Heves vármegye

   Hazánk tiszáninneni részének egyik vármegyéje, mely a Tisza jobb-, illetve kis részben bal-partján terül el. Határai északon és nyugaton Nógrád, keleten Borsod, délen Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. Rövid szakaszon határos még északon Gömör-Kishont, délkeleten Hajdú, nyugaton Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyével. Székhelye kezdetben Kompolt, majd Verpelét, és végül Eger, de a török megszállás alatt a Nógrád vármegyei Fülek várából is intézték ügyeit.

   A vármegye rendkívül változatos tájakkal rendelkezik. Északi részében hegyes, déli részében egészen sík. A hegyes részén a Magyar-középhegység húzódik keresztül, sík részén pedig a Nagy-Magyar-alföld terül el. Fő hegysége a Mátra, mely a vármegye nyugati határát végigkísérő Zagyvától a vármegyét észak-déli irányban átszelő Tarnáig tart. Szinte teljes területe a vármegyében van. Főgerince Pásztótól Sirokig kanyarogva vágja ketté a vármegyét, 1000 m-es magasságban levő csúcsaival (Kékes 1014 m, mely a vármegye legmagasabb pontja, Galya-tető 965 m). Dél felé hirtelen ereszkedik alá, észak felé azonban azon kis magasságú dombvidékeken (Mátralába 300-500 m) halad át, mely a már említett Zagyva után a Medves-hegységben folytatódik. Nyugatra tőle szintén a Zagyván túl a Cserhát található. A Tarna völgyén túl emelkedő Bükk-hegység nagyobb része már Borsod vármegye területére esik, de már itt is jelentős magasságot ér el, hiszen a csodás panorámájú Tarkő (950 m) a két vármegye határán emelkedik. A síkság északról délkelet felé ereszkedő lejtőt képez, melynek legalacsonyabb pontja a Tisza melletti Kisköre (86 m). Vízrendszere úgy alakult, hogy a vármegye összes folyóvize, még azok is, melyek a hegységek északi oldalán erednek, dél felé, a Tisza felé veszik útjukat. A vármegye legnagyobb folyóvizei közül a Tisza, és a Zagyva csak kis mértékben érintik a területét. Így a legjelentősebb folyói a vármegye középső részén található, a Gömör-Kishont vármegyében eredő Tarna, valamint a Laskó, a Gyöngyös-patak és az Eger. Egyetlen tó a vármegye délkeleti részében levő Tisza-tó, amely a kiskörei vízierőműhöz tartozó víztározó, és egyben Magyarország legnagyobb mesterséges tava. Ásványos forrásai közül híresek a parádi, a bükkszéki, a gyöngyösi és az egri.

   A földművelés csak a vármegye sík vidékén zajlik. A vármegye része a „magyar búzakamrának”. Legjelentékenyebb termékei a búza, az árpa, a kukorica, és a rozs. A cukorrépa korábban rendkívül jelentős volt a vármegye nyugati részében, de mióta a hatvani, illetve a közelben található Nógrád vármegyei selypi cukorgyárat bezárták, azóta teljesen leépült. A dohánytermelés Verpeléten és környékén jelentékeny. Nagyon elterjedt a dinnyetermesztés is, különösen Heves és Csány vidékén. Gyümölcs Gyöngyös, Eger, Heves, Tiszafüred és Erdőtelek táján is terem. Bortermelése a szőlők újratelepítése óta ismét igen jelentős gazdálkodási ág. Leghíresebbek a visontai, abasári, gyöngyösi, veresmarti, domoszlói és egri borok. Feldebrőből származik a debrői hárslevelű. A termőterület jelentős részén borszőlőt termesztenek. Két jelentős történelmi borvidék is található a vármegyében. Az Eger és környékén levő Egri-borvidék, valamint a Gyöngyös és Nagyréde központú Mátrai-borvidék. Az erdők legnagyobb része tölgy és cser, de bükk is található. A fenyvesek területe nem jelentős. Az erdőkben számos vad található.

