Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

A farkasok kora

   Szokták mondani, hogy az ember képzelete nem ismer határokat. Nos ez nem igaz. Az emberek többségének képzelete ugyanis csak nagyon szűk határok között tud mozogni. Alapvetően az ember lehetőségeit behatárolja az, hogy minden, amit elképzel el van helyezve térben és időben, valamint rendelkezik anyaggal. Mielőtt nagyon mély, filozófiai mélységekben merülnénk, inkább pontosítok. Az ember mikor a jövőről gondolkodik, csak úgy tudja ezt, hogy elképzeléseit beszorítja bizonyos – saját maga által felállított – korlátok  közé, és aztán szabadjára engedi a fantáziáját. Különösen igaz ez az európai emberre. Mi csak úgy tudjuk elképzelni a jövőt, hogy Európának mindig lesz ott benne helye, pedig ez koránt sincs így.

   Az utóbbi időben rendszeresen megvádolnak azzal, hogy valamiféle ráhatásom van a történésekre, mert az ismert világunk rohamléptekkel el kezdett haladni az általam felrajzolt Europa Nova felé. Ennek az az oka, hogy én levetettem a gátlásaimat, és úgy kezdtem nézni a dolgokat, hogy az összes befolyásoló tényezőt figyelmen kívül hagytam. Mivel túl sok filmet nézünk, így minden szemléletet az érzelmeink irányítanak. Mindent a jó és a rossz harcának állítunk be. Azonban ki kell ábrándítanom mindenki, hogy ezek az idők elmúltak. Beköszöntött a farkasok kora. Ezért van az, hogy a nyugati világ az összes felmerülő kérdésre, rossz választ ad. A világ mostani urait nem érdeklik az érzelmek. Aki versenyben akar maradni, annak racionálisan kell gondolkodnia. Magasabb politikai szinten már csak az USA képviseli ezt a régi iskolát. Lesznek is problémái a jövőben. Ugyanúgy, mint azoknak a kis- és közepes államoknak, akiket a nagyok kihagytak a játékból, és fogalmuk sincs arról, hogy merre van a helyes út.

   A jelenleg Ukrajnában dúló háború ennek a régi és az új iskolának az összecsapása.

   Az egész azonban Kazahsztánban kezdődött. Az USA ki akarta terjeszteni a befolyását a kazah uránra. Jelenleg ugyanis Kazahsztánban van a világ urán kitermelésének a 40%-a, de csak a 20%-a van kazah kézben. Vannak bányái Franciaországnak, Kanadának, Kínának, Oroszországnak és Nagy-Britanniának. Az Egyesült Államoknak viszont nincs. Nem volt rá szüksége, hiszen még 2014-ben a világ urántermelésének 3,5%-át adta. De ez 2020-ra jelentősen visszaesett. Ekkor már csak a 2014-es eredmény 0,3%-át produkálták. Új területeket kellett szerezni, hiszen a második világháború után Belgium által Kongóból szerzett uránvagyon már a múlté. Afrikát pedig egyébként is megszerezték a kínaiak. Az afrikai kivonulás persze nem véletlen. Afrika ugyanis elveszett. Hiába vannak ásványkincsek, ha nincs infrastruktúra. Vannak viszont betegségek és használhatatlan tömegek. Minden völgyben más törzs él, és mindegyik utálja a másikat. A helyi kiskirályok kizsákmányolják a népet, és a föld kincseit bárkinek eladják, aki többet fizet érte. Nincsenek elveik, úgyhogy nem lehet őket szép szavakkal meggyőzni. Az amerikaiaknak viszont újabban vannak elveik, csak nincs annyi pénzük, mint a kínaiaknak. Ez így eléggé vereségre ítélt párosítás.

