Békés vármegye

   Magyarország Tisza bal parti részének egyik vármegyéje, a Körösök partján. Alakja szabálytalan, határa északon Jász-Nagykun-Szolnok, keleten Bihar, délen Arad és Csanád, nyugaton Csongrád vármegye. Székhelye alapításkor Békés volt, majd sok vihar után 1435-től a vármegye 1950-es megszűnéséig Gyula. Utána megyeként, már Békéscsaba lett a székhelye.

   Az egész vármegye felszíne majdnem tökéletes síkság, tengerszint fölötti magassága 85-95 méter között jár, legmagasabb Orosháza környékén (101 m). Békés vármegye északi és keleti részét a Körös vízrendszere hálózza be. A Fekete- és Fehér-Körös Gyula táján lép a megye földjére, és a város alatt egyesül. Innen Kettős-Körös néven északnyugatnak folyva, Köröstarcsa alatt, a Berettyóval egyesült Sebes-Körös csatlakozik hozzá, és Hármas-Körös néven nyugatnak fordul, majd végtelen kanyarulataival Békés északi részét a hatalmába keríti. Végül Öcsödnél délnek fordul, és elhagyja a vármegyét. Régebben a Körösök nagy árvizeket okoztak. Szabályozásukat már a XIX. sz. elején megkezdették, de tényleges eredményt csak 1856–1870-ben értek el. A csekély esésű és lomha folyású folyókat átvágva elérték a gyorsabb lefolyásukat. A folyók esését 103 átvágással növelték meg. A Fekete- és Fehér-Köröst 24 km-es csatornával Gyulától és Békéstől elterelték, a Sebes-Körös és a Berettyó Sárrétjét lecsapolták. A Köröstől délre Békés vármegye egész területén nincsen semmiféle természetes folyóvíz, egyedül legdélibb csücskén átkanyarogó Szárazér. Viszont számos csatorna hálózza be. Állóvíz a Gyopárosi tavon kívül csak pár mesterséges halastó. Ásványvize Gyulán, Gyomán, Békésen és Orosházán a Gyopáros tóban van.

   Termő területének túlnyomó részét szántók foglalják el, az erdő és a szőlő nagyon kevés. A szántók túlnyomó részén búzát és kukoricát termelnek. De fellendült a dohánytermelés is. Az erdőgazdaság nem jelentékeny, az erdők nagyobb része a folyók menti ártéri erdő. Régen sokkal több volt az erdő, de a mocsarak lecsapolása után az erdőket is kiirtották, és a termékennyé vált földet művelésbe fogták. A vármegye hivatalosan az Alföldi Borvidékhez tartozik, de tudjuk, hogy igazából az alföldi borok hazája a Duna-Tisza Köze. Természetesen nem elfeledve az itt kitenyésztett, és a később világhírűvé vált fajtát, a Csabagyöngyét. A századforduló környékén bekövetkezett filoxéra pusztítás után azonban a szőlők nem foglalták el a vármegye gazdasági életében korábbi helyüket. A szőlő termesztése már csak kisipari méreteket ölt.

   A vármegye nem rendelkezik ásványi kincsekkel. A második világháború után is csak földgázt találtak a vármegye területén, de a Pusztaföldvár határban elterülő, mára a nagyrészt kimerült földgázmezőből átalakítással földalatti gáztározót építenek.