   Recsken az érckutatás már 1850-es években elkezdődött, néhány éven belül három bányatársaság is alakult az ércek kibányászására. 1862-ben ércelőkészítő, lúgozó és ércolvasztó építését kezdték meg. Trianon után Recsk hazánk egyetlen rézércbányája maradt. Az államosítás után 1950-től 1979-ig folyt a legintenzívebb termelés. Ekkor be kellett zárni a régi bányát, ami akkora már csak állami támogatással tudott termelni. Melléktermékként kevés aranyat és ezüstöt is bányásztak itt. Az 1986-ig végzett 550 db fúrás értékeléseként állapították meg az ércvagyont, amit több tízmillió tonnára becsülnek. 1998-ban elrendelték a bánya elárasztását. 2000-ben elkészült a kutatások záró jelentése, amely alapja lehet egy újrakezdésnek, amelynek jelenleg gazdaságossági akadályai vannak, pedig a réz mellett arany, cink, ólom, molibdén és ezüst található a föld mélyében. A recski kőbánya, melynek neve a recski kényszermunkatáborral forrt egybe, ma is üzemel. A gyöngyösoroszi ércbányában is a recskihez hasonlóan rezet, ólmot, cinket és aranyat termeltek ki. A bánya a környezetvédelmi problémáiról is ismert. A kitermelést 1986 óta szüneteltetik. A gyöngyössolymosi Kis-hegy kőbányája a már felhagyott asztag-kői bányával együtt geológiai gyűjtőhelyként is ismert. Nagy jelentőségű a ma is kitermelés alatt álló lignitmező a Mátraalján. A lignittelepek kitermelése külszíni fejtéssel folyik. A nagyobb volumenű lignitbányászatot 1917-ben a Gyöngyöspatai Kovaföldművek Rt. indította el, majd 1918-ban Mátravidéki Szénbányák Rt. néven egy önálló bányavállalat alakult. A legnagyobb, ma is üzemelő bánya Visontán nyílt meg 1964-ben a mai Mátrai Erőműhez kapcsolódó beruházásként. Gazdaságosan kitermelhető kőolaj nincs a vármegyében. Bükkszék térségében találtak csekély mennyiségű kőolajat. Az olajfúró kutatások fő haszna a felszínre került sós gyógyvíz volt.

Egerszalók, Sóhegy (Dankó Adrienn)

Parádsasvár, Károlyi-kastély

Eger, Dobó tér a várból

Eger, Dobó tér a várral

Eger, minaret (Kéri Tamás)

Gyöngyössolymos, Szent Miklós templom (Kéri Tamás)

