Árva vármegye

   Nagyon hegyes vármegye Magyarország Duna bal parti részén. Hazánk legészakibb, északon a Káprátok, délen Liptó és Turóc vármegye, keleten Trencsén vármegye által határolt vármegyéje, mely szinte szabályos négyszög alakú. Az Árva folyóról kapta a nevét, mely északkelet-délnyugat irányban folyva két részre osztja. Székhelye 1683-ig Árva, majd 1683-tól, és a végleges önállóság után 1861-től Alsókubin.

   Egyike hazánk leghegyesebb, legzordabb vármegyéinek, melyet az Árva völgyének északkelet-délnyugat irányú völgye két részre oszt. E völgy, a vármegye keleti részében a terjedelmes Búri-fennsíkká terül szét. Tőle északra a Magyar-Morva-határhegység, vagyis a Fehér-Kárpátok egyes csoportjai emelkednek, melyek észak felé természetes határt alkotnak. Ilyen a Nyugati-Beszkidek mely az Osszus (1156 m) csúcsától a Babia gorában (1725 m) éri el legmagasabb pontját, és egészen a Podvilki-hágóig (703 m) tart.  A Fehér-Árva völgyétől délre a Kis-Fátra hegyláncolatnak legészakabbra fekvő tagja az Árvai Magura (Kubini-havas 1345 m) nyúlik, melyet a Hrustinka völgye választ el a Parács-csoporttól (1326 m). A hegytömeg egészen az Árva folyóig terül el. Ennek, a Zázriva völgyével elválasztott délnyugati folytatása a Kis-Fátra, melynek két jelentékeny csúcsa (Roszugyec 1606 m, Stoh 1608 m) a vármegye nyugati határán emelkedik. Az Árva völgyétől délre az Árva-Liptói-mészkőhegység a Nagy Kócs heggyel (1613 m) és ennek keleti folytatásaként a Liptói-havasoknak a Banikovval 2178 méterig emelkedő zord ormai magasodnak. A Banikov a vármegye legmagasabb pontja. A hegységek nagy része magasságnál fogva az év nagy részében hóval fedett. A vármegyét haránt átszelő Árva folyó a vármegye vízereinek egyedüli gyűjtőjét képezi, mivel a természetes határokként emelkedő hegységek összes völgye az Árva felé nyúlik. A Liptói-havasokban a Rohács (2070 m) táján több alpesi tavat találunk. Ásványforrásai közül csupán az árvafüredi víz érdemel említést.

   Zord éghajlata és a köves talaja miatt mezőgazdasági szempontból a legszegényebbek közé tartozik. Az Árva folyó völgyének alsó része a legtermékenyebb. A mezőgazdálkodáson kívül fontos kereseti ág az erdőgazdálkodás. Az erdők nagy része fenyves. A vármegye magasabb hegységeiben sokfajta vad is előfordul. Halakban a vármegye folyóvizei igen gazdagok. A faipar a lakosság nagy részének szolgáltat kenyeret. Azon tíz vármegye egyike, ahol nem folyik borászkodás.

  Ásványokban a vármegye nagyon szegény. Malatinán és Podbjelben a XIX. század elején vasércet bányásztak. Zuberecen és Turdossinban kőbánya működött.

   A magasabb helyeken gyalogfenyő (törpefenyő) is előfordul, melyből a lakosok a borovicskát készítik. A gyáripar jelentéktelen. Ami volt, az sem működik már. Csak új telepítésű ipara van, ami viszont egyáltalán nem illik a vidék profiljába. Turdossin lakói mezőgazdasággal, állattartással, fafeldolgozással, vászonszövéssel és festéssel foglalkoztak. A városban több malom mellett, téglagyár, sörfőzde, fűrésztelep, gyufagyár is működött. A XX. században Felső-Árva gazdasági, kulturális és kereskedelmi központja lett. Podbjelnek 1803-ban megnyitották a vasércbányáját, melyhez 1836-ban vaskohó is épült, de ezt 1864-ben bezárták. Námésztónak malom, fűrésztelep, téglagyár is működött a területén. A vászonszövés és kereskedés központja volt. Jelentős volt a vászonkészítés még Zuberecen, Habovkán és Lomnán.