   A vármegye ipar tekintetében sohasem tűnt ki. A XVIII. században a vármegyében csak 5 iparos volt, és a legszükségesebb iparcikkeket máshonnan kellett hozatni, ezért Thessedik Sámuel 1780-ban Szarvason ipari tanintézetet létesített, melynek nagy befolyása volt a gazdasági viszonyok fejlesztésére. Azonban ez az iskola 1806-ban megszűnt, de az iparosodási folyamat beindításában elévülhetetlen érdemei vannak. A vármegyében több nyomdát is alapítottak, és magas fokú nyomdaipar jellemzi a vármegyét, de az 1882-ben Kner Izidor által alapított Gyomán található Kner Nyomda messze a leghíresebb. Békéscsabán – hasonlóan más alföldi városokhoz – az élelmiszeripar dominált. A századforduló idején a magyarországi malomipar egyik központja volt a mára megszűnt István-malommal, de a szintén a XIX. században alapított Jaminai Téglagyárnak köszönhetően az ország egyik vezető tégla- és cserépipari városává nőtte ki magát. Az egykori téglagyár ma már Európa legmodernebb és legnagyobb tetőcserép és kerámia gyára. Az egykor jelentős élelmiszeripari ágak, mint a konzervipar, a tésztagyártás, vagy a baromfifeldolgozás felszámolásra kerültek. Egyedül a húsipar élte túl a nehéz időket, de a hungarikumnak számító csabai kolbász nem is engedi ezt az ágazatot a feledés homályába merülni. Orosházán az Alföld-Fiumei vasút megépítése (1870) felgyorsította a gazdasági fejlődést. A később kiépített szárnyvonalak révén a Körös-Tisza-Maros közének vasúti csomópontjává vált. A mezőgazdasági feldolgozóipar virágzásnak indult. Legjelentősebb a baromfifeldolgozás lett. Számottevőek voltak az olaj-, a földgáz- és a termálvíz-feltárás eredményei. Emiatt kezdődött a kőolaj-, és gázipari berendezések gyártása. Valamint 1963-ban kezdte meg a termelést az üveggyár, amely több ezer embernek adott munkát. Gyulán több kisebb iparág mellett, a legjelentősebb a húsipar. 1882-ben nyitott gyulai szatócsüzletében Balogh József saját készítésű házi kolbászt, szalonnát és disznósajtot is árusított, elsősorban a közeli laktanyában állomásozó huszárzászlóalj megrendelésére. Az egyedi ízű kolbász kijutott az 1910-es Brüsszeli Világkiállításra is, ahol "Gyulai kolbászként" aranyéremmel jutalmazták. A nagyüzemi gyártás azonban már Stéberl András aranykoszorús hentesmester nevéhez fűződik, aki Balogh József műhelyében segédként dolgozott a tízes évek elejéig. 1914-ben nyitotta meg Gyulán saját üzletét és kisüzemét, amelyben tíz évvel később már 70 munkást alkalmazott. Az üzemet a későbbiekben a városon belül többször is áthelyezte, majd 1940-ben megvette a Szikra Gyufagyár épületét, ahol modern gépekkel felszerelt gyárat rendezett be. A gyárat 1948-ban államosították, és a Békés Megyei Húsipari Vállalat része lett. A régi gyárépület mellett, 1978-ban adták át az új húskombinátot. 1992-ben Gyulai Húskombinát néven részvénytársasággá alakították. Jelenleg bajban van, de remélhetőleg állami segítséggel megmenekül a nagy múltú gyár.

Gyula, a vár esti fényben (Győrfi Orsi)

Gyula, vár

Szabadkígyós, Wenckheim-kastély (Lami Balázs)

Szarvas, Magyarország földrajzi középpontja (Rovács Barna)