Sirok, vár

   A vármegye legnagyobb nyereségű vállalata az 1886-ban alapított, és 1899 óta Magyarországon is jelen levő Bosch. Gyárait Hatvanban, és Egerben találjuk. Egerben a legrégebbi ipari tevékenység a dohányfeldolgozás, mely 1894-ban kezdődött egy ideiglenes helyen, majd a dohánygyárat 1896-ban építették fel, és akkor indult meg jelenlegi helyén a termelés, amelyet 2004-ben szüntettek be.  Az egykori dohánygyár területén bevásárló- és szórakoztató központ épült, de a műemléki épületrészeket megtartották, és felújították. Hatvan gazdaságának nagy részét régebben az élelmiszeripar tette ki, amelynek legnagyobb üzemei a konzervgyár és a cukorgyár voltak. 1889-ben alapították a Hatvani Cukorgyárat, ami ekkor Európa egyik legnagyobb cukorgyára volt. A Növénynemesítő Rt. alapítására a XX. század elején került sor. A Hatvani Paradicsomkonzervgyár létrehozását az 1920-as évek végén kezdeményezték. A cukorgyár 2004-től nem termel, csak raktározással és csomagolással foglalkozik. A Visonta térségében található lignitmezőre alapozva a mai Mátrai Erőmű Zrt. beruházása 1965-ben kezdődött el. A Magyar-középhegységben található közel 1 milliárd tonnás lignitvagyon tartós biztosítékot ad a cég működéséhez és a jövőbeni energetikai fejlesztési terveihez, mely jelenleg is a térség legnagyobb foglalkoztatója. A vármegye másik nagy villamos energia előállítója a Kiskörei Vízerőmű. A vízlépcső építésének előkészítő munkáit, például a hullámtérben épülő mű árvízvédelmét szolgáló körtöltés megépítését, már 1967-ben megkezdték. A vízépítési műtárgyak 1973-ban, a vízerőmű technológiai berendezései 1974-ben készültek el. II. Rákóczi Ferenc 1710-ben Parádsasváron a Som-hegy alatt alapította meg azt az üveghutát, mely 1770-ig a régi helyén üzemelt. Maga az üveggyártás ezután sem vonult ki a faluból, a XVIII. század második felétől 2005-ig szinte folyamatosan jelen volt a településen. Az ipartörténetileg is egyedül álló gyár, jelenleg nem működik. Településen több vállalkozó folytatja az üvegcsiszolást, ezért kis manufaktúrákban, boltokban megvásárolhatók a gyönyörű csiszolt termékek. Még az 1940-es évek végén felvetődött egy gyár létesítésének lehetősége Sirok térségében. Végül csak 1951 tavaszán indult be az akkor „Tubus és Kupak Gyár” nevet viselő üzem, ami ezt követően kapta a „Mátravidéki Fémművek” nevet.