   Tehát január 2-án megpróbáltak egy rendszerellenes lázadást kirobbantani, amit egy hét alatt levertek az oroszok. Ezután helyeződött át a figyelem Ukrajnára. Ott ugyanis 2019 óta az amerikaiak által futtatott Zelenszkij az elnök. Hogy pontosan mi is volt a „casus belli” majd talán évtizedek múlva megtudjuk, de az biztos, hogy a támadás nem volt előzmény mentes. Februárban megindult a kanossza járás, és egymásnak adták Európa vezetői a kilincset Putyinnál. Az érintettek tudták nagyon jól, hogy mi lesz, csak jól tudtak titkot tartani. Kivéve az amerikaiak. Ők igazából nem is akarták megakadályozni a háborút. Mentették, ami menthető. Pánikszerűen elhagyták az országok, és velük ment a zsebükben lévő ukrán pénzelit is. Ott hagyták Ukrajnát a farkasoknak. Az európaiak viszont tudták, hogy ezen ők nagyobbat tudnak bukni, így megpróbálták elébe menni a dolgoknak. A francia és a német elnök, a náluk nagyobb rutinnal rendelkező, magyar elnököt kérte fel az első körös tárgyalásokra. Ahogy Orbán viccesen fogalmazott: „a kicsit küldték előre”. Nem véletlen, hogy a leghosszabb tárgyalás vele folytatta Putyin. Aztán jött Macron, és végül Scholz már csak a tényeket vehette tudomásul.

   Kirobbant a háború, és megindult a helyezkedés. Orbán bevédte magát, Macron végre államférfivá nőtt, Scholzot pedig bedobták a mély vízbe, és jó fuldoklóhoz méltóan kapkod össze-vissza. Rá kellett jönnünk, hogy Európának nincs fegyvere, az USA meg csak a „morálágyút” tudja bevetni. Merő jóemberségből mindenkitől elvárja, hogy határolódjon el Oroszországtól, de ez sajnos nem megy. Az ukrán elnökkel végig hakniztatják az összes nemzetközi szervezetet, aki mindenhol szívhez szóló beszédeket tart, de ki kell ábrándítanom, a farkasok korában nem a szív, hanem az ész az úr. A gazdasági érdekek mindent felülírnak. Aki tegnap még ellenségem volt, az mára lehet a barátom, ha az érdek úgy kívánja. Azt hitték, hogy szankciókkal meg lehet törni Oroszországot. Tévedtek. Oroszországnak van hova hátrálnia. Ha Európa nem veszi a termékeit, akkor megveszi más. Elég nagy a világpiac, és mindenki tud valamivel fizetni. Európa elhasalt a vizsgán. Kemény évek várnak rá, mivel nincs lehetőség a pótvizsgára. Komoly szelektálás fog bekövetkezni, és nem nagyon lesz benne köszönet azoknak, akik rossz válaszokat adnak. El kell felejtenünk azt, hogy az érzelmeink irányítsanak. Csak akkor tudunk jó válaszokat adni, ha felmérjük a lehetőségeinket, és ennek megfelelően döntünk. És ha ehhez az kell, hogy feladjuk az eddigi elveinket, akkor meg kell tennünk, a saját túlélésünk érdekében.

   Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy mi lesz veled Európa?

   Nem sok jó. Államok fognak felemelkedni, és államok fognak eltűnni. Mondjuk ebben nincsen semmi új, csak elszoktunk már tőle, hiszen 80 éve nem volt ilyen erőszakos, és nagy horderejű átrendeződés. Az EU felbomlik, ahogy országok is szét fognak hullni. Az ukrajnai háború a végéhez közeleg. Az északi orosz csapatkivonások a tűzszünetet vetítik előre. Nincs szükségük a továbbiakban a zsaroló potenciálra, most már délen kell előre nyomulni ameddig lehet, és kedvezőbb pozícióból várni a béketárgyalásokat. Dél-Ukrajnában létre fognak hozni egy demilitarizált övezetet, és kvázi orosz megszállás alá kerül. Észak-Ukrajnában nemzetközi békefenntartók veszik át az irányítást, és ütközőállamként fog funkcionálni.

   Sorolhatnám tovább, de ennyire nem akarok előre szaladni. Vannak sejtéseim, de még nagyon az elején vagyunk. Inkább nem mondok senkiről idejekorán ítéletet, bár a lapok már le vannak osztva, és egyértelműen látszik, hogy ki van a farkasok, és ki a bárányok között.

Szólj hozzá!