Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

Játékok

Török nélkül

A török hódoltság nélküli Európa

   Kicsit furcsán hangzik, de bátran kijelenthetem, hogy a török hódoltág inkább elkerülhető lett volna, mint Trianon. Igaz az egyik, a másiknak folyománya volt, tehát ha nincs a török hódoltság, akkor Trianon sincs. Mindössze egy emberen múlott az egész. Így tehát nem nagy merészség kijelenteni, hogy könnyen megúszhattuk volna. Ez az egy ember pedig Mátyás, a magyarok királya. Az ő halála után állt ugyanis a feje tetejére az egész világ. Ha őt, egy hasonlóan karizmatikus személy követi Magyarország trónján, akkor nem történik meg mindössze 30 évvel később a mohácsi vész, és nem hullik darabokra 50 évvel a halála után Európa vezető hatalma.

   Már korai halála is komoly gondot okozott, hiszen így nem volt ideje véghezvinni azt, ami nagyapjának sikerült. A terv ugyanis ugyanaz volt. Házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost akarta királynak, és ennek érdekében ugyanazt tette, amit Luxemburgi Zsigmond tett Hunyadi Jánossal. Az ország legnagyobb földesurává tenni, és olyan hatalmat adni a kezébe, hogy megkerülhetetlenné váljon az ország többi urával szemben. De ha még sikerült is volna, akkor János korai halála is csak elodázta volna a dolgot, ráadásul az ő fia, az utolsó Hunyadi, Kristóf mindössze 6 évet élt. Tehát egyértelműen kijelenthető, hogy ha a Hunyadiak tovább éltek volna, és komolyabb dinasztiát tudnak felépíteni, akkor mind a török hódoltság, mind Magyarország szétszakadása elkerülhető lett volna. Magyarország széthullásáért vitathatatlanul a mohácsi vész és Buda eleste között zajlott magyar belháború a hibás. A török még 1541-ben sem megszállni akarta Magyarországot, hanem a Habsburg térhódítást akarta megakadályozni. Finoman fogalmazva ez nem igazán sikerült, és több kárt csinált, mint hasznot.

   Ezeknek a tényeknek a fényében nézzük meg hogyan alakult volna Európa, ha minden komolyabb törés nélkül folytatódik az az út, amit Mátyás elkezdett. Ami egyértelműen látszik, hogy egy sor háború elmaradt volna, vagy másként zajlott volna le. Más szereplőkkel, más végkifejlettel. Nagyhatalmak sem tudtak volna kialakulni, legalábbis nem azok, akik jelenleg uralják a mindennapjainkat. Tehát teljesen felesleges azt boncolgatnom, hogy egyes történelmi események miben alakultak volna másképpen, mivel minden másként történt volna, mint ahogy megtörtént. Ráadásul 500 évről beszélünk, ami alatt volt egy és más. Így az a legegyszerűbb, ha egy teljesen alternatív történelemfolyamot eresztek az olvasó elé, és abban lubickolunk, elképzelve azt, hogy 1490 után milyen út vezetett ahhoz, hogy a fent látható térkép napjainkban ilyen formát öltsön. Természetesen nem teljes rugaszkodok el a valóságtól, és igyekszek valós eseményeket is felhasználva megalkotni a saját történetemet.

   Kezdjük tehát a legelején az 1500-as évekkel. Az alapfelállás az, hogy a török feni a fogát Európa belső részére, de jelenleg nem elég erős ahhoz, hogy támadjon. Vele szemben áll Magyarország a szárazföldön, és a Velencei Köztársaság a tengeren. Mivel Moldva hűbéresként Magyarország védelmét élvezi, így az út az Adria és a Fekete-tenger közt, el van zárva. Ezért a törököket egyelőre inkább az ázsiai területszerzés foglalkoztatja. A Velencei Köztársaság hegemóniája miatt Magyarországnak csak kis jelentőségű kikötői (Zengg és Bag) vannak az Adrián, ezért fejleszti és védelmezi a jó fekvésű Dnyeszterfehérvárt, ahol jelentős magyar közösség is található. További jelentős nagyhatalom nem igazán van Európában. Lengyelország még potenciális erő, de nem képez akkora hatalmat, mint Magyarország. Franciaország gyenge az erős központi hatalom nélkül. Elsősorban a kiskirályok uralják. Ahogy a Német-római Birodalmat is a kis operettállamocskák széthúzása jellemzi inkább. Spanyolország ekkor még részekre van bontva, de dinasztikus házasságok révén megszerzi Portugáliát és Aragóniát. Oroszország szintén a partvonalon kívülről szemléli az eseményeket. Jelenleg az ázsiai támadásokkal van elfoglalva, és mindössze Moszkva és környéke van a fennhatósága alatt.

   Az áttörést tehát a nagy földrajzi felfedezések adják meg. Magyarország Amerika felfedezésével kissé meggyengül, mivel eddig egyeduralkodó volt az aranypiacon. A spanyolok amerikai hódításaiknak révén rengeteg aranyat hoznak Európába, viszont harácsoló politikájuknak köszönhetően ezt nem tudják megfelelően kamatoztatni. Törökország megpróbálja tehát európai területeit is növelni, de a támadás az addig fennálló ütközőállamok meghódítása után kifullad. Bosznia, Szerbia és Havasalföld török megszállás alá kerül. Moszkva is szép fokozatosan legyűri a támadó nomád hordákat, és kialakul Oroszország is. Amerika felfedezésével meggyengülnek az addig erős olasz kereskedő államok, és az észak-német Hansa városok is. Felbomlik a Kalmari unió (1523), ami Dánia meggyengülését, és Svédország felemelkedését vonja maga után.