   A vármegye területét már a honfoglaláskor benépesítik a magyarok. Anonymus a Gesta Hungarorumban így ír erről: „Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táboruk az Ostoros-pataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától egészen a Mátra-erdőig, s meghódították annak a földnek minden lakóját a Köröstől a Zagyva folyóig meg a Szepes-erdőig. Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.” Anonymus történetéből a fennmaradt oklevelek szerint annyi bizonyos, hogy Patának ebben az időben már voltak birtokrészei a vármegyében, majd 1234-ben II. András király adományozta az eddig királyi birtoknak számító negyedrészt is az Aba nemzetségbeli Sixtus fiának, Demeternek. A XII. században már a vármegyében birtokos Aba nemzetség több tagja is viselte a Pata nevet, melyeknek egyike építhette itt, a Gyöngyöspata fölötti hegyen azt a földdel körülsáncolt lakóházat, melyet idővel a nemzetség tagjai megerősítve Pata várává építettek ki. Patavára volt a mátraalji és hevesvidéki területnek központja. Egert azonban már Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. Aba Sámuel alapította a Mátra aljának központján, Sáron az első monostort a bencések számára, ahová később őt is eltemették. A vármegye kezdetben a hatalmas Újvár vármegye része volt, Abaúj és Sáros vármegyékkel együtt, majd 1260 környékén önállósult, Hevesújvár vármegye néven. Ekkor még a vármegye közgyűléseit Kompolton, majd a XIV. századtól Verpeléten tartják. 1241-ben a tatárok feldúlták és felégették Egert. Minden bizonnyal ebből okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt. 1334-ben Károly Róbert várossá nyilvánította Gyöngyöst, elsősorban az észak, északkeleti irányba kibontakozó borkereskedelemnek köszönhetően. 1442-ben a husziták feldúlják Egert és lakosai közt iszonyú öldöklést visznek véghez. Az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés során a hevesi parasztok kétszer is megütköztek a nemesi seregekkel. A debrői várnál, és Eger alatt is. Mindkétszer a nemesek nyertek. A parasztok viszont felégették Egert. 1525-ben Hatvanban volt az az országgyűlés, amelyen a köznemesség Werbőczy Istvánt nádorrá választotta. Mohács után a vármegye János király birtokterületéhez tartozott egészen 1540-ben bekövetkezett haláláig. Ezután a vármegye ugyan meghódolt Ferdinánd királynak, de ekkor Perényi Péter, előbb János, majd Ferdinánd király kapitánya tartotta saját javára megszállva az egri várat, 1548-ban történt haláláig. A török hódoltság, a vármegye számára, a nem sokkal előtte felépített, majd gyáván feladott hatvani vár elvesztésével kezdődött 1544-ben. Mely ekkor szandzsák székhely lett, a Budai vilajeten belül. Perényi halála után Ferdinánd Dobó Istvánt bízta meg az egri vár és püspöki birtokok kezelésével. Dobó elsődleges feladatának tartotta, hogy a várható török támadás ellen minél jobban megerősítse az ekkorra már végvárrá vált várat. Ehhez növelte mind a helyőrség, mind a hadieszközök számát. 4 év alatt sikerült annyira felfejleszteni, hogy a nőket és a gyerekeket is beleszámolva alig 2.000 emberével a hódoltsági idők legnagyobb diadalát aratta, mikor 1552-ben megállította a törökök, becslések szerint, 35-40.000 fős seregét. Eger elestéig a védfallal körülvett város és a vár, mint nem hódolt terület, volt a székhelye nemcsak Heves, hanem Külső-Szolnok, Borsod, Pest és a Jászkun területek közigazgatásának is. Külső-Szolnok vármegyét az 1569. évi LII. törvény először csak igazságszolgáltatási szempontból rendelte Heves vármegyéhez, majd 1765-ben a két vármegyét egyesítették is. Egészen az 1876-os vármegyerendezésig. Az ostrom alatt teljesen leromlott egri várat kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553-1596 között teljesen átépítették. Az évtizedekig tartó újjáépítés közben jelentősen korszerűsítették is a védműveket, a helyőrség létszámát hétezer főre emelték. A tizenötéves háborúban azonban újra hadszíntérré vált a vármegye. 1594-ben látszott először esély Hatvan várának visszafoglalására, de a felső-magyarországi csapatokat vezénylő Teuffenbach kassai főkapitány német zsoldosai az időjárás zordra fordulása miatt félbehagyták az ostromot. 1596-ban Miksa főherceg csapatai három hetes ostrom után betörtek a várba, és elfoglalták, de nem vették fel a harcot III. Mehmed szultán Eger felé vonuló főseregével, hanem feladták a várat, és Esztergomig vonultak vissza. Eger több nemzetiségű helyőrsége három hetes ellenállás után a szultán kezére adta a várat. A törökök helyreállították Hatvant, de 1603-ban Rusworm császári generális csapatai ismét elfoglalták, de ezúttal is csak rövid időre. Eger elestével a vármegye hatósága előbb Rimaszombatba, majd Fülek várába költözött. Itt tartották a vármegye, és a hozzá csatolt vármegyék közgyűléseit egészen 1687-ig. Eger pedig egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye lesz ugyaneddig. Ekkor ért véget ugyanis a török uralom a vármegyében. 1686-ban, Buda ostromgyűrűbe zárása után, Heissler és Mercy császári tábornokok hadai elől Hatvan védői harc nélkül a jobban védhető Egerbe menekültek, de 1687-ben az is a keresztények kezére került, miután kiéheztették a védőket. 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált az egri külső vár védőműveit, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet. Azonban 1703-tól 1711-ig Eger volt a felszabadult országrész központja. Itt volt a fejedelem főhadiszállása, amit rendszeresen fel is keresett. Rákóczi 1703-ban elrendeltette a hatvani vár megerősítését, hogy ellent tudjon állni a Buda környéki császári seregeknek. A megerősített vár azonban ezen kívül komolyabb jelentősége nem volt, és végül a kurucok 1710-ben harc nélkül adták fel. 1709-ben a tarnaörsi kuruc táborban halt meg a legendás kuruc tábornok, Vak Bottyán. Miután Heves vármegyének Fülekről visszatért a közigazgatása a saját földjére, kezdetben felváltva Gyöngyösön, és Egerben tartotta közgyűléseit, később már csak Egerben. Főleg azután, hogy Egerben 1756-ben e célból díszes vármegyei székház is épült. Mint ahogy már korábban volt róla szó, ekkor történik meg Heves és Külső-Szolnok egyesítése is. 1804-ben az egri püspökséget érseki rangra emelik. A ’48-49-es szabadságharc első jelentős a vármegyében történt eseménye a sikertelen téli-hadjáratot lezáró február 26-27-én lezajlott kápolnai csata, mely vereség után, a Görgey vezette tiszafüredi lázadás során, lemondatták a fővezér Dembiszkyt, valamint lemond a trónról V. Ferdinánd a fiatal Ferenc József javára. Viszont a dicsőséges tavaszi hadjárat első ütközete is itt zajlott, mégpedig Hatvannál. Április 2-án Poeltenberg és Gáspár vezetésével legyőzik Schlik tábornok csapatait. 1867-ben a kiegyezési törvényt a vármegye nem fogadta el és, mint az ország függetlenségét sértő törvény ellen tiltakozó határozatot hozott, melynek folyományaként királyi biztos küldtek rá, és majd egy évig felfüggesztették a vármegye működését. 1861-ben kezdődött a vasútvonal kiépítése Miskolc és Hatvan között. 1872-ben már Egerrel, 1891-ben Debrecennel is vasútvonal kötötte össze Füzesabonyt, mely így fontos vasúti csomópontjává fejlődött. A vármegyeszékhely Egertől nagy távolságra fekvő egykori közép-szolnoki területeken súlyos nehézséget okozott a periférián élés, és sértette az ottani földbirtokosok érdekeit is, ezért körükben egyre erősödött a különválás gondolata. Erre végül az 1876-os vármegyerendezés részeként került sor. Az 1876. XXXIII. törvénycikk a vármegyét megszüntette, területét kettéosztotta. Az északi rész lett Heves vármegye, a déli rész pedig az egyidejűleg megszűnő Jászkun kerülethez tartozott Jászsággal és Nagykunsággal összevonva az új Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét alkotta. Az országcsonkítás nem érintette a vármegyét, de a II. világháború után az 1945-ös megyerendezés során idecsatoltak néhány községet Borsodtól. Néhány ekkor elhatározott átcsatolás végrehajtását elhalasztották, így csak 1950-ben került sor Heves és Nógrád határának kiigazítására Pásztó és Lőrinci környékén. Egyáltalán nem került sor Egyek és Tiszacsege szintén tervbe vett idecsatolására Hajdú vármegyétől. Az 1950-es megyerendezés során a fent említetteken túl további községeket csatoltak Heveshez Borsod és Pest megyétől, viszont a Tiszától keletre fekvő községeket Szolnok megyéhez csatolták. Ekkor szűnt meg Heves vármegye, és a kiigazított területtel Heves megyeként működött tovább.

