Napjainkban állandó témát biztosít az egyes körök által fenntartott klímahiszti. Az emberek folyamatosan a „holnap mind meghalunk” állapotban lebegnek, és mindig valami új tömeghisztériának megfelelő pánikkeltéssel riogatnak a világvégéről. Tény, hogy van benne valami, hiszen egy olyan bolygón élünk, ahol korábban kipusztultak a dinoszauruszok, tehát gyaníthatóan ránk is ez a sors vár, de a folyamatosan zengett „24. órában vagyunk” szöveg eléggé visszás.
Nem a probléma felvetésével van a gond, hanem a problémára adott válaszokkal. Mindig az aktuális lobbi szervezetek kénye kedve szerint alakul a „végső megoldás”.
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, amikor – a klímaszorongó aktivisták kampányainak hatására – kicsit elszégyellem magam, hogy az autóm elektromos áram helyett benzinnel működik, vagy ha nem papírból készült a limonádémban a szívószál. Félreértés ne essék, én is tudok hinni abban, hogy van jó oldala ennek az irányzatnak;