Bresztova, skanzen

Felsőkubin, Kubinyi-kastély

Árva vára

Felsőlehota, Abaffy-kastély (Egresi János)

Rohács

   A vármegye alapítása elején csak királyi erdőség és kerület volt, mely hol Liptó- hol Turóc-, de túlnyomóan az akkor nagy Zólyom vármegyéhez tartozott. Mint vármegyét csak a XIV. században kezdik emlegetni, az alispánok sora 1375-ben kezdődik, de ezek egyúttal Árva várának várnagyai is, ami a várispánság központja 1267 óta. Azóta a vármegye és vár sorsa szorosan összefügg. Kezdetben még a vármegyei intézmény szervezetére hiányzott a nemesség, a vármegye legnagyobb része állandóan a várhoz tartozott, és birtokos nemes családjainak száma igen kevés volt. Árva vára eredetileg királyi vár volt. 1307-ben András mester már „comes et castellanus de Arva” címet visel, ami nem mutat várispánsági szervezetre. A III. András halálát követő zavarokban jutott magánosok kezére. Anjou-házbeli királyaink, mint Lengyelország elleni véghelyet igen megerősítették. Zsigmond király azonban elzálogosította. A XV. század közepén Komorovszky Péter lovag kézbe került, és innen tartotta rettegésben az egész felvidéket rablótársaival. Csak Mátyás király vetett véget Komorovszky garázdálkodásainak. 1474-ben egymás után foglalta el Liptóújvárat, Rózsahegy és Likava várát Komorovszkytól, aki végül Árvába zárkózott. Örömmel alkudott meg a királlyal, és Árvát, ahonnan több mint 25 évig űzte rablókalandjait, 8.000 forintért föladta. A harcedzett várőrség Mátyás zsoldosa lett, és részben ez képezte magját a később híressé vált fekete seregnek. Mátyás, fiának Corvin Jánosnak adta királyi adományképen a várat. 1495-ben Szapolyai István, Corvin János egyéb felvidéki birtokaival együtt Árva várát is elfoglalta. I. Ferdinánd 1534-ben Dubove Jánosnak adta, akitől Thurzó Ferenc kezére került 1556-ban. 1606-ban Thurzó György Árva vármegye örökös főispánja lett. Halála után neje, majd annak halála után leányai viseltek a címet, míg megegyezésükkel azt 1648-ban Thököly Istvánra ruházták. Ր volt az utolsó árvai örökös főispán. Aki részt vett a szégyenteljes 1664-ben megkötött vasvári béke hatására kibontakozott Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben, és nagy összegekkel támogatta I. Rákóczi Ferenc hatalomra jutását. 1670-ben azonban az összeesküvés felszámolásakor a császári csapatok ostrom alá vették Árva várát. A nagybeteg Thököly az ostrom alatt meghal, fiát, az akkor 13 éves Imrét, hívei szöktetik ki a várból. Az ifjú Thököly Imre egész további életét meghatározza ez a momentum, és ennek hatására áll a kuruc mozgalom élére, majd 1682-ben az általa irányított Felső-Magyarországi fejedelemséghez a vármegye Árva folyótól délre eső részeit is hozzácsatolja. 1849. április 28.-án Beniczky magyar csapatai Alsókubinnál szétverték a tót felkelő csapatokat. A szabadságharc után Árva egyesítve lett Liptóval. 1861 óta ismét önálló törvényhatóság. Sokáig csak mindössze 3 km vasútvonala volt, egyetlen állomással, a legkeletibb sarkában, de 1898-ben átadták az innen kiinduló Árvavölgyi helyi érdekű vasutat, mely keresztülszelte a vármegyét. 1920-ban a vármegyét kettévágták, de az Árva folyó vízgyűjtőjét máig egy egységként kezelik.

