Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Húzzunk határt Erdély és Románia között!

   Egy mondat vitaindítónak. Erdély nem Románia, de nem is Magyarország! Hogy miért mondom ezt? Mert ez az igazság! Attól, hogy nem ezt akarjuk hallani, attól még ez lesz. Az a baj velem, hogy szeretem kimondani a dolgokat, attól függetlenül, hogy mást gondolok, mint a többiek, és ez valószínűleg nem is tetszik mindenkinek. Viszont van egy jó tulajdonságom is. Meg szoktam magyarázni, hogy mit miért mondok, és többnyire elfogadhatóan.

    Miről is van szó?

    Hát arról, hogy Erdély csak önmagára számíthat, illetve a benne élő magyarokra, székelyekre, németekre, románokra, cigányokra, medvékre és vaddisznókra. Igen. Az ott élő vaddisznók többet tesznek a terület jövőéért, mint Romániában (értsd Kárpátokon túli terület), és Magyarországon (értsd trianoni Magyarország) együttvéve. Miért gondolom így? Látunk valami elmozdulást abba az irányba, amit látni szeretnénk? Értsd, hogy Erdély az Magyarország. Ez lenne a cél, de csak hangoztatjuk. Tenni nem tesz senki semmit. Én sem. Próbálom felnyitni az emberek szemét, de folyamatosan ugyanazokba a falakba ütközök. Mindenki (értsd aki tehetne is valamit) inkább a saját pecsenyéjét sütögeti. Miért kell nekünk azzal foglalkozni, hogy a szegény kurdok, meg szegény palesztinok, és nincs autonómiájuk? A szegény erdélyi magyaroknak sincs. Biztos az ENSZ-ben, meg az EU-ban ezek a problémák jobban hangzanak, de nem kéne inkább a saját fiainkkal foglalkozni? Románia semmit sem fog tenni Erdélyért, csak kizsákmányolja. Magyarország semmit sem fog tenni Erdélyért, csak magára hagyja. Ahogy annyiszor a történelem során. Ezek után végképp nem értem, miért akarja Magyarország, hogy Erdély a része legyen. Nem fog magától az ölébe hullani. Azért tenni kell, hogy ez bekövetkezzen. Az 1000 éves jogunkra hivatkozunk csak, ami önmagában nagyon kevés. Főleg úgy, hogy a románok azt hangoztatják, hogy nem is 1000, csak 622. Ez ellen miért nem teszünk semmit? Már a saját történelem tanításunkkal is magunk alatt vágjuk a fát. Egész Európában úgy veszik, hogy a magyar állam 1541-ben megszűnt létezni. Középső részét megszállták a törökök, nyugati része beolvadt a Habsburg-birodalomba, keleti részén pedig egy török hűbéres állam jött létre, ami igazából Törökország része. Tehát 1541 és 1918 között Európa szemében Magyarország, mint olyan, nem létezett. Ezért kár az 1000 éves határokkal vagdalóznunk, meg az 1000 éves jogunkra hivatkoznunk. Ugyanis 1541-ben számukra megszűnt a jogfolytonosság, az 1918 után létrejött állam pedig akkora volt, mint a mostani. Persze, hogy kiröhögnek, amikor az Erdélyhez való jogunkat hangoztatjuk. Pedig mi tudjuk, hogy ez nem így van, csak ezt nagyon rosszul kommunikáljuk le. 1541 után ugyanis a török hűbéres államnak kikiáltott Erdély nem más, mint XVI. századi trianoni Magyarország! A szétszaggatott Magyarországból akkor csak egy akkora rész maradt, amely saját legfőbb közjogi méltóságával tudott a történelem viharában hajózni. Az, hogy az akkori Erdélyt nem tekintik Magyarország jogutódjának, én annak tudom be, hogy nem a trianoni Magyarország területén fekszik, így nem tekintik magyarnak. Erdély ettől függetlenül 1690-ig önálló életet élt. Ekkor megtörténik a teljes Kárpát-medence megszállása, majd mielőtt teljesen átvennék az osztrákok az irányítást az elfoglalt országok felett kitör a Rákóczi-féle szabadságharc. Ez akadályozza meg, hogy Magyarországról és Erdélyről, mint Habsburg tartományról beszélhessünk, ugyanis egy pillanatig sem voltak velük egy szinten. Mária Terézia csak a magyarok jószántából uralkodhatott, II. József pedig meg se koronáztatta magát. A XIX. században a köznemesség veszi át a tényleges hatalmat, és irányítja az ország sorsát. 1867-től meg már jogilag is egyenrangú része egy egyesült monarchiának. Kvázi önálló állam. Ugyanis hiába közös az uralkodó ez önmagában nem jelent semmit. Legalábbis nem annyit, mint amennyit belemagyaráznak. Hiszen I. (Nagy) Lajos birodalmát nem lehet egy országként kezelni, mert hiába volt az Adria a Fekete-tenger és a Balti-tenger közt elterülő országoknak egy királya, azok külön országok. Hiába volt Báthory István egy időben Erdély fejedelme és Lengyelország királya, az két külön ország. Innentől kezdve tényleg nem értem, hogy mi miért nem hangoztatjuk, hogy Magyarország mindig is önálló állam volt. A többi csak belemagyarázás.

   De térjünk vissza az eredeti témához. Erdélyt Magyarország ismét magára hagyta. Függetlenségét a román kizsákmányolóktól, magának kell kivívnia. Ez alatt továbbra is azokat értem, akiket korábban felsoroltam a magyarok és a vaddisznók között. Most talán van esély. Hiszen Románia elnöke egy olyan ember, aki sokat nyomhat a latban. Na, nem azért mert németnek mondja magát. Sajnos úgy látom, hogy nagyjából annyira német, mint amennyire Nicolas Sarkozy magyar. Sarkozy franciább a franciánál, és Iohannis románabb a románnál. Ettől függetlenül van egy nagyon fontos tulajdonsága. Erdélyi. Ez lehet az, aminek a segítségével az erdélyiek végre kiléphetnek az elnyomás alól, és Románia egy föderalizált államközösséggé alakulhat. Történelmi régiói egymástól szétválnának, és hagynák egymást nyugodtan fejlődni. Ezt azonban Magyarországról senki sem érti. Ezt csak az erdélyiek értik. Egyelőre nincs szükségük senkire, csak arra, hogy békén hagyják őket. Ennek érdekében pedig össze tud fogni a magyar a románnal, a medve a vaddisznóval. Amíg léteznek olyan románok, mint például Sabin Gherman, addig van értelme azon gondolkodni, hogy hogyan kéne összefogni. Ezt az összefogást kell támogatni Magyarországnak, és erőltetni azt, hogy egész Erdély azon gondolkodjon, hogy van élet Románián túl is. Az autonómiát mi követi majd? Ezt ki tudja. Mindenesetre van élő példa nem messze innen. Koszovó erőt adhat. Ez nagyjából járható út. Bár szerintem Koszovó sem lesz sokáig önálló állam. Az impériumváltást pedig csak úgy lehet elfogadtatni, hogy ha megadunk minden segítséget. Nekünk pedig elemi kötelességünk volna segíteni, hiszen magyar állampolgárokról van szó. Oroszország állampolgárságot adott a grúziai oszétoknak, majd háborút indított a megsegítésükre. Kezdem úgy érezni, hogy csak mi vagyunk ilyen nyámnyilák egész Európában.

Szólj hozzá!