   Békést a magyarok már bejövetelükkor megszállták. 1046-ban Vata innen indítja el híres lázadását, mely végleg letaszítja a trónról Orseolo Pétert, és I. Andrást helyezi oda. A vármegye egyike volt a legrégebbi magyar vármegyéknek, melyet a XI. század körül alapítottak Vata nemzetségének birtokaiból. Nem sokkal ezután épült fel Békés jól megerősített vára a Fehér- és Fekete-Körös egybefolyásánál, melynek biztonságát a közelfekvő Kamati vár, Földvár és Sámsonvára emelte. A várnak ma már nincs nyoma, de helyét ma is kastélynak nevezik. A külső vár nyomai a békési erdőben még most is látszanak. Békés vára a legrégibb időben a korona birtoka volt és jó védelmi állapotban tartatott.  Békésen a vár körül, mely várispánság székhelye volt, már régebben falu keletkezett. A vármegye közgyűléseit itt tartották, és a XV. században mezővárossá lett. A vármegye neve megegyezett egykori székhelyével, Békéssel, amelyet az itteni földvárban székelő Békés nevű ispánról neveztek el. A XIII. századra a vármegye jól benépesedett, de a tatárok annyira elpusztították, hogy még 50 év múlva is lakatlan volt. Később nehezen, de talpra állt. Hunyadi János kormányzósága alatt a kalandor Fekete György fellázította a vármegye lakosságát és Gyulát is elfoglalta. Hunyadi azonban leverte a lázadást. A Hunyadiak korában a békési várat mindinkább kezdte túlszárnyalni a gyulai vár, minek folytán védelmi tekintetben hanyatlott. Jelentőségéből is vesztett, mert a főispán középpontja 1435-től Gyula lett, és a vármegye gyűléseit is ott tartotta. Az 1514-es parasztháború alatt is sokat szenvedett a vármegye. A mohácsi vész után a kalandor szerb Cserni Jován háborgatta a vidéket. Ábrahámffy Imre Békéscsabát már 1556-ban el akarta árulni a törököknek, de Mágócsi Gáspár gyulai várkapitány Békéscsabát rohammal bevette, földig rombolta, és Ábrahámffy Imrét megölette. A vármegyét a török 1566-ban szállta meg. Gyula várának bukása után, melyet Kerecsényi László vitézül védelmezett, Békés teljesen a török hatalom alá került. Békés várát 1595-ig a törökök tartották megszállva, és hogy ellenségnek többé menedékül ne szolgálhasson, Báthori Zsigmond földig rombolta. 1694-ben Gyula visszafoglalásával a törökök erejét Békésben megtörték, és rövidesen felszabadult az egész vármegye. A törökök azonban a régi virágzás minden nyomát kipusztította, és csak a Rákóczy-féle szabadságharc befejezése után történtek lépések a néptelenné vált vidék benépesítésére. Ugyanis 1705-ben teljesen feldúlták a rác lázadók. 1711-ben csak 9 községe volt, összesen 2.520 lakóval. Szétszéledt lakói csak a 20-as években kezdtek visszaszállingózni. Az 1715. évi 92. törvénycikk értelmében lett újra önálló vármegye Békés. 1717-től kezdve kezdtek tót családokat idetelepíteni a Felvidékről. Mivel a vármegye az állami kincstár birtokába került, és 1720-ban III. Károly, más területekkel együtt, Harruckern János Györgynek, a hadi élelmezési bizottság fejének és udvari kamarai tanácsosnak adományozta. Harruckern minden erejével a vármegye felvirágoztatására törekedett, és törekvéseit oly siker koronázta, hogy joggal neveztetett a vármegye újjáalkotójának. Érdemei elismeréséül III. Károly 1729-ben bárói rangra emelte, és 1732-ben Békés vármegye főispánjává nevezte ki. Az ő nevéhez fűződik a községek telepesekkel való újranépesítése, kiket mindenféle kedvezményekben részesített, minek folytán csakhamar felvirágoztatták a vármegyét. A társadalmi lendület, melyet Békés Harruckern alatt nyert, oly erős és tartós volt, hogy még az 1735.-i Péró-féle parasztlázadás sem volt hátrányos befolyással. Bár május 1-én a Péró vezérlete alatt lévő rácok Békéscsabát mindenéből kifosztották. A lázadó egykori határőrkapitányt 1736-ban elfogása után többek közt ezért is ítélik halálra, majd a Budán végrehajtott kivégzése után felnégyelik, és testének egyik darabját Békésszentandráson teszik közszemlére. Az 1746-től kezdve a vármegye évekig pereskedik Csanáddal, Tótkomlós hovatartozását illetően, melynek végén Békéshez került a falu. A Harruckern-család férfiágon történt kihalása után 1775-ben birtokaik leányágon a gróf Wenckheim-családra szálltak. 1848-ig a gazdasági élete meglepő lendületet vett. A minden téren való haladás főleg báró Wenckheim Béla érdeme, kinek vezetése alatt Békés fellendült, és az ország egyik legvagyonosabb vármegyéjévé fejlődött. Békéscsaba 1840-ben lett mezővárossá, addig Európa legnagyobb faluja volt. A szabadságharc után Békést Csanáddal egyesítették, majd 1867-ben helyreállították a vármegyei önkormányzatot. Az országcsonkítás nem érintette, csak a második világháború után csatolták hozzá Arad vármegye megmaradt területeit, Csanád vármegye egy részét, Dévaványát és környékét, valamint Sarkadot és környékét. Békéscsaba mindössze az 1950-es megyerendezés óta megyeszékhely.

