Dunántúl városainak etnikai viszonyai Trianon nélkül
A Magyarország régióit bemutató írásomban ezt a régiót összevontam Horvátországgal. Most viszont különválasztom őket. A következő sorok csak a Dunántúl bemutatásáról szólnak. Ugyanis két teljesen különböző régióról van szó etnikai szempontból. Gondolom nyilvánvaló, hogy itt a magyar elem a domináns. Északi és déli részén jelentős számú németet találunk, ezen kívül még horvátok vannak nagyobb számban, elsősorban nyugaton és délen. Lássuk azonban hogyan alakultak ki a térképen vázolt etnikai viszonyok. Az előzményekkel továbbra se untatnék senkit, akit érdekel, vagy csak most kapcsolódik be a sorozat olvasásába, annak javaslom a Magyarország városainak nagyságát bemutató írásom átböngészését.
Mint már korábban említettem ennek a nagyrégiónak nincs igazi központja. A régióknál is csak hellyel-közzel lehet egy-egy várost központnak kikiáltani. Talán a Dél-Dunántúl a kivétel, ahol Pécs nagyságban kiemelkedik a városok közül, de fekvése miatt nem nevezném igazi központnak. A Zala, Somogy, Tolna és Baranya vármegyéket magában foglaló régió etnikai szempontból nem mondható nagyon vegyesnek. Mindössze Baranya vármegyében találunk nagyobb számban etnikumokat. A közel százezres Pécsen azonban az egykor jelentős németség száma csökkent, míg a magyarok száma több mint a duplájára nőtt, így jöhetett létre a mostani 93%-os többség. A németek mindössze 6%-ot tesznek ki, és rajtuk kívül senkinek sem számottevő a létszáma. Csak a horvátok aránya haladja meg az 1%-ot. Mohácson a németek és a horvátok mellett rácokat találunk nagyobb számban, de az évek alatt csak a magyarok száma nőtt jelentősen. Ettől függetlenül itt a régióban a legalacsonyabb a magyarok aránya (72%). Utánuk a horvátok (14%) következnek, majd a németek (10%), és végül a rácok (4%) zárják a sort. A régió másik öt városában a magyarok aránya mindenütt 98% felett van, de ez már 100 évvel ezelőtt is nagyjából így volt.
Észak-Dunántúl városai közül Veszprém és Fejér vármegyék városaiban nincs jelentősebb kisebbség. Székesfehérvár, Veszprém és Pápa magyarsága is 98% felett van. Komárom és Esztergom vármegyékben már egy kicsit más a helyzet. De korántsem a tótok miatt, ahogy azt sokan gondolnák. A tótok száma sosem volt jelentős a két vármegyében, és ez nem is változott. Arányuk 1-2% körül mozog. Esztergomban minden nemzetiség stabil emelkedést mutatott, így az arányok nem sokat változtak 100 alatt. Azonban a magyarság (95%) mellett senki sem emelkedik ki jelentősen. Ez már nem mondható el Komárom vármegye két ipari városáról. A telepítések miatt mindenféle népség megtalálható. A régióban itt a legalacsonyabb a magyarság aránya, de ez sem olyan ijesztő, hiszen Komáromban 92%, míg Tatabányán 82%. Mindkét helyen jelentős számú németet találunk. Komáromban 5%, Tatabányán 11%. Tatabányán ezen kívül van még egy jelentősebb lengyel (2%) és egy cseh (1%) közösség. A Komáromban élő csehek száma is megközelíti az 1%-ot.
A Nyugat-Dunántúlon csak a négy vármegyeszékhely tartozik a jelentős városokhoz. Rajtuk kívül csak olyan városok vannak a régióban melyek népessége éppen csak meghaladja a 10.000-et, vagy ez alatt van. Győrben és Szombathelyen volt egy jelentékeny német elem, de mára arányuk mindkét helyen 1%-ra zuhant. Más nem nagyon van, hiszen a magyarság aránya mindkét helyen 98%-os. A másik két vármegyeszékhely már érdekesebb etnikai szempontból. Mindkettő egykor német többségű település volt, de mára ez teljesen megváltozott. Sopronban a németek száma több mint 100 éve nagyjából ugyanannyi, míg Mosonmagyaróvárról szinte eltűntek a németek. Az egykori Magyaróvár és Moson összeépüléséből keletkezett településen 91% a magyar, és 8% a német. Sopronban a németek még mindig az összlakosság 34%-át teszik ki, és a 63%-os magyarság mellett még találunk 2% horvátot is.