Az alsófarkadini ajándék

   Alsófarkadin egy kis jelentéktelen település Erdélyben, Hunyad megyében. Hátszegtől öt kilométerre nyugatra, a Ruszka-havas lábánál fekszik. 1870 körül Lónyay Menyhért tette tizenkilencezer holdas, főként erdőkből álló birtokának központjává. Ezt a faanyagon kívül vasércben is bővelkedő területet, a vajdahunyadi vasgyártás fellendülésére számítva vásárolta. Lónyay később miniszterelnökként mindent megtett Vajdahunyad vidéke iparának fejlesztéséért, de csalódnia kellett, mert csakhamar a jobb helyzetből induló gömöri iparvidék vált a vasgyártás magyarországi központjává. Így a falu neve csak jóval később az I. világháború után kerülhetett a történelemkönyvekbe. Na persze nem mindegyikbe, de szerintem érdemes vele foglalkozni egy kicsit. Méltatlanul van ugyanis elhallgatva ez a kis falu, pedig komoly szerepe van abban, hogy Erdélyt elcsatolhatták Magyarországtól. A Vix-jegyzékről nyílván olvasóim többsége hallott. Közvetlen előzményei közé sorolható az a tény, hogy az antant egy olyan ember kezébe adta a magyar-román kapcsolatok felügyeletét, akit Henri Mathias Berthelot-nak hívtak. Ennek a francia tábornoknak a hathatós segítségével a Román Királyság, már jóval a háború tényleges befejezése után, újabb és újabb területeket követelt, és szállt meg, többnyire kész helyzet elé állítva a szövetséges parancsnokságot, a párizsi békekonferencia diplomatáit, valamint a Magyarország akkori vezetőit. Az előrenyomulás végül is 1919. január végén a Máramarossziget–Nagybánya–Zilah–Csucsa–Zám vonalon megakadt, részben a növekvő magyar katonai ellenállás, részben Berthelot hatáskörének korlátozása miatt, megtiltva a kialakult status quo további önkényes megbolygatását. Ezután következett a már említett Vix-jegyzék, és később Trianon is. Magyarország tehát nagyban „köszönheti” ennek az embernek, hogy jelenleg akkora amekkora. Ahogy Románia is. Természetesen az oláhok nem maradtak adósai a tábornoknak. 1919-ben a román állam az elkobzott alsófarkadini Lónyay–Nopcsa-kastélyt, 70 hektárnyi gyümölcsössel és erdővel együtt Berthelot-nak adományozta. I. világháborús szerepe miatt a román parlament odaítélte neki a tiszteletbeli állampolgárságot. 1923-ban a falu román neve is „General Berthelot” lett. Igaz ezt Ceausescu elvette, 2001 óta újra így hívják. 1926-ban Berthelot-t megválasztották a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává. A hálás román nép azóta több iskolát, utcát és sugárutat nevezett el róla. Így kapcsolódik tehát ez az alig 300 lelkes falu Trianonhoz, és fejezi ki általa az egész román nép a háláját, amiért ez az ember megszerezte neki egész Kelet-Magyarországot.