   Területe 3.651 km2, lakossága 258.386, 74% magyar, 2% német, 22% tót, 2% oláh. A községek igen nagyok, 5.000 lakoson felül 16 település van. 1.000 fő alatt pedig egy sincs. Népsűrűség: 70,8 fő/km2 (1890). Terület 3.670 km2, népesség 298.710, 74% magyar, 2% német, 22% tót, 2% oláh, népsűrűség 81,4 fő/km2 (1910). A 20 év alatt a magyarok és a tótok száma 17%-kal nőtt, míg a németek és az oláhok csak csekély mértékben változott. Területe 3.681 km2, népessége 311.109. Népsűrűség: 84,5 fő/km2 (1920). Lakossága 330.656, 85% magyar, 1% német, 12% tót, 1% oláh. Népsűrűség: 89,8 fő/km2 (1930). Területe 3.670 km2, népessége 338.737. Népsűrűség: 92,3 fő/km2 (1941). Az 1910-es közigazgatási határok szerint lakossága 307.600, 94% magyar, 3% tót, 1% oláh, 1% cigány.  10.000 fő fölött a lakossága 8 településnek van. A járások lakossága: Gyulai-járás: 50.600 (16,4%). Békéscsaba, amely mivel a Békéscsabai-járásból Újkígyós és külterületei átkerültek a Gyulai-járásba, csak a város és a közigazgatásilag hozzá tartozó települések maradtak, így önálló várossá vált: 71.565 (23,3%). Orosházi-járás: 60.019 (19,5%), Békési-járás: 41.252 (13,4%), Szarvasi-járás: 35.668 (11,6%), Szeghalmi-járás: 32.301 (10,5%), Gyomai-járás: 16.195 (5,3%). A magyarok aránya az összes járásban 90% fölött van. A legkevesebb a Szarvasi-járásban (91%), valamint Békéscsabán (91%). A németek a Gyulai-járásban (1%) vannak a legtöbben. A tótok Békéscsabán (7%), a Szarvasi- (6%), és az Orosházi-járásban (3%) találhatók nagyobb számban. A vármegye oláh népességének még mindig több mint 80%-a a Gyulai-járásban (4%) található. Népsűrűség: 83,8 fő/km2 (2001). 1890-2001 közti időszakban a magyarság lélekszáma 53%-kal nőtt, viszont a németeké 74%-kal, az oláhoké 58%-kal, és a tótoké 83%-kal csökkent.

   A vármegye, és a Gyulai-járás székhelye Gyula. 19.991, 73% magyar, 10% német, 3% tót, 13% oláh (1890). 24.284, 82% magyar, 7% német, 1% tót, 10% oláh (1910), 24.908, 88% magyar, 3% német, 8% oláh, 1% tót (1920). 25.241, 93% magyar, 1% német, 5% oláh (1930). 25.174 (1941), 24.610 (1960) 25.000 (1970). A 70-es években az 1910 óta tartó stagnálást követően növekvés tapasztalható, majd 1977-ben beolvad Gyulavári. Ezt újabb stagnálás követi. 33.313 (1980), 33.041, 95% magyar, 2% német, 2% oláh (2001).