   Területe 3.774 km², lakossága 233.785, 99% magyar, 1% német. A települések közepes nagyságúak, de 7-nek van több lakosa 5.000 főnél. Népsűrűség: 62 fő/km² (1890). Területe 3.761 km², lakóinak száma 279.700. A németek és a tótok aránya csak együtt éri el a 0,6%-ot. Népsűrűsége: 74,4 fő/km² (1910). A húsz év alatt a magyarok száma 21%-kal nőtt, míg a németeké felére, a tótoké pedig 10%-kal csökkent. Az országcsonkítás nem érintette, így az I. világháború után sem ment át jelentős változáson. Területe 3.751 km², lakossága 297.590, melyből a magyarok aránya még mindig 99% felett van. Népsűrűsége: 79,3 fő/km² (1920). Lakosság 316.929, népsűrűség 84,5 fő/km² (1930). Terület 3.758 km², népesség 325.124, népsűrűség 86,5 fő/km² (1941). Az 1910-es állapotokon változtatnom kellett, mivel a Nógrád vármegyei Kisterenye, és a Heves vármegyei Nagybátony és Maconka összeépült. Mivel jelenleg a három településből létrejövő Bátonyterenye Nógrád megyében található ezért én is odacsatoltam. Hasonlóan alakult ki Mátraterenye is. A Nógrád vármegyei Homokterenyéből, Mátranovákból, és a Heves vármegyei Nádújfaluból. A három átkerülő Heves vármegyei település területét levontam, így a vármegye területe 3.697 km² lett, lakossága 322.395, 96% magyar, 3% cigány. A járások lakossága: Egri járás 101.532 (a vármegye lakosságának a 31,5%-a), Gyöngyösi járás 75.802 (23,5%), Hatvani járás 52.294 (16,2%), Pétervásári járás 33.845 (10,5%), Hevesi járás 31.066 (9,6%), Tiszafüredi járás 27.856 (8,7%). A települések továbbra is közepes nagyságúak, bár a hegyvidéken vannak aprók is. 10.000 fő fölötti népességgel 6 település rendelkezik. A 1%-ot mindegyik járásban csak a magyarok, és a cigányok aránya haladja meg. A magyarság aránya mindenhol 90% felett van. A cigányság száma az Egri- (2%), aránya a Hevesi járásban (9%) a legnagyobb. Népsűrűség: 87,2 fő/km² (2001). A magyarok száma 1890-hez képest nem túl markánsan, mindössze 34%-kal nőtt. A németek és a tótok száma azonban 1910 óta még tovább csökkent.

