Abaúj-TornaAlsó-FehérAradÁrvaBács-BodrogBaranyaBarsBékésBelovár-KőrösBeregBeszterce-NaszódBiharBorsodBrassóCsanádCsíkCsongrádEsztergomFejérFiumeFogarasGömör és Kis-HontGyőrHajdúHáromszékHevesHontHunyadJász-Nagykun-SzolnokKis-KüküllőKolozsKomáromKrassó-SzörényLika-KorbavaLiptóMáramarosMaros-TordaModrus-FiumeMosonNagy-KüküllőNógrádNyitraPest-Pilis-Solt-KiskunPozsegaPozsonySárosSomogySopronSzabolcsSzatmárSzebenSzepesSzerémSzilágySzolnok-DobokaTemesTolnaTorda-AranyosTorontálTrencsénTurócUdvarhelyUgocsaUngVarasdVasVerőceVeszprémZágrábZalaZemplénZólyom
Lap Tetejére
Keresés

Minimum 3 karakter!

Felhasznált irodalom

  • 1000 év törvényei (1000ev.hu)
  • Á.T.I. Kisatlasz; Budapest 1937.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben; Budapest 1885.-1901.
  • Bagyinszki Zoltán – Tóth Pál: Magyar várak; Debrecen 2005.
  • Bagyinszki Zoltán: Magyar kastélyok; Debrecen 2001.
  • Balás Gábor: A székelyek nyomában; Budapest 1984.
  • Baranyai Decsi János magyar históriája 1592-1598 (ford.: Kulcsár Péter); Budapest 1982.
  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Budapest 1896.-1914.
  • Commission list of natural mineral waters recognised by member states 2013.
  • Dolinay Gyula: Erdély fejedelmei; Budapest 1883.
  • Dr. Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza; Budapest 1995.
  • Egy ezredév (szerk.: Hanák Péter); Budapest 1986.
  • Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja; Pest 1843.
  • Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, Zágráb 1920
  • Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945; Budapest 1966.
  • Kis Gábor: Erdélyi vára, várkastélyok; Budapest 1984.
  • Kőváry László: Erdélyország statisztikája; Kolozsvár 1847.
  • Látnivalók Magyarországon; Miskolc 2004.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv XLIX. 1941.; Budapest 1943.
  • Magyarország gazdaságföldrajza (szerk.: Bernát Tivadar); Budapest 1969.
  • Magyarország helységnévtárai és népszámlálásai 1881, 1892, 1902, 1907, 1912, 1913, 1962, 2003
  • Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén; Somorja, Pécs 2008.
  • Nemzetközi Lexikon (szerk.: Dr. Radó Sándor); Budapest 1967.
  • Nemzetnevelők könyvtára: Hazánk; Budapest 1942.
  • Népszámlálási adatok: Szerbia (2002), Horvátország (2001), Szlovénia (2001), Ausztria (2001), Szlovákia (2001), Ukrajna (2000).
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása; Pest 1868.
  • Országos Tisztifőorvosi Hivatal által elismert ásványvizek jegyzéke
  • Pallas Nagylexikon; Budapest 1893.-1900.
  • Panoráma útikönyvek: Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió, Jugoszlávia
  • Popély Gyula: Felvidék 1914-1920; Budapest 2010.
  • Prantner Zoltán: Magyar csaták, Kisújszállás 2014.
  • Révai Nagy Lexikona; Budapest 1911.-1935.
  • Rónai András: Térképezett történelem; Budapest 1993.
  • Sós Judit – Farkas Zoltán: Erdély útikönyv; Budapest 2002.
  • Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra; Budapest 1979.
  • Tolnai Új Világlexikona; Budapest 1926.-1933.
  • Új Magyar Lexikon; Budapest 1960.-1972.
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850–2002 között; Csíkszereda 2000. Frissített eletronikus változat. Legutolsó módosítás 2008.
  • Veresegyháziné Kovács Jolán – Veresegyházi Béla: A régi Magyarország vármegyéi és városai abc sorrendben; Debrecen 2005.
  • Zsebatlasz (szerk.: Kogutowicz Károly, Dr. Hermann Győző); Budapest 1913.

72 vármegye

BLOG

Újra egy kis földrajz

  Egy korábbi írásomban már szó volt róla, hogy miért nem a jelenlegi neveket használom az egyes földrajzi tájegységeknél. Ott bemutattam Magyarország természetes határait, és érintőlegesen megemlítettem az általam használt neveket, de most készítettem egy térképet is róla. Nem bontottam szét a legapróbb részletekig, mindössze a nagytájakat tüntetem fel. A vármegyékhez tartozó térképeken úgyis jelezve vannak a jelentősebb kistájak is.

