Közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék
Már többen a szememre vetették, hogy kedvenc mondásom, miszerint a történelem ismétli önmagát, elég kevés ahhoz, hogy épkézláb elméleteket gyártsunk. Javaslom azonban nekik, hogy nézzenek egy kicsit a múltba, és egy csomó jelenleg felmerült problémára azonnal választ kaphatnak. Mivel ezzel foglalkozok, látom, hogy korábban olyan dolgokat csináltak eleink, ami elgondolkodásra adhat okot. Nem feltétlenül kell egy az egyben átvenni mindent, de kis átdolgozással használható dolgok is születhetnek. Kimondottan érdekelt, hogy mit akartak kihozni abból az új közigazgatási rendszerből, ami hellyel-közzel megfelel a mai kor elvárásainak, kicsit ötvözve a múlt értékeivel. Sokan viszolyogtak ettől a járás-rendszertől, mondván, hogy kommunista gyökerű, és el kell söpörni. Pedig semmi köze a kommunistákhoz. Amit a kommunisták hoztak létre, az a város- és nagyközségkörnyékek, de ebbe most ne menjünk bele, mert nem erről akarok beszélni.
Foglalkozzunk inkább egy kicsit a megyékkel. Nem is azokkal, amik itt vannak ebben a csonka hazában, hanem amik ideiglenes megszállás alá kerültek.
Menjünk vissza a török időkig. Akárki akármit is mond, akkor is ugyanez volt, mint most. Az ország nagy része idegen hatalmak megszállása alá került, de akkor a kormányzat ezt természetesen nem volt hajlandó elfogadni, és a megszállt területek magyarságát a legteljesebb mértékben magáénak vallotta. Igaz ez vezetett elég sűrűn az úgynevezett kettős adózáshoz, mely abból adódott, hogy a törökök az elfoglalt országrészeken belül osztozkodni kényszerültek a közigazgatási, bíráskodási, adózási térén a magyar állammal. Mivel ez azonban hozzásegített az adott terület elnéptelenedéséhez, ezért azt mondom, hogy nem ez a legtökéletesebb módszer, de lehet belőle meríteni. Ugyanis a mai politikai elitet hasonló gondok gyötrik. Hogyan lehetne a megszállt területek magyar állampolgárait a magyar közigazgatás alá vonni?
Mohács után, amikor a magyar belháborúnak köszönhetően a törökök előre törtek, és fokozatosan megszállták az országot, senki nem gondolta úgy, hogy ez az állapot tartós lesz. Ezért a közigazgatást fent kell tartani, a vármegyéknek működniük kell! Vármegyék kerültek összevonásra. Például 1569 évi LII. törvénycikkben határoztak arról, hogy az akkor még Fejér vármegyéhez tartozó Soltot és környékét, valamint Külső-Szolnok vármegyét, melyek török megszállás alá kerültek egyesítsék Pest illetve Heves vármegyével. Később a korábban már egyesített Csongrád és Békés, majd ahogy a török megszállás újabb területeket csatolt el, úgy maga Pest vármegye, a Jászkun kerület, és Borsod is Heves vármegye irányítása alá került, és ügyeiket Egerben intézték. Eger 1597-es eleste után előbb Rimaszombatra, majd a Nógrád vármegyei Fülek várába költözött az egyesített vármegyék hatóságai, ahol egészen 1687-ig, tehát 90 (!) évig zajlottak a vármegye közgyűlései, tisztújításai és egyéb ügyeik rendezése.
Mindez persze csak egy ötlet. Hogy gondolattá, illetve később végrehajtható dologgá érjen, ahhoz én kevés vagyok. Viszont vannak emberek, akiknek azzal kéne foglalkozniuk, hogy a megszállt területeken sínylődő magyar emberek életét jobbá tegyék. Ez elkezdődött a magyar állampolgárság megadásával. Nem szabad azonban, hogy itt be is fejeződjön.