   A vármegye és az Egri járás székhelye Eger 22.427 (1890), 28.052 (1910), 32.302 (1941). 1961-ben hozzácsatolták, 1971-ben összeépült vele Felnémet 1.537 (1890), 2.060 (1910). Már együtt 38.610 (1960), 57.917 (1980), 58.331 (2001).

   A Gyöngyösi járás székhelye Gyöngyös 16.124 (1890), 19.461 (1910). 1923-ban beolvadt Gyöngyöspüspöki 875 (1890), 1.116 (1910). Már együtt 24.068 (1941), 28.573 (1960), 36.282 (1980), 33.548 (2001). A Hatvani járás székhelye Hatvan 6.979 (1890), 12.387 (1910), 15.971 (1941), 19.873 (1960), 24.698 (1980), 22.906 (2001). A Tiszafüredi járás székhelye Tiszafüred 8.024 (1890), 9.025 (1910), 10.671 (1941), 11.526 (1960), 14.882 (1980), 13.747 (2001). A Hevesi járás székhelye Heves 7.271 (1890), 9.128 (1910), 10.597 (1941), 11.568 (1960), 11.860 (1980), 11.294 (2001). A Pétervásári járás székhelye Pétervására 1.720 (1890), 1.987 (1910), 2.349 (1941), 2.727 (1960), 2.568 (1980), 2.539 (2001).