   Amint az egyértelműen látszik a térképen, hogy nem a zölddel jelölt alföldek vannak legtöbben Magyarországon. Számszerűen nincs is belőlük sok, de azok azért nagy kiterjedésűek. A Nagy-Magyar-alföld az ország szíve. Munkácstól le az Al-Dunáig terül el, csak a Duna partján emelkedő Tarcal-hegység emelkedik ki belőle szigetszerűen. A Dráva mentén egészen a Muravidéki-dombságig (a térképen 1.-es számmal jelölve, a dombságok pedig világosbarnával) nyúlik. Horvátország belső területeitől egy középhegység-láncolat (a térképen a középhegységeket barnával jelöltem) választja el, melyek a több kisebb részből összeálló Pozsegai-hegység, a hosszan elnyúló Bilo-hegység, valamint a két kisebb hegy, a Kálnik-hegység (2.), és az Ivaneci-hegység (3.). A másik jelentős síkságtól, a Kis-Magyar-alföldtől, a Zala és a Sajó folyók közt végighúzódó Magyar-Középhegység választja el. Ezt a Lajta, és a Lajta-hegység (4.) választja el a már Ausztriához tartozó Bécsi-medencétől, valamint a Kis-Kárpátok a legkisebb síkságunktól, a Malacka központú Erdőháti-alföldtől (5.). Az ettől északabbra található Morva-medence (6.) csak kis mértékben nyúlik át a határon. A Kis-Magyar-alföldet Ausztria belső részétől az Alpokalja, a Dráva-menti síkságban felnyúló Nagy-Magyar-alföldtől a Dunántúli-dombság választja el. Ezen felül több domb is övezi. Például a Magyar-középhegységből kinyúló Sokoró (7.), de a Garamon túl már jelentős dombsorok tarkítják az északkeleti részét, mint a Garammenti-hátság (8.), és az Ipolymenti-hátság (9.). Szintén szigetszerűen emelkedik ki a környezetéből a Dunántúli-dombságtól délkeletre található Mecsek, melyet a Baranyai-dombság (10.) választ el az aprócska Villányi-hegységtől (11.). A Sokoró mellett egy másik említésre való kiugrás a Magyar-középhegységből a Gödöllői-dombság (12.). De jelentős dombság még itt a Cserhát, melyet hibásan az úgynevezett Északi-középhegységhez sorolnak, de már csak a magassága miatt sem lehet középhegység. A térképen nagyszerűen látszik, hogy az említett Északi-középhegység hol helyezkedik el. Látszik, hogy az ország határán húzódó hegységekig (amiket sötétbarnával jelöltem), még van tőle északra középhegység, tehát a névadás nem lehet helyénvaló. A Cserhát a majdnem a határig felnyúló Sátor-hegységet választja el a Magyar-középhegységtől, melynek így értelemszerűen nem tagja. A Kárpátok láncai előtt tehát találunk még három középhegységet, melyek az ásványkincsekben gazdag Magyar-érchegység, és a Gömör-Szepesi-érchegység, valamint a Branyiszkó-hegység. Az Északi-Kárpátok jól ismert hegységeit felesleges egyenként felsorolnom, mindössze csak a két számmal jelölt kisebb egységet említem, ezek az Árvai-Magura(13.), és a Szepesi-Magura (14.). Az Északi-Kárpátok a Fehér-Kárpátoktól (vagy más néven Magyar-Morva-határhegység) a Máramarosi-havasokig húzódik. A Tisza-Visó-Borsa folyók vonalától délre már a Keleti-Kárpátok terül el, mely apróbb egységekre tagozódik. Az Avastól indul, mely csak középhegységi magasságokat ér el, de a Kőhát után már komoly csúcsok sorakoznak. Ezek a Radnai-havasokban és a Kelemen-havasokban már meghaladják a 2000 métert is. Ettől délre kezdődnek a legendás székely hegyek. Mindegyik közül a legszékelyebb, a Hargita. De említhetném a Nemerét is, amelynek saját szele van. Két kis középhegység csatlakozik a lánchoz, a Baróti-hegység (15.) és a Bodoki-hegység (16.), mely a Tömösi-szorosig tart, és a Csukás-hegység az utolsó tagja. A Tömösi-szorostól az Aldunáig a Déli-Kárpátok található, mely a Brassói-havasokkal kezdődik (17.), és legmagasabb pontja a szomszédos vadregényes Fogarasi-havasban található. Legismertebb része a csodaszép Retyezát, számmal pedig a kis kiterjedésű Csernai-havasokat (18.) kellett jelölnöm, mely az egykor szebb napokat látott Herkulesfürdőnél található. A Krassó-Szörényi-érchegységgel pedig el is értük a Duna vonalát. A dimbes-dombos Erdélyi-medence és a csaknem teljesen sík Nagy-Magyar-alföld között azonban emelkedik még egy jelentős tömb, ez pedig az Erdélyi-szigethegység. Központja a Bihar-hegység, és innen lejt minden irányba. Ha már a legszékelyebb hegyet megemlítettem, nem hagyhatom ki a Szigethegység legmagyarabb hegyét, mely a Bihartól északra terül el, és ez pedig a Kalota-havas (19.).

Szólj hozzá!