Háromszék központját a Felső-Háromszéki-medence foglalja el, melyet jelentékeny hegységek öveznek. A Torjai-hágó és a Torja-patak által elválasztva a Kászonig terjedő Torjai-hegység. Kászonon túl a Keleti-Kárpátok hatalmas határhegységnek része a Nemere-hegység terül el, amely az Ojtozi-hágóig tart, és a felőle fújó rettegett időszakos szél, mely a nevét is viseli, meghatározza az egész medence időjárását.
895-ben a nem sokkal korábban alakult magyar törzsszövetség elhatározta, hogy megtámadja a Duna menti bolgárok birodalmát, mely a Balkán hegységtől a Tiszáig tartott. Az okokat, és az előzményeket már egy másik tanulmányomban kitárgyaltam, ahol arról is volt szó, hogy a magyar seregek egyike a bolgárok főseregével vette fel a harcot a Duna mentén.
A tegnap útjára indított sorozat következő része már önmagában is különleges, hiszen miért veszi a szerző külön a magyarokat a székelyektől? Erre ő maga ad választ a leírásban, és jelzi is, hogy jogos a felvetés. Ahogy az előző részben, úgy itt is arra szeretnék rávilágítani, hogy egy 1847-es leírásban hogyan látják a kor emberét, és gondolkodjunk el azon, hogy mi hogyan látjuk napjainkban ugyanezt a népet.
Találtam egy listát mely a 100 legnagyobb románt sorakoztatja fel. Őszinte leszek. Nem gyengén romános. A 2006-ban készült listába 29 történelmi személyiség illetve politikus, 26 művész, 15 tudós, 14 sportoló, 10 pap és 6 egyéb híresség jutott be. Egy nagyobb jelölttömegből lehetett kiválasztani a 100 megfelelőt, de úgy tűnt az oláhok nem bővelkednek megfelelő személyekben, hiszen jelölt lett Kossuth Lajos, Tőkés László, Markó Béla, Jeney Imre, Frunda György, Bölöni László és az atléta Szabó Gabriella is.
Mikor belevágtam a téma utáni kutatatásba nem gondoltam, hogy ennyi ellentmondást találok, abban a botrányosan kis számú műben, ami egyáltalán veszi a fáradságot, és soraiból néhányat szentel az egyik legősibb kincsünk, a magyar rovásírás megismertetésére. Talán ez is az egyik ok, amiért ezt a témát választottam. A másik sokkal prózaibb.
Nemzetünk 5000 éves történelmének letagadása az a tény, ami világosan mutatja, hogy a magyarság történelmét mindig más népek írták. 1770-ig szó sem volt a finnugor elméletről, de akkor Sajnovics János kitalálta, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos. Ezt a munkát átdolgozta Gyarmathy Sámuel, aki kidolgozta a finn és a magyar nyelv rokonságán alapuló téziseit.
