Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

Játékok

Trianon nélkül

Magyarország városainak nagysága Trianon nélkül

   Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Trianon elmaradása esetén teljesen másként alakult volna a magyarországi városok fejlődése. Nem csak az etnikai összetételre gondolok, mert az nyilvánvaló, hanem a nagyságra, és a gazdasági életben betöltött szerepére. Az etnikai összetétel alakulását egy másik tanulmányban elemzem, jelen írásban azt mutatom be, hogy városaink mekkorára nőttek volna 2010-re Trianon nélkül.

   Nem volt nehéz dolgom, mert egy képletet dolgoztam ki ennek érdekében, az 1880 és 1910 közötti négy népszámlálás segítségével, és így kiszámoltam a városok lakosságszámát. Jellemzően a városok kisebbek lettek, mint ténylegesen, mivel az ország közepéről a tömbmagyarság áramlott kifelé az etnikai területekre, ahol egyes városokban komplett lakosságcserét hajtottak végre. Természetesen nem azért, mert merő passzióból kiirtottam a kisebbségeket, hanem ahol 1880 és 1910 között ezen nemzetiségek száma csökkent, a magyarságság száma viszont nőtt, ezt a tendenciát folytatva 2010-re teljesen megváltozott az etnikai összetétel. Ezek a városok nem is nagyon nőttek meg, hiszen ahol az egyik fele nőtt, addig a másik fele pedig csökkent, így összességében nem tudott igazán fejlődni.

   A jobb átláthatóság miatt a már korábban bemutatott regionális felosztás segítségével mutatom. Város kétféleképpen lehettet egy településből. Az egyik, hogy 1910 előtt is város volt, a másik, hogy az 1910-es népszámlálásnál több volt a lakossága, mint 5.000 fő. Továbbá városi rangot kaptak az egyik kritériumnak sem megfelelő vármegyeszékhelyek is. Ezen szempontok segítségével a jelentős települések nagy hányadát sikerült lefednem. A térképen azonban nem tudtam minden egyes ilyen települést feltűntetni, hiszen így 469 városom lett, ezért ismételten szelektálnom kellett. Itt már csak a 2010-ben 20.000 fő fölötti lakossággal rendelkezőket, illetve azokat a 20.000 fő alattiakat, amelyek vármegyeszékhelyi ranggal bírnak. 20.000 fő felett 124 település van, valamint további 26 vármegyeszékhelynek nem éri a lakossága a 20.000 főt. Igyekszek szűkre szabni az adathalmazok árasztását, de kénytelen leszek dobálózni a számokkal, elvégre ez ennek a tanulmánynak a lényege. Kezdjük északon.

