Erdély városainak etnikai viszonyai Trianon nélkül
Úgy gondolom nem árulok el nagy titkot, hiszen elég csak egy pillantást vetni a térképre, és máris kiderül a megdöbbentő adat. Mindössze egyetlen városban nincs magyar többség! Ne szaladjunk azonban ennyire előre. Inkább menjünk szép sorjában. Ahogy már megszokhatta a kedves olvasó, úgy folytatom most is a nagyrégió bemutatását. A jelentős városok továbbra is azok, amiket a városok nagyságáról szóló cikkben bemutattam. Nézzük tehát a változásokat 1910-hez képest.
Most is a legmagyarabb régióval kezdem, amit pár sorral hamar rövidre lehet zárni. Székelyföld sosem volt a oláhok otthona, és ez a továbbiakban is így maradt. A négy város közül egyedül csak Marosvásárhelyen találunk egy komolyabb egységet, de arányuk nem éri el a város összlakosságának 5%-át. A másik három városban a magyarok aránya 98% fölött van, és csak érdekességként megjegyzem, hogy Székelyudvarhelyen a németek is többen vannak az oláhoknál. Marosvásárhelyen a magyarok aránya 94%, de mint már korábban említettem, ez mindig így volt, tehát sokat nem lehet ezen elemezgetni.
Dél-Erdély már kicsit keményebb dió. Elsősorban azért, mert több település van a régióban, másodsorban azért, mert találunk itt egy pár telepesvárost, ahol elég színes az etnikai összetétel. Ettől függetlenül mindenhol a magyarság van abszolút többségben. A legérdekesebb Lupény városa. 1890-ig egy párszáz fős, majdnem színromán település volt, de aztán a bányászat fellendülésével 20 év alatt majdnem megtízszerezte a lakosságát. Ennek megfelelően alakult a mai képe is. A századforduló telepítésének köszönhetően egy komoly lengyel (9%) és egy ruszin (3%) közösség jött itt létre. A második legnagyobb az oláh (11%) etnikum, melyek mellett a magyar többséget (73%) nem fenyegeti veszély. Petrozsény és Petrilla egymás szomszédságában fejlődtek, és már korábban se voltak kis települések, a bányászati fejlődés itt is megtette a hatását. Petrillában a magyar és az oláh elem jelenléte evidens. Mellettük itt a németek (13%) akik komolyabb létszámot tudtak elérni. Mellesleg ebben a városban a legkisebb a magyarok aránya a régióban (52%), de itt is abszolút többségben vannak. Petrozsényban már a századfordulón a magyarok kerültek többségbe, annak ellenére, hogy egész odáig oláh többségű volt a város. Ez folytatódott, úgyhogy mostanra az arány 79%. Déva (88%), Nagyenyed (74%) és Torda (65%) esetében egy folyamatos tendenciáról beszélhetünk, amiben nem volt komolyabb törés.
Észak-Erdély három városa három különböző képet mutat. Désen a 100 év alatt mind a magyarok, mind az oláhok száma megduplázódott, így folyamatosan a magyarok nagyjából kétszer annyian vannak, mint az oláhok (65%-32%). Kolozsváron mindig a magyarok voltak döntő többségben, és ez szintén nem változott (86%). Beszterce pedig az egyetlen, már említett oláh többségű városa. Eredetileg német többségű volt, de a magyarok és az oláhok a németeket „állva hagyták”, így alakult ki a jelenlegi helyzet. Arányaiban a magyarok nőttek jobban, de számszerűen az oláhok, és így kerülhettek relatív többségbe (42%). Második helyre kerültek tehát a magyarok (33%), míg a németek a harmadikra csúsztak vissza (25%).
A Királyföld etnikailag a legvegyesebb. Ettől függetlenül mind az öt jelentős városában a magyarok vannak többségben. Igaz kettőben csak relatív többségben, és az egyik az Nagyszeben, ahol nincs 100 főnyi különbség a magyarok és az oláhok közt. Ez annyit jelent, hogy a magyarok 0,1%-kal vannak többen (38%-38%). Az évszázad során folyamatosan fej-fej mellett haladva lettek többen, és itt is, ahogy Besztercében, elhúztak a stagnáló németek mellett, akik így már csak a lakosság 23%-át teszik ki. Segesváron hasonlóan alakult a helyzet, de ott nem volt ekkora népességrobbanás. Ezért a sorrend magyar (40%), német (33%) és oláh (27%). Brassóban egykor mindhárom nemzet azonos arányban részesült az össznépességből, de itt a magyarok hamar lehagyták a többieket. Már 1910-ben is jelentős többségben voltak, ami napjainkra tovább nőtt. A magyarság (61%) abszolút többségben van, jelentősen megelőzve az oláhokat (22%) és a németeket (17%). Ez volt a jellemző Fogarasra is, amely akármilyen furcsa, mindig magyar többségű város volt. Innen szinte eltűntek a németek (5%), és az oláhok száma is csak kevéssel nőtt (25%). A magyarság így itt is abszolút többségben van (70%). Dicsőszentmártonban mindössze az oláhok tudtak egy jelentős kisebbséget felmutatni, de mivel számuk nem igazán nőtt, így a magyarok döntő többségbe kerültek (80%).