   Látnivalók: Eger városát Magyarország legszebb barokk városai között tartják számon, ahová a műemlékek mellett kiváló borai és gyógyvizei is sok turistát vonzanak. Az egri vár Magyarország egyik leglátogatottabb történelmi emléke. További építészeti emlékei az 1749-1756 között épült vármegyeháza, melynek megépítéséről 1747-ben határoztak. Udvarán áll az 1764-1769 között épült egykori megyei börtön, mely ezt a funkciót a XX. század elejéig látta el, majd a megyei levéltár irodái kaptak helyett benne, jelenleg pedig múzeumként üzemel. Az Bazilika helyén már a középkorban is templom állt, amit a török időkben mecsetnek használtak, és az 1820-as években bontották le. Az érsekség főtemploma 1831-1836 között épült fel. Az érseki palotát XVI. századi épületek felhasználásával 1715-1732 között építették. Az 1761-85 között eredetileg egyetemnek épült egri líceum épületében kapott helyet az 1776-ban megnyitott csillagvizsgáló, valamint az 1779-ben üzembe helyezett lyukkamera, amely egy forgó hengerben levő tükör és lencse segítségével az alatta kialakított szinten kis besötétített szobában egy fehér asztalon jeleníti meg a város látképét. Mivel az egyetem működését betiltották 1784-ben a csillagvizsgáló eredetileg korszerű berendezései fokozatosan elavultak. A tudományos munka leállt. A lomtárban heverő eszközöket 1960-as években fedezték fel újra, és rendszerezésük után egy csillagászati kiállítást hoztak létre. A Törökfürdő első írásos dokumentuma 1448-ból származik. A mai létesítmény 1610-1617 között épült, a török hódoltság idején, rituális célból. Azóta is gyógyászati célokat szolgál. 1933-ban az országban az elsők között Eger is engedélyt kapott gyógyfürdő építésére. A minaret az Oszmán Birodalom legészakibb európai építészeti emléke. A Szépasszony-völgyben országos hírű pincék vannak. Az egri borvidék világszerte ismert „fellegvára”. Gyöngyösön a 2007-ben felújított 1770-ben épült Orczy-kastély ad otthon a Mátra múzeumnak, ahol az egyedülálló mamutcsontváz is található. A város ipari műemlék víztornya 1927-ben épült. A városhoz tartozik a Kékestető, ahol a 180 m magas tv-torony 45 m magasan lévő panorámájában gyönyörködhetünk, ahonnan szép időben az Alacsony-Tátra is látszik. A környék kiváló adottságai miatt télen a síelni vágyók vehetik birtokba. Mátraháza és Mátrafüred pedig klimatikus gyógyhely. Mátrafüred határában találjuk az Árpád-kori Benevár romjait. További középkori várak is találhatók a vármegyében. Ilyen a kisnánai Móré vár, melyet a XI.-XII. században építettek, majd a török időkben vált rommá. Feltárása, és helyreállítása 1962-1966 között történt. Ma vármúzeum működik benne. Szintén turistalátványosság lett a siroki vár, már ami az 1713-as felrobbantása után maradt belőle. Jó időben, még történelmi bemutatókat is tartanak a helyi lovagok. További érdekessége az alig 1 hektáros tőzegmoha-láp, a Nyírjes-tó. A Markaztól északnyugatra fekvő XIII. századi vár romjai már közel sincs olyan állapotban, és kihasználtságban, mint a korábban említettek. Gyöngyöspata középkori várának pedig már csak az alapjai vannak meg. Azonban sok kastély is van. Hatvan 1754-ben épített Grassalkovich-kastélya egykor egészségügyi célokat is ellátott, de 1979-ben életveszélyesnek nyilvánították. Az ezredforduló táján kívülről felújították, de a belső rekonstrukcióra még lehetne költeni. Azonban látogatható. Tarnamérán az Almássy-kastély 1780-ban épült. Jelenleg Rendőrmúzeum, ahol a világ legnagyobb rendőrruha gyűjteménye található. A boconádi Szelecky-kastély 1760-ban épült fel. Előcsarnokában az építéskor készült, nagyon szép rokokó falképek láthatók ma is. Az épület ma iskola. Hajdani parkjában a hatalmas, százéves fák a lenyűgözők. Az erdőteleki Buttler-kastélyhoz arborétum is tartozik. A kastélyt feltehetőleg régebbi falak felhasználásával építtették, majd a XVIII. század második felében bővíttették a mai alakjára. A hozzátartozó présház 1794-ben épült. 