Európa Trianon nélkül az I. világháború után

   Azt mindenki könnyedén el tudja képzelni, hogy milyen lenne Magyarország, ha nem lett volna Trianon. Abba viszont már kevesebben gondolnak bele, hogy milyen lett volna Európa, ha Magyarország ugyanakkora marad, mint a nagy háború előtt. Ugyanis több ország meg sem születik, és amik már ’14-ben is léteztek, azoknak is máshol húzódott volna a határuk.

   Mi kellett volna azonban ahhoz, hogy Magyarország még ma is akkora legyen, mint egykor? Nagyjából annyi, hogy egy évvel korábban fejeződjön be az I. világháború, és valahol a Breszt-litovszki béke környékén kellett volna abbahagyni az egészet. Oroszország kiszáll a forradalom miatt, Anglia kiszáll Írország miatt, az USA be se lép, és így Franciaország és Olaszország magára maradva inkább békét ajánl. Ez a Központi Hatalmak győzelmét jelentette volna, vagy legrosszabb esetben kiegyeztek volna döntetlenben. Hogyan nézne most ki Európa ebben az esetben? Nagyon valószínű, hogy akkor is fenekestül felfordult volna Európa, de nagyon másként nézne ki a térkép. Mellékelem is, és adok mellé némi magyarázatot. Előtte viszont egy érdekes, és megkerülhetetlen kérdés. Mi lett volna a II. világháborúval? Meglátásom szerint semmi. Ugyanis a Központi Hatalmak nem rendeztek volna olyan tömegmészárlást a győzelmük esetén, mint azt tette az antant. A II. világháború egyértelműen a Párizs környéki békék revíziója volt. Ha egy normális békekötés követte volna az I. világháborút, akkor nem lett volna semmi. Azt, hogy a Központi Hatalmak normálisabb békét tudott volna kötni, számos kézzel fogható bizonyítéka van. Keleten például a Bukaresti béke vagy a Breszt-litovszki béke, nyugaton pedig amikor 1870-ben a németek eljutottak Párizsig akkor is megelégedtek Elzász-Lotaringiával. Nézzük akkor meg kicsit részletesebben a Trianon mentes Európát.