   Mivel a nagy csaták elkerülték, és folyamatosan viszonylagos békében éltek az emberek, ezért nem meglepő, hogy népessége már az 1787-es népszámláláskor 72.676 fő, viszont ez a szám az elkövetkező 120 évben nem változott jelentősen. Népsűrűség tekintetében ekkor még a középmezőny élébe tartozott, és magasabb volt, mint az országos népsűrűség. 1910-re viszont már a sereghajtók közé került. Területe: 2.015 km2, lakossága 84.820. Bajban voltam a vármegye nemzetiségi arányainak megállapításával, mivel az 1890-es népszámlálás csak tót nemzetiségűeket jelenít meg, és nem veszi tőlük külön a lengyel nemzetiségű lakosokat. A lengyel nemzetiségű lakosság számának megállapítását úgy próbáltam meg végrehajtani, hogy a vármegye 1910-es népszámlálásában lengyel nemzetiségű településeit most is annak vettem, és az ottani tót-lengyel arányt vettem 1890-ben is mérvadónak. Úgy gondolom, hogy nem vállaltam nagy kockázatot ezzel a módszerrel, ráadásul az 1910-es népszámláláshoz hasonló adat jött ki. Ami, ha figyelembe vesszük, hogy a népesség több mint 7%-kal csökkent a 20 év alatt, akkor szerintem használható adat. 1% magyar, 3% német, 75% tót, 21% lengyel. A vármegyében aránylag kevés település van, nagy többségük 1.000 és 2.000 közötti lakosságszámmal, de egyiknek sincs 5.000-nél több lakosa. Népsűrűség: 42,1 fő/km2 (1890). Területe 2.019 km2, lakossága 78.745, 3% magyar, 2% német, 75% tót, 20% lengyel. Népsűrűség: 39 fő/km2 (1910). A 20 év alatt a vármegye magyar népessége 2 és félszeresére nőtt, míg a tót népesség 9%-kal csökkent. Az 1910-es közigazgatási viszonyok közt a népessége: 158.011 fő, 82% tót, 17% lengyel. A magyar elem 1% alatt van. 10.000-nél több lakosa csak Alsókubinnak van. A járások lakossága: Alsókubini járás: 34.042 (21,5%), Námesztói járás: 56.053 (35,5%), Árvanádasdi járás: 42.017 (26,6%), Vári járás: 25.899 (16,4%). A tótok az összes járásban közel 100%-át adják a népességnek. Egyedül az Árvanádasdi járásban (36%) vannak kisebbségben. Itt a lengyelek (64%) alkotják az abszolút többséget. A többi nemzetiség száma elenyésző. Még a magyarság sincs sehol sem jelen nagy számban. A legtöbben az Alsókubini-járásban vannak, de arányuk itt is 1% alatt marad. Népsűrűség: 78,3 fő/km2 (2001). A vizsgált 111 év alatt a magyarság amúgy sem jelentős száma még tovább csökkent. A lengyelek száma 60%-kal nőtt, míg a tótok megduplázódtak. A németek pedig egyszerűen eltűntek a vármegyéből.

   Alsókubin a vármegye, és az Alsókubini járás székhelye: 1.609, 19% magyar, 16% német, 64% tót. Az 1991-ig hozzácsatolt településekkel együtt: 3.219, 10% magyar, 10% német, 79% tót (1890), 1.821, 26% magyar, 14% német, 58% szlovák (1910), 2.510 (1930). Nagy népességnövekedés a 70-es, 80-as évektől tapasztalható a településen. Mivel hozzácsatolják a környező falvakat, ezzel is növelik a népességet. 7.345 (1970), 19.091, 97% tót, 1% cseh (1991), 19.948 (2001).

   A többi járás székhelye: Námesztói járás székhelye Námesztó, 1.940, 4% magyar, 14% német, 82% tót (1890). 1.577, 9% magyar, 10% német, 80% tót (1910), 5.329 (1980), 7.003, 98% tót (1991), 8.135 (2001). Árvanádasdi járás székhelye Árvanádasd, 2.332, 3% magyar, 4% német, 90% tót, 2% lengyel (1890), 2.314, 12% magyar, 6% német, 80% tót, 2% lengyel (1910), 6.059, 99% tót (1991). Vári járás székhelye Turdossin, 1.758, 4% magyar, 12% német, 83% tót (1890). 1.599, 10% magyar, 8% német, 82% tót (1910), 3.050 (1970), 9.509, 98% tót (1991), 9.544 (2001). Jelentős település még Árvaváralja, mely az évszázadokon át központként funkcionáló Árva várának kiszolgáló települése volt. 373, 19% magyar, 6% német, 75% tót (1890). 359, 27% magyar, 2% német, 71% tót (1910). 409 (1930). Majd 1973-ban csatolták hozzá Alsólehotát, így népessége is jelentősen megnőtt. A még 1920-ban is jelentős magyar közösség pedig eltűnt a településről. 1.210 (1991). 1.332 (2001).