Észak-Magyarország

   A nagyrégión belül csak két település népessége haladja meg a 100.000 főt, és jellemzően inkább kisvárosok találhatók itt. Köszönhetően a hegyvidéki környezetnek. A legnagyobb település a Vasvidéken található Miskolc 161 ezer fővel. A másik nagyváros Pozsony 151 ezerrel. Előbbi egy vasipari centrum mely magába olvasztotta Diósgyőrt, utóbbi egy kereskedelmi központ, kapu Ausztria és Csehország felé, valamint az vegyipar egyik fellegvára. Ezeken kívül jelentős település csak Kassa 83 ezer fővel. Miskolc árnyékában nem tudott olyan nagyra nőni, de érdekes, hogy ezen a részen már csak olyan városok találhatók melyek lakossága nem haladja meg az 50.000 főt. A Fátra-Tátra vonalától északra fekvő Észak-Felvidékre ez különösen igaz, mivel csak Zsolna és Rózsahegy emelkedik ki, de ők sem jelentősen, mindkettő 33 ezer fős lakossággal. Érdekesség, hogy az itt található négy vármegyeszékhely egyike sem haladja meg a 20.000 főt. A legnagyobb Trencsén 15 ezer fővel, míg Alsókubin lakossága csak kevéssel 2.000 fő fölött van. Ezzel Alsókubin a legkisebb vármegyeszékhely is egyben. A nyugat-felvidéki régió keleti felén csak kisvárosokat találunk, de Nyitra és Pozsony vármegyében is csak hármat, Pozsony mellett, ami meghaladja a 20.000 főt. Ezek Érsekújvár (30 ezer), Nyitra (24 ezer) és Nagyszombat (24 ezer). Mint arról már szó volt, Közép-Felvidéken, vagy másképpen a Vasvidéken vannak a legjelentősebb települések. A már említett kettővel együtt összesen 30 város található a régióban. De jellemzően ezek sem nagyok, hiszen Szepes vármegye 10 városa közül mindössze Korompa (29 ezer) népessége haladja meg a 20.000 főt. A 10.000 is csak kettő Igló (17 ezer) és Késmárk (10 ezer), a vármegyeszékhely Lőcse (8 ezer) pedig még ezt sem. Gömör és Kishont valamint Zólyom vármegyében szintén csak kisvárosok vannak. Mindkét vármegyében a székhely a legnépesebb, Besztercebánya (19 ezer) és Rimaszombat (12 ezer). Inkább a régió déli részén vannak nagyobb települések. Mezőkövesd (32 ezer), Ózd (27 ezer), Losonc (30 ezer), Salgótarján (30 ezer) és Balassagyarmat (22 ezer). A Kelet-Felvidék kissé elmaradott régiójában a négy vármegyeszékhely mellett csak Munkács (46 ezer) emelkedik ki, de az összes település közül ez a legnagyobb. Sátoraljaújhely 42 ezer fős, Eperjes 30 ezer fős, Ungvár 29 ezer fős és Beregszász 28 ezer fős.

Erdély

   Ebben a nagyrégióban csak Kolozsvár népessége tudta meghaladni a 100.000 főt, így 150 ezres népességével a térség központjának tekinthető. Tőle messze lemaradva többiek. Marosvásárhely (65 ezer), Nagyszeben (65 ezer) és Brassó (64 ezer) amely említésre méltó. Hunyad vármegyén kívül csak kisebb központok tudtak kialakulni. Ezek Dés (29 ezer), Beszterce (23 ezer), Székelyudvarhely (22 ezer) és Torda (21 ezer). Hunyad vármegyében a vasipari vármegyeszékhely Déva (23 ezer) mellett ott találjuk a Zsil völgyi bányavárosokat, melyek közül Petrozsény (43 ezer), Petrilla (27 ezer) és Lupény (22 ezer) népessége haladja meg a 20.000 főt. A többi település ez alatt marad. A még nem említett vármegyeszékhelyek Dicsőszentmárton (8 ezer), Fogaras (8 ezer), Nagyenyed (16 ezer), Csíszereda (14 ezer) és Sepsiszentgyörgy (17 ezer) mellett csak Gyulafehérvárt lehet kiemelni (19 ezer).

Nyugat-Magyarország

   Ezt a részt kétfelé bontanám, hiszen a Dunántúl és Horvátország két különböző arculattal bír. A Dunántúlon nincs egy kimondott központ. Több kisebb központot találhatunk, és ennek megfelelően egyik település népessége sem haladja meg a 100.000 főt. Igaz a legnagyobb Pécs (98 ezer) nem sokkal marad el ettől. Utána a további sorrend Győr (84 ezer), Szombathely (74 ezer), Tatabánya (70 ezer), Kaposvár (61 ezer), Székesfehérvár (60 ezer), Sopron (50 ezer) és Nagykanizsa (42 ezer). A vármegyeszékhelyek közül mindössze Veszprém (18 ezer) és Mosonmagyaróvár (18 ezer) népessége szorul 20.000 fő alá. Az e fölöttiek Komárom (38 ezer), Esztergom (21 ezer), Zalaegerszeg (22 ezer) és Szekszárd (20 ezer). Felkerülhetett még a térképre Pápa (32 ezer), Dombóvár (24 ezer) és Mohács (25 ezer). Megjegyzem még, hogy itt található az ország legkisebb városa, mely mindig is az volt, ez pedig Ruszt, az alig több mint másfél ezres lakosságával. Horvátország, mint említettem, teljesen más történet. Itt van egy teljesen elsőrendű központ, ami Zágráb (187 ezer). Érdekes módon országos szinten csak a negyedik legnagyobb. A 100.000 főt rajta kívül csak az ország elsőszámú kikötővárosa Fiume (126 ezer) tudta meghaladni. További érdekesség, hogy a vármegyeszékhelyek közül mindössze Eszék (64 ezer) tud jelentősebb pozíciót kiharcolni. Ugyanis sem a Pozsega vármegyei Nagyrév (32 ezer), sem a Szerém vármegyei Zimony (28 ezer) és Árpatarló (20 ezer) sem az. Ahogy természetesen Károlyváros (21 ezer) sem. Az összes többi vármegyeszékhely lakossága 20.000 fő alatt van. Ezek csökkenő sorrendben a következők: Belovár (18 ezer), Varasd (15 ezer), Valkóvár (13 ezer), Pozsega (10 ezer), Ogulin (8 ezer) és Goszpics (4 ezer).