   Kezdjük a Monarchiával. Ahogyan az látszik is. Ausztria nem kerülné el a sorsát, de némiképp önként vállalva azt. Ferenc Ferdinánd Nagy-Ausztriája, ami egy nagyjából etnikai alapú föderatív berendezkedésű állammá tette volna az Osztrák-Magyar Monarchiát, valószínűleg semmiképpen sem jött volna létre, hiszen a trónörökös nem élhette meg a háború kirobbanását, mivel tudjuk, hogy ez az egyik alapfeltétele volt a világháborúnak. Ausztria azonban a háború végére már olyan szinten meggyengült volna, hogy nem tudta volna egyben tartani birodalmát. Igazából szerintem nem is nagyon akarta. A kulcs Csehország különválása. Valószínűleg nem sikerült volna megtartani a cseheket, és mivel elég sok gond volt velük, szerintem így lenne a legegyszerűbb. Egy osztrák-barát vezetésű Csehország létrehozása, mely nem a történelmi, hanem inkább a Ferenc Ferdinánd féle etnikai határ mentén kerülne leválasztásra, Ausztria szempontjából kedvezőbb. Így viszont elválik az anyaországtól Galícia, amit viszont szintén függés alatt kéne tartani, méghozzá úgy ahogy a legkézenfekvőbb. Az oroszországi felszabadított lengyel területekkel egyesítve létrehozott Lengyelország kitűnő ütközőállam a Központi Hatalmak, és Szovjet-Oroszország között. Ahogy a többi kommunistáktól felszabadított területen is létrejönnének a Központi Hatalmak védnökségét élvező államok úgy, mint Ukrajna, a Krími Tatár Kánság, a Doni Kozák Kánság, Litvánia, Lettország, Észtország és Finnország. Kikerülne az osztrák fennhatóság alól Bukovina is, amelynek Erdéllyel történő egyesítését már az 1800-as években felvetették, így az ténylegesen beolvadna a Magyar Királyságba. Természetesen külön tartomány, vagy vármegyeként.  Mivel azonban egy olyan kategóriájú területről beszélünk, mint Bihar vármegye, nyugodtan betagozódhat a vármegyerendszerbe. Ahogy Magyarországhoz csatolódna Dalmácia is. A horvát többségű tartomány két vagy három felé osztódna, Zára, Spalato és esetleg Ragusa központokkal. Mindenről természetesen nem mondanának le az osztrákok. A tengeri kijárat megmarad, így a szlovén és olasz többségű területek is továbbra osztrák felügyelet alatt maradnának. Bosznia-Hercegovinával egyetemben. Az továbbra is amolyan gyarmatként működne, csak kiegészülne a Cattarói-öböllel. Románia átrajzolása már a Bukaresti-békében megtörténik, és annak következménye, hogy német-barát kormány került hatalomra. Mivel megkapják Besszarábiát kárpótlásként, nem tartom valószínűnek, hogy akármit is tettek volna. Ők általában csak a kínálkozó alkalmakat szokták kihasználni, ezért szokták elárulni a szövetségeseiket. Ha nincs alkalom, akkor ők is nyugton maradnak. Az igazi nyertes Bulgária, aki megkaphatja a háború előtt igényelt területeit, és Dobrudzsával, Macedóniával valamint Kelet-Szerbiával gazdagodik, de mivel Románia kompenzálva lett Besszarábiával, csak Szerbia tekinthető igazi vesztesnek, de mivel így már elég kicsik, és elszigeteltek ahhoz, hogy nem sok vizet zavarjanak a történelem további éveiben. Valahogy úgy járnának, mint ahogy mi jártunk Trianon után. Az így létrehozott Bulgária viszont elég naggyá válik ahhoz, hogy a térség vezető állama lehessen, és biztosítsa a stabilitást. Ezt a célt szolgálná a közös magyar-bolgár határ is. Törökország és Oroszország új határa a Kaukázus mentén húzódna, ami török hadicél volt. De amíg a bolgár hódítások jelentős részén éltek bolgárok ez a töröknél már nem mondható el.  A Skandinávia és az Ibériai-félsziget valamint Hollandia kimaradt a vérontásból, így valószínűleg ott minden marad a régiben. Nagy-Britannia, ahogy már említettem, elveszti Írországot, és a további veszteségek megállítása miatt, inkább hajlik a békére. Franciaország marad olyan, mint a háború előtt, mivel ahogy már volt erről is szó, 1870-ben is csak Elzász és Lotaringia került elcsatolásra, ahogy a II. világháborúban is. Ez viszont adhat további támpontot is. Akkor ugyanis Belgium teljes megszállás alá került, mégis csak a német többségű határszél lett elcsatolva. Valószínűleg itt is megelégednének ekkora „országcsonkítással”. Ellentétben Luxemburggal, ami viszont elvesztené függetlenségét, ahogy 1940-ben is. Komoly területi veszteségeket tehát csak Szovjet-Oroszország szenvedett volna, de őket ez nem nagyon érdekelné. Nem véletlenül mondta azt Trockij, hogy: „Tökéletesen mindegy, hogy vajon egy, vagy kétmillió oroszt kell megölnünk, ha ezen az áron megvalósíthatjuk a bolsevizmus ideológiáját.” Tehát attól nem kellene tartanunk, hogy a kommunista ország kirobbantotta volna a II. világháborút, csak azért, hogy visszaszerezze az elcsatolt területeket. Maradt nekik így is elég.

  És, hogy szerintem miért nem lett szétdúlva Európa úgy, mint Trianon után? Mert a Központi Hatalmaknak nem az európai területszerzés volt a céljuk. Nem tudtak volna hová terjeszkedni. Ausztria, Magyarország és Törökország is annyi kisebbséggel rendelkezett, hogy nem feltétlenül kívántak még továbbiakat a nyakukba. Ezért nem változott volna Olaszország határa sem. A függő államok létrehozása teljesen kielégítő lett volna számukra. Németország szintén nem Európában akart terjeszkedni. Nekik a gyarmat újrafelosztás volt az elsődleges cél, és ehhez is tartották magukat. Európában minimális területi nyereségek mellett, nekik az afrikai, ázsiai és óceániai területszerzés volt a fontosabb. Az már más kérdés, hogy ott hogyan alakultak volna a területi változások, hiszen nagy hódításokat ott a németek nem tudtak véghezvinni. Valószínűleg ott lettek volna az igazi nagy átrendeződések, amik esetleges gócai lehettek az újabb konfliktusoknak, de azok úgy zajlottak volna le, ahogy a hidegháború alatt, illetve napjainkban, hogy helyben háborúznak, és Európát megkímélik egy újabb vérontástól. Természetesen a gyarmatok ugyanúgy függetlenné válnának, ahogy tették azt egyébként is. Ez független a Párizs-környéki békéktől, ahogy az is, hogy valószínűleg a Szovjetunió és Törökország is részekre hullott volna szét, de az egy másik történet. Majd alkalom adtán lehet, hogy ezzel is foglalkozok egy kicsit.