   Látnivalók: A vármegye leghíresebb látványossága Alsókubintól északra egy mészkő sziklacsúcson emelkedik, a környék egyik legszebb fekvésű, legmerészebben épült, Árva vára. A vár ma is teljesen ép, értékes bútorai, műkincsei, falfestményei vannak. 1868-óta múzeum. A vár alatt fekvő település Árvaváralja, mely, ahogy lenni szokott a vár kiszolgálására jött létre, de később átvette annak adminisztrációs szerepét is. A településen több XIX. századi épület is áll. Valamint a régi vármegyeháza épülete, mely 1797-ben épült. Továbbmenve az Árva folyó mentén Felsőlehotán a község szélén található az 1580-ban épült Abaffy-kastély. Szép park tartozik hozzá. Podbjel látnivalói a jellegzetes árvai gerendaházai és vashámorainak maradványai, valamint az egykori vasolvasztó maradványai, melyek 1836-1837-ben épültek. Északon Námésztónál a Fehér-Árva felduzzasztásából létrejött Árva-tó, a vizes sportok kedvelőinek nyújt kikapcsolódást. Bár vize elég hideg, így fürdőzésre kevésbé alkalmas. A tó kialakításához már 1870-ben tervezték gát építését a mai helyén. A tározó feltöltése során víz alá került települések: Usztya, Szlanica, Oszada, Hámri, Lafkó teljesen valamint Námesztó és Bobró alacsonyan fekvő részei. Szlanica megmaradt „Szentkereszt felmagasztalása” nevű temploma ma szigetként (Szlanicai-szigetnek nevezik) emelkedik ki, benne a népi szobrászat és festészet múzeuma található. A szigetet sétahajóval lehet megközelíteni. Az Árvafüreden lévő jódos-brómos forrásoknak köszönhető a vármegye egyetlen gyógyfürdője. Alsókubinban a vármegyeháza a XVII. század utolsó harmadában épült barokk stílusban, homlokzatán a vármegye XVIII. századi címerével. Ma művelődési ház. A város nevezetessége még az Árva folyón átívelő fedett, oszlopsoros híd. Alsókubinból az ellenkező irányba elindulva van Felsőkubin két hagymakupolával fedett saroktornyos, barokk stílusú kastélya. Timpalonjában a Kubinyi család címere látható. Pár kilométerrel innen található Oláhtölgyes közepén lévő Jánosik-kocsma, ami „hegyibetyár-stílus”-ban van berendezve. A monda szerint itt fogták el a híres rablóvezért. A mai épület a XIX. század elején épült a korábbi faépület helyén. Zuberec a Rohácsra induló turisták kedvelt megszállóhelye. 3 km-re Zuberectől van Árvai Falumúzeum, a Bresztova havasi réten. Dél felől a Szivi-hegy (1806 m) csúcsai, kelet felől az Osobita (1687 m) és nyugat felől a Barát (1202 m) tömbje szolgál hátteréül a mintegy 20 hektárnyi területen felépített falunak, melyet az egyes árvai régiókra jellemző népi építészeti egységek alkotnak. A Sztudena-völgyben van az 1,8 km hosszú Bresztovai-barlang. A Liptói-havasokban a legvadabb a Placslivo (2126 m)-Rohács (2070 m)-Volovec (2065 m) gerince, az úgynevezett Rohács-csoport, melynek fénypontja a Rohács kettős szarvú, északon hatalmas fallal páncélozott csúcsa. Legszebb völgye a Sztudena-völgy egyik forrásvölgye, a Rohács-völgy, melynek legfelső katlanában, törpefenyők koszorújában, és még három más kis tengerszem társaságában a hegység legnagyobb tengerszeme pihen. Legszebb kilátóhegye a két ország, két vármegye határán, három folyó és két tenger vízválasztóján emelkedő Volovec.