1845-ben a Buttler-birtok Kovács József orvos tulajdonába került, aki a kastély parkjában arborétumot hozott létre. Az 1760-ban elkészült kétszintes pétervásárai Keglevich-kastélyt oldalszárnyakkal a XIX. század elején bővítették. A lépcsőház kapuja az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található. Az emeleti díszterem freskóin a kastély építésének jelenetei, a négy évszak és görög mitológiai alakok láthatóak. A kastélyt a II. világháború után csak 1964-ben kezdték meg felújítani. Jelenleg a középiskola működik az épület falain belül. Heves város egyik különlegessége, hogy Heves vármegyében itt épült a legtöbb, közel húsz nemesi kúria és kastély. Több régi kúriában ma intézmény vagy üzlet működik. Emellett egy ritkaságnak számító kiállítást is megnézhetünk, a Sakkmúzeumot. 1881-ben megépült Parádsasvár ékköve, a Károlyi-kastély, mely ma 5 csillagos luxusszállóként üzemel. A Parádhoz tartozó parádfürdői völgyet 1730-ban említették először gyógyhelyként. A parádi gyógyvíz hatásairól az első tudományos publikáció 1799-ben jelent meg. 1827-1829 között nagymérvű építkezések történtek a gyógyvíz források környékén. Szállodákat emeltek, kialakítva ezzel a közkedvelt Parádfürdőt. 1932-ben bővítették a szállodákat, 1934-ben az intézetet gyógyfürdővé minősítették. Az egykori U alakú fürdőépület helyén ma fürdő múzeum található. Ásványvízgyűjteményét 1986-ban alapították, mintegy 600 féle ásványvizet mutat be a világ 21 országából. Az 1880-ban épített uradalmi istállóban, melyet díszes külseje és vörös márvánnyal díszített belső kialakítása miatt Cifra istállónak neveztek, kocsimúzeum látható. Parádfürdőtől kb. 5 km-re van az Ilona-völgyi-vízesés, mely a Mátra legnagyobb szintkülönbségű természetes zuhataga. Feldebrő római katolikus templomának XI. századi altemploma hazai kora középkori építészet egyik kimagasló, és ritka látnivalója. Jelentős építészeti emlék Gyöngyössolymos római katolikus temploma is, mely a XIV. században épült, egy Árpád-kori templom alapjaira. A török időket csak a tornya élte túl, melyet őrtoronyként használtak. 1711-ben építették hozzá a templom hajóját. A Mátra és a Bükk turistaútjai a vadregényes hegyi túrák kedvelőinek jelentenek különleges élményt, a Tisza-tó pedig partja népszerű üdülőövezet. A Tisza-tavi madárrezervátum Poroszló felől megközelíthető, és a Világörökség része. Szintén Poroszlón található a Tisza-tavi ökocentrum, mely Európa legnagyobb édesvízi akváriumával büszkélkedhet. A tiszafüredi Kemény-kastély 1920-ban épült, és egy 3 hektáros kastélypark is tartozik hozzá. Ma a Hortobágyi Nemzeti Park egyik irodaépülete. Az 1840 körül épült Lipcsey-kúria ma néprajzi múzeum. A városházát 1896-ban emelték, és ekkor avatták fel a közadakozásból épült obeliszket is. A településen nagy hagyományai vannak a kézművességnek. A Nyúzó Gáspár Fazekasház az 1839-1910 között élt neves fazekas lakóházában, eredeti berendezési tárgyai, alkotásai segítségével mutatja be a fazekasok munka-és életkörülményeit. A településről származik a miskakancsó. Strandja mellett híres a termálfürdője is. Ahogy Egerszalóknak is. Déli részén 410 méter mélyről feltörő 65-68 Celsius-fokos meleg vizű hőforrás domboldalon lefolyó vize csodálatos természeti képződményt, egy 120 m2-es mészkőlerakódást, épített ki. Vizét 1992-ben gyógyhatásúnak minősítették. Mátraderecskén található a környék egyetlen mofettája, ahol már legalább hatvan éve szivárog a falu alatt futó vulkáni törésvonalból a szén-dioxid gáz. 1992-ben egy földrengés hozta a felszínre, ahová 1000 m mélységből jut. A gázt 1999-ben gyógygázzá, a ráépülő gyógyközpontot 2006-ban gyógygázfürdővé minősítették. A községtől délre egy 260 méter magas dombhát nyugati végén magasodik Kanázsvár toronycsonkja és néhány falmaradványa. Bükkszéknek a már említett 1938-ban feltárt gyógyvíz hozta meg az országos ismertséget. Az 540 méteres mélységből kitermelt, mintegy 40 °C hőmérsékletű gyógyvizet helyben palackozzák. A palackozott gyógyvizet országszerte forgalmazzák. A falu strandján, májustól augusztusig lehet fürödni, ebben a világviszonylatban is egyedülálló vízben.