km-re, ahonnan belátni az egész környéket és magát a várost. A kirándulóknak ideális a Búbánatvölgy és környéke. Az Esztergom és Dorog között a Nagy-Strázsa-hegyben híres természeti képződmény, a Sátorkőpusztai-barlang található. A 354 méter hosszú Sátorkőpusztai-barlangot a szakemberek képződményei révén a meleg vizes barlangképződésnek mintapéldájaként tartják számon. A hideglelős kereszttől, melyet 1784-ben állítottak a Hosszú-hegyen, remek kilátás nyílik a Dunára, valamint egy helyi legenda is kötődik hozzá. Ha valakinek hideglelése van, kerülje meg a keresztet, és meggyógyul. A nyári hónapokban több ezer üdülő számára biztosít pihenést 8 szabadtéri és fedett medencével, a 24 hektáron elterülő termálfürdő Párkányban. Az 1973-ban elkezdődött kútfúrási munkálatok 39,7 °C hőmérsékletű termálvizet tártak fel. Csolnokon manapság a bányáknak csak romjait lehet látni. A településen működő bányászati múzeumban megtekinthető a település bányász múltja. Kesztölctől kb. 3 km-re található Klastrompuszta, a csendes üdülőhely, melynek romkertje történelmi időket idéz. A Klastrompuszta fölé magasodó Kéményszikláról gyönyörű kilátás nyílik a környékre. Tokodon lévő Castrum, késő római tábor falai a másfél méter vastagságot is elérték. Alapterülete 120×140 méter volt. 11 kerek toronnyal, díszes várkapuval és fürdővel is rendelkezett. Kastélyok is találhatóak a vármegyében. Bény kastélyát a Pállfy hercegek építették a XIX. század közepén. Bajna a Sándor-Metternich-kastélyról híres. A XIX. század első felében élt Sándor Móricot öntörvényű, hirtelen haragú embernek tartották, aki fogadásból még a kastély erkélyéről is leugratott a lovával. A ló belepusztult a mutatványba, Sándort viszont még most is ördöglovasként emlegetik a bajnaiak. A gróf a szerelmének, a hírhedt kancellár lányának, Metternich Leontinának építtette át Bajnán az ősi családi fészket. Bélán a kastély építését 1770 körül kezdték el. Elsőként a kápolna, ami ma templom, készült el, amelyet 1780-ban szentelnek fel. Többszöri tulajdonosváltás után 1910-ben a kastély tulajdonosa már báró Ullmann. A II. világháború után a kastélyban pár évig mezőgazdasági iskola, majd javítóintézet működött, és egy ideig börtönként is szolgált. Ezután 1990-ig motoralkatrészek, mezőgazdasági gépek raktáraként használták, mígnem annyira tönkrement az épület, hogy életveszélyessé vált. 2000-ben az Ullmann család leszármazottai visszavásárolták, és elindították a kastély szakaszos felújítását. Kialakítottak egy ízlésesen berendezett borozót. 2001-ben a pincét modern szőlőfeldolgozó technológiával szerelték fel. Jelenleg luxusszállodaként üzemel. Heckenast Gusztáv könyvkiadó és a Landerer és Heckenast nyomda társtulajdonosa, kinek nyomdájában nyomtatták ki a márciusi ifjak a 12 pontot, 1851-52-ben sok földet vásárolt Pilismaróton. Ide építette 1860 körül egy emeletes, oromzatos villáját. A kúria jelenleg a Pilisi Parkerdő Rt. tulajdonában van, szolgálati lakásként funkcionál, nem látogatható. Dömös középkori emléke a temető fölötti dombon emelt prépostság romjai. A látványos romegyüttes legépebben megmaradt része a román stílusú altemploma, melynek felszentelt oltáránál még ma is tartanak esküvőket. Nem szabad elfeledkezni azonban arról sem, hogy a település kiváló kiinduló pontja a Pilisbe vezető túráknak. Jelzett turistautakon juthatunk fel Dobogókőre, de nem érdemes kihagyni a Prédikálószéket sem, ahonnan a Dunakanyar panorámájában gyönyörködhetünk. Érdemes azonban a hegyet megkerülve felmászni oda, mert a csúcsra vezető rövidebb út a Vadálló-köveken visz keresztül, melyről mindent elárul az a tény, hogy a Magyar Hegymászó Szövetség használja gyakorlópályának. Kevés túrázó van, aki nem mászta már legalább egyszer végig a vadregényes, létrákkal és vízesésekkel tarkított Rám-szakadékot. A szőgyéni temetőben nem más nyugszik, mint „Istenben boldogult T. Pathó Pál Úr”, aki a község jegyzője volt, feltehetően őt örökítette meg költeményében Petőfi Sándor, mint a semmittevő köznemes karikatúráját. A faluban, elsősorban valószínűleg Petőfi iránti tiszteletből akkora kultusza van, hogy utca van róla elnevezve, valamint 1999 óta szobra is van, de róla elnevezett napokat is tartanak.