   Spanyolország tündöklése nem tart sokáig. Az 1600-as évek vallásháborúiban elszenvedett vereségei miatt elveszti vezető szerepét. Kivívja függetlenségét Hollandia, majd később a többi németalföldi területét is elveszti, amit az osztrákok szereznek meg, akik ettől függetlenül csak középhatalomnak számítanak, mivel ne felejtsük el, hogy Nyugat-Ausztriát a magyarok uralják. A harmincéves háborúban (1618-1648) aztán végleg megroppan a Német-római Birodalom is. Az addig egységesnek tűnő államalakulat végképp darabokra esik, és teljesen önálló külpolitikával rendelkező államok szövetségeként működik tovább. Kiválik Svájc és a mostanra teljesen függetlenné váló Hollandia is. A svédek nagyhatalommá növik ki magukat, megszerzik Lívföldet, és legyűrik Dániát, így egyeduralkodóvá lépnek elő a Baltikumban. Franciaország is megerősödik. Megszerzi Elzászt, és végleg kiüti Spanyolországot a nagyhatalmi pozícióból, méghozzá úgy, hogy felkelést szít Portugáliában és Aragóniában, melyek szintén kivívják korábbi függetlenségüket. Svédország a harmincéves háború után nem sokkal tovább szeretett volna erősödni, és nekitámadt Lengyelországnak (1655-1660). A kezdeti sikerek után azonban magára maradt, és visszaszorul, így nem történik komolyabb változás, mindössze annyi, hogy Brandenburg egyesül Poroszországgal, melynek Königsberg lesz a központja.

   A következő jelentősebb összecsapás nem is egy, hanem kettő párhuzamosan zajló háború volt. Az egyik a spanyol örökösödési háború (1701-1714), de ez nem hozott komoly határváltozásokat, mindössze az uralkodóházak változtak a különböző országokban. Viszont ekkor kerül osztrák kézre Németalföld, amit már korábban említettem. A másik pedig a nagy északi háború (1700-1721), ami viszont átrendezte az erőviszonyokat Északkelet-Európában. A svédek kiszorulnak a Balti-tenger keleti partvidékéről, mivel Poroszország szerezte ezúttal Lívföldet, és egyértelműen a Baltikum felé kezd el terjeszkedni, miután többször is próbálja elfoglalni Sziléziát Magyarországtól, de sikertelenül. Szilézia miatt robban ki a hétéves háború (1756-1763), ami azonban Európában számottevő változást nem hoz. Mindössze jelentéktelen területi növekedést hoz Poroszországnak, a gyarmatokon azonban Anglia lépéselőnybe kerül Franciaországgal szemben. A háború azonban a poroszoknak okot adott a semleges, de jelentősen meggyengült Lengyelország megtámadására (1772). Ekkor összekapcsolják Brandenburgot és Poroszországot, valamint a másik oldalról támadó Oroszország is jelentős területeket szerez. Oroszország ezután megszállja a Krími Tatár Kánságot (1783), majd Poroszországgal az addigra már orosz bábállammá váló Lengyelországnak újra nekitámadnak (1795). Ekkor kapcsolódik össze a szárazföldön is Poroszország Lívfölddel, a többi terület Oroszországhoz kerül.

   Ezt követően az 1799-től Franciaország határozza meg az események alakulását. Nekitámad Európának, de a hannoveri-porosz-bajor-magyar-osztrák vonalon fennakad. Ettől függetlenül 1806-ra szétzúzza az amúgy is rothadó Német-római Birodalmat. A Rajna mentén ütközőállamokat hoz létre, és annyit ér el, hogy a kis hercegségek kora végleg leáldozik. A korábbi birodalom helyén létrejött erőpontok magukba olvasztják a kisebb államocskákat. Így alakul meg a Freiburg központú Baden, a Stuttgart központú Württenberg, a Frankfurt központú Hessen, és a Köln központú Vesztfália. Bréma, Hamburg és Lübeck önálló városok maradnak, de túléli a változásokat a Rostock központú Mecklenburg és a Drezda központú Szászország is. Bajorország és Poroszország jelentősen megerősödik, akárcsak az angol támogatottságú Hannover. Amely gátat szab Poroszország további németföldi terjeszkedésének. Svédország 1809-ben megszállja Norvégiát, és bekövetkezik a tartós béke időszaka. Az 1800-as évek második felétől a Balkánra helyeződik a hangsúly. Nem emeltem ki, de Magyarország és Törökország ezalatt többször is háborúzik egymással, de a végső lökést az adja meg, amikor Törökország végleg meggyengül, és Magyarország magához csatolja a Szörényi Bánságot. A déli bánságok Nándorfehérvár központtal eddig is amolyan katonai határőrvidékként funkcionáltak, és ezekhez csatolják hozzá Szörényt is. Ezután fellázítják a balkáni nemzetiségeket, és a segítségükkel ütközőállamokat hoznak létre a két birodalom között. Ekkor lesz független Bosznia, Szerbia, Havasalföld, Görögország és Bolgária, továbbá területeket szerez, az egyébként kicsiny, Montenegró. Kréta és Ciprus a Velencei Köztársaságtól vívja ki függetlenségét szintén ebben az időben, mely csak Korfut tudja megtartani az Adriai-tengeren kívüli területeiből.

   Ekkor nagyjából ki is alakul ez a mostani állapot, amely akár tartósnak is mondható. Az egymástól távol lévő erőpontok, illetve az, hogy ezek körülbelül egy súlycsoportban vannak egymással, inkább egy amolyan hidegháborús időszakot hozna magával, de egy mindent elsöprő I. világháborút semmiképp. Mivel a második pedig az első következménye volt, így gondolom egyértelmű, hogy az is elmarad. A következő történet az lesz, hogy az így létrejövő Magyarországot is egy kicsit részletesebben bemutatom.

Szólj hozzá!