   Békéscsabai járás székhelye Békéscsaba 34.243, 23% magyar, 1% német, 75% tót (1890). 42.599, 31% magyar, 1% német, 67% tót (1910), 46.679 (1920), 49.372, 61% magyar, 38% tót (1930). 52.405 (1941). A 40-es években 50 ezer fölé nőtt a népesség száma, de a második világháború utáni magyar-tót lakosságcsere keményen visszavetette azt. Csak az 50-es években sikerül újra meghaladni az 50.000 főt, de ezután komoly növekedés veszi kezdetét. 50.212 (1960). 1973-ban hozzácsatolták a Doboz községből 1927-ben kiváló Mezőmegyert, így lakossága a korábban már hozzá tartozó, de időközben településekké fejlődő Telekgerendással, Kétsopronnyal és Csabaszabadival 67.697 (1974). 69.417 (1980). 1984-ben hozzácsatolták Gerlát, mely szintén Dobozból vált ki még 1958-ban. 69.822 (1990), 71.565, 91% magyar, 1% német, 7% tót (2001). Gerla és Mezőmegyer nélkül 66.417 (2001). Az Orosházi járás székhelye Orosháza 19.956, 97% magyar, 1% német, 2% tót (1890). 22.264, 99% magyar (1910), 24.079, 99% magyar (1920). 24.926, 99% magyar (1930), 26.902 (1941), 32.033 (1960), 36.010 (1980). Az 1980-ig tartó növekedést csökkenés váltja fel.  34.954 (1990), 31.764 (2001). A Békési járás székhelye Békés 25.087 (1890). 26.875 (1910), 28.044 (1920), 28.907 (1930), 29.289 (1941), 30.217 (1960), 28.391 (1980), 26.406 (2001). Szarvasi járás székhelye Szarvas 24.393, 45% magyar, 55% tót (1890). 25.879, 37% magyar, 63% tót (1910), 25.224 (1920), 25.028 (1941). A lakosságcsere itt is éreztette a hatását, melyből azóta sem sikerült talpra állni. 22.598 (1960), 22.528 (1980), 19.333 (2001). Szeghalmi járás székhelyeSzeghalom 8.952 (1890), 9.716 (1910), 9.460 (1920), 10.706 (1941), 10.977 (1980), 10.198 (2001). Gyomai járás székhelye Gyoma 10.867 (1890), 11.699 (1910), 11.929 (1920), 12.244 (1930), 12.223 (1941), 11.370 (1960), 11.240 (1980). A járás mostanra már az 1981-ben egyesített Gyomaendrődből és külterületeiből áll. A járás másik egykori települése Endrőd 10.898 (1890), 13.514 (1910), 13.801 (1920), 13.928 (1930), 12.834 (1941), 10.417 (1960), 8.477 (1980). Gyomaendrőd 16.195 (2001).

   Látnivalók: Az egykori vármegyeszékhely Gyula a Viharsarok gyöngyszeme. A Várfürdőt nem csak kitűnő gyógyvize teszi nemzetközi hírűvé, hanem 8,5 hektáros ősparkja is. A belváros reprezentatív egyházi és középületei közt jutunk a Várkertbe, ahol lenyűgöző látványt nyújt az egykori szigeterőd gótikus vára. Ez Közép-Európa legépebben megmaradt síkvidéki téglavára. Szemben vele lombos fák takarják az egykori Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastélyt, mely ma csecsemőotthon. Gyulán született Erkel Ferenc, akinek szülőháza ma múzeum. Szobra az Erkel-téren található, a Százéves (egykori Reinhardt) cukrászda előtt, mely az ország második legrégebbi cukrászdája, és 1840 óta működik. A helyi specialitások, és az egyedülálló cukrászmúzeum miatt is érdemes megnézni. Az egykori vármegyeháza a mai városháza. A mai megyeszékhely az egykor Európa legnagyobb falujaként elhíresült Békéscsaba kevesebb látnivalóval bír. Jelentős azonban a Városháza, és a Körös-vidékét is bemutató Munkácsy-múzeum. Az evangélikus nagytemplom, Közép-Európa legnagyobb klasszicista evangélikus temploma. A vármegye másik legjelentősebb gyógyfürdője, a kedvelt üdülőhely az Orosháza mellett lévő Gyopáros-tó. Vizének elemzését 1869-ben László Elek községi orvos végezte el. Megállapították, hogy a tó vize gyógyhatású. A városban találjuk még az ország egyetlen Kútmúzeumát. Szarvas legékesebb része az Arborétum, melynek létesítését Bolza József gróf határozta el. A Körös-partján álló Csáky-Bolza-kastély ma a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatóságának székháza. Szarvas közigazgatási területén van a Magyar Királyság földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a Holt-Körös partján. Az emlékhelyhez a Holt-Körös gátján vezet, az 1100 m hosszú Történelmi Emlékút, amely történelmünk meghatározó sorsfordulóit fából készített szobrokkal jeleníti meg. Mezőberényben a Wenckheim-Fejérváry-kastély parkja ma városliget és kirándulóhely. Városháza épülete meghatározza a Kossuth tér hangulatát. Gyomaendrőd nevét Kner Izidor tette híressé. Neobarokk villájában berendezett Nyomdaipari Múzeum mutatja be a nyomdászdinasztia életét és munkásságát. Kétegyháza Almásy-kastélya ma iskola. Akárcsak a Szabadkígyóson található Wenckheim-kastély. Szeghalomban, az 1840-es években épült Kárász-kastély ma kollégium. A Kondoroson található Batthyány–Geist-vadászkastély eléggé elhanyagolt állapotban van.