Nagy-Magyar-alföld

   Többek közt emiatt a nagyrégió miatt döntöttem úgy, hogy nem minden település kerül fel a térképre. A valamivel kisebb, mint 50.000 km2-en ugyanis 186 város található. Még a szanálás után is látszik, hogy az ország leginkább urbanizálódott területéről van szó. Elsősorban a nagyterületű alföldi városok miatt. Az ország 5 legnagyobb városából négy itt található. Csak a már korábban említett Zágráb tudott beférkőzni ebbe az elitbe. Természetesen mindenkit messze leelőz a főváros Budapest (1,8 millió), még úgy is, hogy nem Nagy-Budapestről beszélünk, ugyanis az 1950 után hozzácsatolt Központi járás településeit én továbbra is önálló településként kezelem. Ennek is köszönhető a városi rangú települések ilyen magas száma. A 100.000 főt egyébként hat településen is túllépték. Ezek Szeged (242 ezer), Debrecen (198 ezer), Újpest (171 ezer), Szabadka (156 ezer), Kispest (114 ezer) és Kecskemét (113 ezer). Helyszűke miatt nem sorolom fel az összes térképen szereplő várost, de azt azért megemlítem, hogy mindegyik vármegyeszékhely ebben a térségben meghaladja a 34.000 főt. Ennyi ugyanis a „legkisebb” Gyula lakossága. Az összehasonlítás kedvéért azért az 50 ezer és 100 ezer közötti településeket megemlítem. Ezek Hódmezővásárhely (76 ezer), Nyíregyháza (66 ezer), Békéscsaba (62 ezer), Pestszenterzsébet (62 ezer), Újvidék (59 ezer), Szolnok (53 ezer), Kiskunfélegyháza (51 ezer) és Cegléd (50 ezer).

Partium

   Itt az alföld és a hegységek találkozásánál három nagyváros is kialakult. Temesvár (171 ezer), Nagyvárad (154 ezer) és Arad (128 ezer). De hozzájuk lehet még sorolni a kicsit kisebb Szatmárnémetit (77 ezer) is. Máramarossziget (49 ezer) pedig épphogy nem éri el az 50.000-es határt. Ezeken kívül még megtalálhatók itt Torontál három alföldi városa, Nagybecskerek (34 ezer), Nagykikinda (39 ezer) és Pancsova (28 ezer). Továbbá Krassó-Szörény vasipari centrumai Lugos (43 ezer) és Resicabánya (38 ezer). Bánátban azonban meg kell még említenünk a Temesvár árnyékában fejlődő Versecet (35 ezer) is. Ettől északra már kevesebb a komoly település az említettek mellett. Pécska (21 ezer) lakossága a 130 év alatt alig nőtt. Ahogy Nagykárolyé (21 ezer) sem jelentősen, de az legalább Nagyszalontával (28 ezer) együtt benne van a Partium fő ütőerében. Ez Zilahról (11 ezer) már messziről sem mondható el. Nagyszőllős (19 ezer) már kissé szerencsésebb, de inkább csak alföldi fekvésének és jelentős magyarságának köszönheti, hogy jobban fejlődött, mint Zilah. A térségben található még Nagybánya (22 ezer) és Huszt (20 ezer).

Szólj hozzá!